Bátran kijelenthetjük: vizes nemzet a magyar. Akár a közel-, akár a régmúltra gondolunk, folyton-folyvást „vizes klasszisokba” botlunk, amikor a magyar sport eredményeit böngésszük. Ha csak az úszást vesszük, itt van Cseh Laci, vagy Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás, régebbről Gyarmati Andrea, Hargitay András és Hajós Alfréd.
Krecsik Adrienn Az olimpiai, világ- és Európa-bajnokok kisgyermekkorban kezdték, kis uszodában tették meg az első karcsapásokat, majd a sportág szerelmeseivé válva keményen dolgoztak, mígnem tehetségüket kamatoztatva elérték céljukat.
A Kőbánya Sport Clubban már hat éves kortól tartanak versenyelőkészítő oktatást, ahol a gyerekek heti öt alkalommal gyakorolnak azért, hogy felkerüljenek a kis versenyző csoportba. Pecsics Zsuzsanna mesteredző 7-9 esztendős gyerekeket tanít. Az ő békái azért igyekeznek, hogy elsajátítsák a versenysporthoz elengedhetetlen alapokat, felépítsék állóképességüket, miközben egyre jobban megszeretik a sportágat. Ilyen idős korban ennyi feladatuk van. Lehetetlen megjósolni, kiből lesz úszólegenda, és ki marad a medence partján.
– Ekkor még nem lehet megmondani, kit érdemes versenysportra ösztökélni. Ha valaki bajnoknak született, az tizennégy éves korában derül ki róla a legkorábban – fejti ki álláspontját honlapunknak az uszoda Zsuzsa nénije. – Persze, némelyik gyereken már egész kicsi korban meglátszik a tehetség, de a későbbiekben számos tényező befolyásolhatja, merre indulnak el. A serdülőkori változások miatt a testalkat az egyik legmeghatározóbb, de sok múlik a gyerekek akaratán is, amelyet inkább az edző és a szülők határoznak meg.
A mesteredző szerint a legfontosabb, hogy a gyerek, szülő, edző hármas azonos cél felé haladjon, és összetartson.
– A legkisebb utánpótlás kevésbé tűri az edzésekkel járó kötöttséget és a fájdalmat, de ettől függetlenül mindig boldogan jönnek – folytatja a szakedző. – Volt egy tizenegy éves csoportom, ahol mind a tizennyolc gyerek imádta az úszást, s azt, aki eleinte nem volt lelkes, vitte magával a csoport. Minden energiájukkal belevetették magukat, és a szülők is támogatták őket. Ez nagy szerencse.
– Óriási dolog hallani a gyerekek szájából, hogy edzők akarnak lenni, ám olyan, mint Zsuzsa néni, vagy Jocó bácsi. Ez büszkeséggel tölt el, ugyanakkor azt is jelenti, hogy komolyan gondolja a lurkó. Azonban a gyerek, szülő, edző hármas egység együttműködése nélkül nem működik a dolog. Ennek a kirakós játéknak a darabjait nehéz egymásba illeszteni, de nem lehetetlen.
Mindezek után jöjjön a gyakorlat. A legkisebbek edzése a technika elsajátítására épül. Fontos, hogy hibátlanul bevésődjenek az alapmozdulatok.
– Az én gyerekeim 2000-2500 métert úsznak. Állóképesség-javító gyakorlatokat hajtanak végre, és az alapokon kívül játékos feladatok formájában elsajátítják a versenyúszáshoz szükséges technikai elemeket is: a négy úszásnem rajtját, fordulóját, a kidelfinezéseket. Ezzel telik a tréningek nagy része.
A vizes „mókához” hozzátartozik a szárazföldi munka is, mintegy kiegészítve azt: egy héten ötször van nyújtó-lazító torna.
Gyakorlás után pedig jöhet a megméretés, amelyben szigorúan az elvégzett munka hatékonyságát teszik mérlegre. A klub apróságai béka-seregszemléken és egyéb utánpótlás-versenyeken indulnak. Ezeken a viadalokon nem az éremszerzés a cél. Sokkal inkább az, hogy teszteljék: versenykörülmények között hogyan tudják alkalmazni a tanultakat, hogy aztán versenyről versenyre javítsák a megúszott idejüket.
Az úszóedzőtől érdeklődtünk, mennyiben változtak az oktatási módszerek a néhány évvel korábbiakhoz képest. Elmondása szerint minden ugyanúgy működik, mint például Cseh Laci idejében, ma is ugyanazt a módszert alkalmazzák. Nos, ez sikeres jövőt ígér. Apropó jövő…
Pecsics Zsuzsannát nem hagyhattuk magára anélkül, hogy elárulná, ki a Kőbánya SC nagy reménysége.
– Ha jövő, akkor Bernek Péter, Lukács Evelyn, György Réka és Ferenczi Fanni. Bízunk benne, hogy a kicsik közül is kerülnek ki olyanok, akik felveszik az ő tempójukat.
