Varga Bence Európa-bajnok szerint itthon sokan lenézik a sportágat

Varga Bence junior Európa-bajnok pool-biliárdozó a nyugodtságának is köszönheti, hogy sok mindenkit kibillentett lelki egyensúlyából, s kiejtett a napokban véget ért, luxemburgi junior Eb-n. A tizenhét éves aranyérmes szerint a sportág magyar és a nemzetközi helyzete között óriási a különbség.

Forrás: nol.hu – Visszakerült a dákó a tokba? – Természetesen. Hétfői hazaérkezésem óta rengeteget pihenek, sokat kivett belőlem a luxemburgi Európa-bajnokság. – Ennyire megterhelő a biliárdozás? – A kontinenstornán kora reggel kezdődtek a mérkőzések, és még este fél kilenckor is selejtezőt játszottunk. Előfordult, hogy egy versenynapon belül a négy játéknem közül kettőben is szerepeltem: délután három órára lejátszottam néhány mérkőzést a kilenclabdásban, ötkor pedig már a 14/1-esben szerepeltem a negyeddöntőben. – Az utóbbiban Jim Chawkival, a „mumusával” hozta össze a sors… – Noha kétszer vesztettem vele szemben, mumusnak nem nevezném, ráadásul a 14/1-es, avagy a 100 golyós változatban éppen a svéd srác legyőzésével jutottam az elődöntőbe. A sportágra vonatkozó mondás: „Csak attól kaphatsz ki, akinek dákó van a kezében.”

– Mindenesetre meg sem állt az aranyéremig. Minek köszönheti elsőségét, egyáltalán: melyek a legfontosabb képességek a biliárdban? – Kitartás, koncentráció, türelem, kézügyesség. Ami engem illet, azt gondolom, hogy fejben nagyon rendben vagyok: ha rontok, a hiba bármennyire idegessé tesz is, nem mutatom az ellenfélnek, sőt pókerarcot veszek föl. Azzal, hogy leplezni tudom a feszültséget, a riválisomat bizonytalanítom el. Ennek az ellenkezője is igaz: folyamatosan figyelem a kolléga gesztusait, és ha az idegesség legapróbb jelét is felfedezem rajta, attól én nyugszom meg. – Mintha összetett sportágról lenne szó... – Mégis sokan lenézik. Fiatalok és felnőttek egyaránt hajlamosak kocsmai sportnak nevezni a biliárdot. Azt hiszik, egyszerűen csak lökdösni kell a golyókat össze-vissza. Jó barátaim egyike nemrégiben elkísért egy versenyemre, s csak ott ébredt rá, miről is beszéltem neki korábban. Azóta egy alkalmat sem mulaszt el, hogy ne kérdezzen ki részletesen a viadalokról. Az iskolában persze vannak olyanok is, akik nagyképűnek neveznek, vannak, akiket egyáltalán nem érdekel a dolog, de arra is akadt példa, hogy – miután korán beadtam a dolgozatomat –, a tanárral jót beszélgettünk a nyolcas játéknem szabályairól, míg a többiek még írtak. – Hogyan kezdte a játékot? – Édesapám hobbibiliárdos volt, és egy vasárnap délután úgy döntött, magával visz engem is. Ekkor tizenegy éves voltam. Az elején még ügyetlenkedtem, de egy évvel később, az első amatőr versenyemen győzelmet arattam, s a sikerélmény meghatározta a továbbiakat. Fokozatosan haladtam előre: amatőr viadalokat nyertem, és mind jobb ellenfeleket vertem meg. Tizenhárom esztendősen játszottam először felnőtt országos bajnokságban, 2007-ben bronzérmes, 2010-ben aranyérmes lettem a diák Európa-bajnokságon. Tavaly, Zágrábban a felnőtt Eb-n is szerepelhettem. A luxemburgi elsőségem mellett a tízes játékban harmadik, a válogatottal második lettem. – Ez ám a dicsőségtábla! – Pedig itthon csak tizenöten-húszan játszunk versenyszerűen. Ez rendkívül kevés, de törvényszerű, hogy így van, mert kevesen ismerik a sportágat, szponzoráció nem létezik, tévéközvetítés nincs. Az országos pontszerző bajnokság versenyeit általában Pécsett rendezik; a junioroknak kétezerötszáz, a felnőtteknek ötezer forint a nevezési költség. De akkor még nem tankoltál, nem ettél, és nem szálltál meg. Mert, ha továbbjutsz pénteken, akkor másnap korán folytatódik a versengés, s ha egészen jól szerepelsz, akkor a vasárnapi végjátékban is érdekelt vagy. Mindent összeadva, negyvenezer forint alatt nem ússza meg az ember, az első helyezett pénzdíja pedig alig haladja meg a költségeket. – Nem hangzik kecsegtetően… – S ez még semmiség ahhoz képest, amit egy alkalommal a hazai szövetség művelt. A szezon legjobb junior játékosaként jogot szereztem arra, hogy a testület saját költségén benevezzen az Eb-re, ám két nappal az indulás előtt felhívtak, s azt kérdezték: nem tudnám-e megelőlegezni a háromszázezer forintos regisztrációs díjat, mivel megszorultak anyagilag… A sarkamra álltam, s közöltem, ez így nem megy, aztán nagy nehezen megoldották. A magyar válogatott keretének kialakítása is változó elvek mentén történik: van, hogy a nyolc legjobb játékos körmérkőzéses alapon dönt a kvótáról, néha a ranglistás helyezések alapján kerülünk be, de az is előfordult, hogy csak úgy kinevezték az indulókat. – Mi a helyzet Ausztriában? – Az elmúlt évadtól kezdve a Bundesligában, a linzi csapatban játszom. Havonta egy hétvégét töltök ott, s azt tapasztalom: a magyar és az osztrák viszonyok között ég és föld a különbség. Vegyük csak az Eb-n szereplő stábokat: velünk egyedül Habó Alex edző jött, míg az osztrákok erőnléti trénerrel, mentális edzővel, pszichológussal, megfigyelővel és csapatvezetővel érkeztek. Ausztriában két tartományban versenyeznek annyian, mint ahányan hazánkban összesen. Ez körülbelül kétszáz embert jelent. Ott nemhogy az utazási, a benzin-és a nevezési költségeket állják, de a teljes fogyasztást is állják, és meccspénzt fizetnek. Arról nem beszélve, hogy a „sógorok” felnőtt bajnoksága nagyobb kihívások elé állít, noha a nyolcvan tagú mezőnyben tavaly a harmadik legjobb statisztikát produkáltam egyéniben. Odakinn már nem csupán egy ismeretlen srác vagyok Magyarországról. – Vagyis megtanulták a nevét. – Nem csak az enyémet. A rangsor első három helyezettje magyar. Az osztrák szervezők épp ezért találták ki, hogy egy négytagú csapatban legfeljebb két honfitárs biliárdozhat. – Ausztriában versenyez, de itthon készül. Vannak edzőpartnerei? – Jószerivel egyedül edzek egy budaörsi biliárdszalonban. A szóló gyakorlás sokszor többet ér annál, mintha sorozatban meccselnék különböző játékosokkal. A következő szereplésemre, a lengyelországi felnőtt vb-re is így készülök. – A futballban jövőre Eb lesz Lengyelországban. S ha már labdarúgás: a Facebook-oldalán egy argentint „lájkol”… – Lionel Messi nagy kedvencem. Nyilván azért, mert a magam szintjén ugyancsak látványos játékra törekszem, szeretem szórakoztatni a közönséget, és mindent megteszek a tapsért. Részletes jegyzőkönyvek a Biliárd/Eredmények menüpontban.