Egy extrém futam krónikája

A májusi magyar bajnoki cím és nemzetközi győzelem után élete első igazán komoly versenyéhez érkezett a soproni Ettingshausen Máté. A magyar versenyző a sportág sztárjaival robogott egy pályán a leogangi IXS Európa Kupa-futamon.

eFBé A downhill extrém sport, sőt ezúttal az extrém időjárásra sem „panaszkodhattak” a versenyzők: az ausztriai EK-futamon a pályát is tönkretette az égi áldás. Ettingshausen Máté többek között ezt is kiemelte, amikor a versenyen szerzett élményeiről és tapasztalatairól mesélt. „Életem eddigi legkomolyabb versenyén, IXS Európa Kupa-futamon vehettem részt, a viadalt Leogangban rendezték meg: a városka Ausztriában, Salzburg tartományban található. Az idő – az előrejelzések ellenére – jónak ígérkezett. Amint odaértünk, láttuk, nem lesz nagy baj, mert szép idő van, és minden jónak tűnik... Igen ám, de a bicajosok sárosak” – meséli Máté. A megérkezést követően a regisztrációhoz vitt az út, majd Máté a pálya felé vette az irányt edzőjével, Krizsák Jánossal együtt. Utóbbi a felnőtt mezőnyben indult volna, ám nem sikerült regisztrálnia. Utóbb kiderült: „a sors intézkedett helyettük”… „Az első kör után megszeppenve gurultam az autóhoz. Egy héttel a verseny előtt az egyik VK-futamot rendezték meg ezen a pályán, és ránézésre nem tűnt olyan durvának, mint amilyen valójában volt. Rögtön az első körben egy ütés hatására az első kerekem megadta magát, úgyhogy edzőm bicajából kiszedtük az első „abroncsot”, és áttettük az enyémbe. Közben megkaptam az inspirációt: a Világ Kupa sztárjai egyre-másra gurultak el mellettem: Troy Brosnam, Brendan Fairclough, Brook McDonald, Boris Tetzlaff, Marcus Pekol, csakhogy néhány nevet említsek...” – idézi föl a fiatal versenyző. A pénteki nap végére Máté egyre biztosabban „közlekedett” a leogangi pályán, a kerékpár is megszokta a pótalkatrészt, így este nyugodtan mehettek aludni mindhárman. A szombat reggel azonban nem várt meglepetést hozott… „Arra ébredtünk, hogy csak esik, esik, és esik… Az előkészületeknél, aztán az edzések alatt kisseb megszakításokkal ugyan, de egész nap ömlött. Hatalmas sár volt a pályán, ami így az előző heti verseny után még jobban megkopott: kimélyült a nyomvonal, kimosta az eső a gyökerek alól a talajt, kezdett egyre brutálisabbá válni. Nem csoda, körülbelül 450 versenyző ment le a pályán. Az időmérő kör előtt 10 perccel a bicóm villája megadta magát, így nem volt mit tenni, átraktuk edzőmét, és azzal mentem az időmérőre. Nagyon fura volt: teljesen más beállítással mentem az eddigiekhez képest, de sikerült egy egész jó kört menni, nem túl megerőltetőt, de mégis lendületeset”– mondja Máté. A 27 induló közül a lendület a 10. helyhez volt elegendő. Máté egyébként egyetlen magyarként indult a futamon egy igazán nemzetközi mezőnyben: az U17-esek között is jó néhány nemzet képviseltette magát. Voltak természetesen osztrákok, aztán németek, svájciak, olaszok, szlovének, csehek, britek, hollandok… „Vasárnap reggel nem siettük el az indulást: gondoltuk száradjon csak a pálya, úgyis 8-tól 13-ig van edzés. Kiértünk a pályára, beöltöztem, a felvonó odavitt a rajthoz, ahol csak annyit hallottam: STOP!. Ez azt jelentette, hogy a szombati rossz idő miatt az elit időmérőt átrakták vasárnap délelőttre, ezért az edzésünk délután 1 helyett csak délelőtt 10-ig tartott. Épp akkorra értem oda… így egy másik pályán lementem, átöltöztem, majd gyalogosan bejártuk a versenypályát. Próbáltam még jobban rögzíteni az apróbb részleteket és a döntőre koncentrálni, hisz én csak 1 kört mentem vasárnap, egy úgymond döntőt. Lent napsütés fogadott, bíztam benne, hogy így jobb lesz a pálya és sikerülni fog. Nemzeti mezben büszkén mentem fel a felvonóval, mikor felértem láttam mekkora felhő van felettünk… Csak várjon még 10 percet, még ötöt, de legalább amíg leérek… Mielőtt rajthoz álltam, elkezdett esni az eső, fújni a szél. Hatalmas szél támadt, ami miatt alig bírtam megtartani a kerékpárt. Amint tovább haladtam, hallom: kopog a sisak, a szemüveg – a jég is eleredt! Egy sáros kanyarban megcsúsztam. Hogy korrigáljak, letettem a kezem, a lábam. Amint visszafogtam a kormányra, tudtam, hogy nem volt túl jó ötlet: a sáros kesztyű rettenetesen csúszott. A pálya legtechnikásabb részéhez értem. A bicaj megakadt, és amint próbáltam felette átlépni és visszafordulni érte, a gép eltűnt: egy meredek domboldalon bucskázott le. Gyorsan futottam a vizes füvön, olyan volt, mint ha korcsolyáznék. Amint elértem a bicajt, a pályabíró egyből szólt, hogy a bója előtt kell visszatérnem, mivel ott esett ki a bringám. Nagy nehezen visszamásztam, elindultam, és leértem! A célban ott várt edzőm, Krizsák János, és a csapattársam Veres Boglárka, akik egy igazi teamet alkotva segítettek, bíztattak végig a verseny során. Így lett vége a futamomnak, ami számomra egy igazi nagy próbatétel volt. A teljesítményem a 18. helyre volt elég, ami ugyan az utolsó előtti, illetve plusz két versenyzőt még megelőztem, akik el sem indultak a viharos időben. Nagyon örülök, hogy helytálltam, ezen a futamon egyetlen magyarként. Nem csüggedek, várom a következő megméretést, ebből a viadalból pedig levontam a tanúságot: bármilyenek is a  körülmények, nem szabad feladni, mert a következő hasonló helyzetben már gazdagabbak leszünk egy  tapasztalattal!” -összegez Máté. Az eredmények ITT, Máté kategóriája, az U17, az 5. oldalon található.