Nem sikerült valóra váltani érmes reményeiket versenyzőinknek a Zalaegerszegen rendezett U23-as Világ Kupa-versenyen. A négy magyar tekésből három elakadt az első fordulóban, és Sajermann Nóra is búcsúzott a negyeddöntőben.
K. A. A hét végén Zalaegerszegre figyelt a világ: harminckét ifjúsági korú és ugyanennyi felnőtt tekéző látogatott hazánkba, 13 ország képviseletében, hogy összemérje erejét. A Világ Kupát egyenes kieséses rendszerben bonyolítják le, s nincs lehetőség többszöri megméretésre, vagy arra, hogy a játékosok összefogjanak társaikkal, mint a világbajnokságon. Egyéni küzdelmek folynak, s akinek célja a végsőkig eljutni, annak négyszer kell legurítania a 120 vegyest.
A magyar ifik – Tóth Dorottya, Sajermann Nóra, Vörös Milán és Ritter Tamás – kijelenthetjük, nem zártak sikeres versenyt. Hármójuk mérkőzést sem tudott nyeri, habár tehetségükkel akár a négy közé is bekerülhettek volna.
Fehér László szövetségi kapitány is kilátogatott a helyszínre. Igyekezett mindegyikük mögé beülni, tanácsokkal ellátni és biztatni őket. Elmondása szerint a fiatalok nem is a pályán hibáztak, inkább a koncentráció hiánya okozott gondot. A húszas éveik elejét taposó játékosokból sokat kivett minden egyes gurítás. Ebben a pálya nehézsége is közrejátszott. Az egész VK-t tekintve – beleértve a felnőttek vetélkedőjét is – csak elvétve születtek hatszázas eredmények. Versenyzői beszámolók szerint a bábuk nem nagyon engedelmeskedtek. Az is ritkán fordult elő, hogy visszapattantak a falról, vagy hogy a madzag megrántotta őket, s úgy értek földet. Roppant nehéz volt kilencessel javítani az esetlegesen rontott dobást. Ha még ez nem lett volna elég, felettébb nagy volt a teremben a páratartalom. A nedves levegő lecsapódott a deszkára, így az csúszóssá vált, nem kis kellemetlenséget és sok esést okozva ezzel.
Sajermann Nóra két mérkőzést vívott. Elsőként a horvát Tihana Cavlovic-csal találkozott, aki ellen 548-at gurított, és sikeresen megnyerte mind a négy szettet. Érdekesség, hogy abból hármat mindig csupán egyetlen fával tudott hozni. A nyolc között a szlovák Lubica Listoferovával szállt harcba, akivel 2:2-re alakult a meccs, viszont Listoferová ütött többet (556 fát, míg Nóra 497-et), ezért ő léphetett tovább. Egészen a döntőig menetelt, ahol a cseh Renata Navrkalová 72 fás különbséggel diadalmaskodott, esélyt sem adva neki.
– Az elsőkörös eredményem a második legjobb volt a mezőnyben, de roppant mód meg kellet érte küzdenem. Listoferovától valamelyest tartottam, vele mindig éremmeccset játszottam, és már ismerem annyira, hogy tudjam, nem az a fajta játékos, aki feltartott kézzel fogadja, ha netán vesztésre áll. Viszont meg lehetett volna verni, mert ő is ugyanúgy küszködött a pályán, mint én. Hatvan dobásig úgy éreztem, még partiban vagyok, aztán elestem, és onnan kezdve már nem mertem olyan elánnal nekifutni. Plusz ezen a meccsen már elég dekoncentrált voltam – ismerte el honlapunknak Nóra. A 22 éves lány közel érezte magát az érmes pozícióhoz, mert nem sok választotta el a legjobb négytől, ahová ha bekerül, bármi lehetséges. A viadal legfőbb tanulsága számára, hogy nem szabad tartania az ellenfelektől.
A másik résztvevő leányzó Tóth Dorottya volt, aki ebben a szezonban lépett az ifjúsági korosztályba, s ugyanekkor váltott csapatot is: a BKV Előréhez szerződött. A kaposvári lány Nicole Binderrel küzdött meg, aki ellen két szettet nyert, s 516 fát ütött, de a német is ugyanannyi szettet rabolt, viszont 537 fát dobott, így Dorottyának kellett távoznia.
– Az első mély levegőt akkor vettem izgalmam tompítására, amikor megláttam a nevezési listát. A nevek ismerősen csengtek, és tudtam, milyen tudású játékost rejtenek. Viszont arról a lányról, akivel meg kellett küzdenem, szinte semmit sem tudtam. A második szett ment a legrosszabbul, abban több mint húsz fával dobott többet. A reményem az volt, hogy a hatos pálya megakasztja a németet, és akkor előnyre tehetek szert. Ám a végén a fordítottja történt… Végtelenül egyenletesen játszott – értékelte a mérkőzést Tóth, aki még akkor is fent ült a lelátón, amikor egyetlen magyar sem játszott. Szereti követni ugyanis társai, és főleg azok mérkőzéseit, akik példaértékű játékkal, és felfogással bírnak. Itt pedig hemzsegtek a klasszisok.
– Számos nagy játékost vehettem szemügyre. A legjobbak érkeztek minden országból, butaság lett volna nem kihasználni az alkalmat. Ami a saját játékomat illeti, megerősödött bennem, hogy az utolsó pillanatig és verejtékig küzdeni kell.
A fiúk közül Ritter Tamás a szlovák, Peter Nemcekkel találkozott, aki 4-0-ra verte az addigi és később is a legjobb 608 fával. Ritter 534 fát ütött. A szövetségi kapitány szerint a répcelaki játékosnak erőn felül kellett volna teljesítenie a továbbjutáshoz, hisz Nemcek kirobbanó formában volt.
A szintén répcelaki Vörös Milán a szlovén Ales Blaz-zsal mérkőzött meg, aki ellen meg tudta nyerni a játszott szettek felét, de csupán 553 fát dobott, riválisa viszont 568-at, így búcsút inthetett a viadalnak. Milán pechjére a pályára lépés előtti napon megbetegedett, ami jócskán legyengítette szervezetét, így nem tudta magából kihozni a maximumot.
Fehér László csalódottan nyilatkozott a verseny után:
– Az egyik szemem sír, a másik nevet. A felnőtteknél két ezüstérem született Méhész Anita és Kiss Norbert jóvoltából, ez örvendetes. Az ifjúsági verseny kapcsán viszont csalódottságot érzek. A következőkben jobban oda kell figyelnem rájuk.
