Memento: a közösség ereje

1995. február 5-én a BVSC-Zugló asztalitenisz-szakosztálya hat autóval indult el a salgótarjáni utánpótlásversenyre. A Molnár család azonban soha nem ért oda. Fiúk, az egyesület játékosa emlékére csütörtöktől vasárnapig az idén tizennyolcadik alkalommal rendezik meg a Molnár János nemzetközi fiú utánpótlás-emlékversenyt három újonc, valamint a serdülő és az ifjúsági korosztályban. Herendi Iván szakosztály-igazgatóval emlékeztünk.

Sajó Annamária

Ütővel a kézben „1995. február 5-én Salgótarjánba indultunk az országos utánpótlás-versenyre – kezdi visszaemlékezését Herendi. – Szülői segítséggel utaztattuk a gyerekeket, így a székház elöl hat autó indult el. Az egyikben ült a Molnár család: az édesapa vezetett, mellette az édesanya, hátul pedig a két lurkó: a nyolcéves Krisztián és a tizenhárom éves János. BVSC-s melegítőben, ütővel a kezükben." Molnárék azonban nem értek oda időben Salgótarjánba. A szülők, az edzők és a gyerekek nem értették, hol lehetnek, a folyamatosan érkező csapatoktól pedig aggasztó hírek érkeztek: baleset lassítja a forgalmat. Ekkor már a legrosszabbtól tartottak a BVSC-sek, hiszen a februári fagyban csúszós volt az út. Az ezután befutók arról is beszámoltak, hogy egy fehér autóval történt a baj. Amilyen a hiányzó családnak is volt. Herendi Iván és kollégája ekkor ült kocsiba és indult el visszafelé. Molnárék autója tizennyolc kilométerrel Salgótarján előtt kirepült egy kanyarban és nekicsapódott egy fának. Az utastér belapult. János és édesanyja rögtön meghalt. A kisebbik fiú, Krisztián súlyos koponyatörést szenvedett. Annak köszönheti az életét, hogy kirepült az autóból. Az édesapa élet-halál között lebegett. A holttesteket a helyszínre érkező Herendi Iván azonosította. „Minden belém égett” – jellemzi akkori lelki állapotát a szakosztály-igazgató, aki szigorú döntést hozott a tragédia után. „Eltitkoltuk a baleset részleteit és azt is, kik voltak az áldozatok. Nem akartuk sokkolni a gyerekeket, az edzőket és a szülőket, akik az ország minden pontjáról érkeztek. Egy ilyen hír tönkretette volna a versenyüket.” A közösség ereje A baleset után az édesapa sokáig kórházban feküdt, Krisztián pedig egyedül maradt. „Nem volt, aki gondoskodjon róla, így lényegében az egyesület nevelte fel” – mondja Herend a fiúról, aki később háromszoros serdülő Európa-bajnok lett. Testvére, János elvesztése azonban nem csak tragikusan fiatalon bekövetkezett halála miatt rázta meg a szakosztályt és az asztalitenisz-társadalmat. „Ez a kisfiú példás magaviseletű közösségi ember volt, aki mindig a közös célt és a csapat érdekeit tartotta szem előtt. Ezért erkölcsi kötelességünknek éreztük, hogy emlékét megőrizzük.” 1996-ban rendezték meg az első Molnár János-emlékversenyt, amelynek szellemisége jóval túlmutat a mementón. „Azt szeretnénk üzenni vele, hogy aki ide tartozik, és bajba kerül, annak érdekében a közösség mindent megtesz.” Azt azonban Herendi Iván sem gondolta volna, hogy az emlékverseny nemzetközi utánpótlás seregszemlévé növi ki magát. Sportági ünnep „Szerények, sőt mostohák a körülményeink, de megpróbálunk sportági ünnepet varázsolni az eseményből, amelyen tizenegytől-tizennyolc éves korig ragadnak ütőt a fiatalok egyesben – magyarázza a szakosztály-igazgató. – A gyerekek négy-öt fős csoportokban játszanak körmérkőzéseket, az első két helyezett lép tovább a főtáblára, ahol már egyenes kieséses rendszerben folytatják. Az újoncok versenye különösen nívós labdameneteket ígér, hiszen a franciák – akik az utóbbi években egyeduralkodóvá váltak a fiú utánpótlásban – a korosztályos válogatottal érkeznek. Kíváncsiak vagyunk, hogyan teljesítenek a legkisebbjeik, s a mieink sokat tanulhatnak a tapasztaltakból. A viadal másik érdekessége az, hogy egy versenyző több korcsoportban is indulhat, tehát sikerélménye lehet a kortársai között és rutint szerezhet az idősebbek mezőnyében is.” A Molnár János-emlékversenyen a díjazás is rendhagyó lesz. „Az első nyolc helyezettet jutalmazzuk, értékes érmekkel, serlegekkel, amelyek közül a gyerekek választhatnak. Először az első helyezett, utána a többiek. Mindig aranyos jelenetek kerekednek ebből, mert a lurkóknak szinte könnyebb nyerni, mint díjat választani. Szeretnénk valamennyi indulónak élményt szerezni, így az eredményhirdetés után tombola is lesz. Így az is kaphat jutalmat, aki nem jutott a legjobb nyolc közé, és motiválja, hogy jövőre oda kerüljön.” A szervezők számára külön öröm, hogy az európai csapatokon kívül olyan távoli országok játékosai is versenybe szállnak, mint Kirgizisztán és Izrael. „A külföldieket másfélórás buszos városnézésre visszük, amelynek során gyönyörködhetnek Budapest esti fényeiben, idegenvezető segítségével pedig a nevezetességeket is megismerhetik.” A szombati versenynap végén pedig gyertyák fényei lobbannak fel a Szőnyi úti csarnokban. Molnár János fényképe előtt Demjén Ferenc Gyertyák című dalát hallgatva emlékezik majd az összes résztvevő arra, aki már nem lehet közöttük.. A Molnár János Emlékverseny részletes programja megtekinthető itt. Honlapunk élő közvetítéssel jelentkezik a február 9-i serdülőversenyről, délelőtt 10 órától az eredményhirdetésig. Emlékezzünk együtt szombaton!