Flóra jó helyre került

Szabó Flóra nem bánta meg, hogy ősszel Angliába költözött. A húszéves kosárlabdázó itthon a Pécs és a Vasas színeiben szerepelt, most pedig már a leedsi egyetemen tanul és játszik. A tavaly az élvonalba jutó U20-as válogatott tagja honlapunknak elmondta: bátrabbá vált, jobban védekezik, és az időjárás sem annyira lehangoló.

K. D. – Tavaly ősz óta tanul a leedsi egyetemen. Hogyan jött a lehetőség? – Már egy évvel korábban felvettem a kapcsolatot Nick Dawsonnal, a jelenlegi edzőmmel, a volt pécsi trénerem, Debreczeni Eszter, valamint a korábban itt tanuló Pólya György segítségével. Sajnos, a 2011/12-es szezonban nem sikerült kijutnom, de nem zártuk le az ügyet. Nyáron keresett fel ismét, hogy nyitott vagyok-e még Angliára. Mivel sikerült mindent elrendeznem a suliban és a Vasasban, ezért igent mondtam.

– Tudatosan készült külföldre? – Mindig is szerettem volna kijutni, és ez az alkalom pont kapóra jött. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta. Eleinte persze voltak kétségeim, de egyáltalán nem bántam meg. Nekem jól jött, a Vasasnak nem annyira, mivel centerposzton éppen eléggé megfogyatkozott, de a klub így is a segítségemre volt és támogatott, amit köszönök. – Hogy ment a beilleszkedés? – Szerencsére, mindenki türelmes, megértő és segítőkész volt. Nagyon megszerettem a csapattársaimat és az itteni létet is. – Milyen a bajnokság színvonala? – Eleinte nem tudtam, mire számítsak, de szerencsére kellemesen csalódtam. Van olyan csapat, amelyet majdnem mindenki több mint ötven ponttal ver, de van olyan 27-29 éves „rutinos rókákkal” rendelkező is, amelynek a tagjai már évek óta együtt játszanak. Mind a két bajnokságban, vagyis az egyetemiben és az angliai élmezőnyében is kiélezett a helyzet, ki-ki meccsek folynak a bajnoki címért. – Milyen erős a leedsi csapat? – Mondhatni, a mienk a legnemzetközibb a mezőnyben. Az angolokon kívül van három amerikai, egy litván, egy görög és én. Nem volt olyan egyszerű összeszokni, mert sok helyről jöttünk, más-más rendszerrel, szokással a hátunk mögött. Szerencsére, szépen összekovácsolódtunk, és jelenleg is jó helyen állunk a táblázaton. Most az egyetemi döntőre koncentrálunk, az a következő lépés. Elég jó esélyünk van akár a bajnoki cím megszerzésére is, mindent meg fogunk tenni. – Mennyi lehetőséget kap? – A szerepemre nem panaszkodhatom. Bekerültem a kezdő ötösbe, szinte végigjátszom a meccseket. – Miben fejlődött a legtöbbet? – Az angol nyelvben. Minden viccet félretéve, a pályán lévő kommunikációm, és annak köszönhetően a védekezésem javult valamennyit, de a távoli dobásokat is bátrabban vállalom el, valamint a sok játékpercnek köszönhetően az erőnlétem is jobb lett. – Miben térnek el az angliai módszerek az itthoniaktól? – Természetesen vannak különbségek, már csak azért is, mert általában heti két meccsünk van, szerdánként és hétvégén, előtte pedig két-két edzésnyi felkészülési idő. Ez nagyban meghatározza az edzések felépítését. Kevesebb idő jut a technikára, a gyakorlások inkább taktikai jellegűek, de van egyéni képzés is. – Hosszú távra képzeli el magának Angliát? – Szeretnék külföldön maradni, beutazni a világot. Amerika sincs kizárva a lehetőségek közül, de még nem tudom, mi lesz a következő lépés. Mindenre nyitott vagyok, hiszen csak egyszer élünk, minden lehetőséget meg kell ragadni, amit csak lehet. – Mennyire kell megküzdeni a honvággyal? – Szerencsére, a honvágyammal annyira nem kell küszködnöm. Természetesen van, időnként eljönnek „mélyebb pontok”, amikor nagyon szeretnék hazamenni, hogy együtt lehessek a családommal, a barátaimmal, de igazából tízéves korom óta távol élek tőlük a kosárlabda miatt, és hozzászoktam, hogy nem velük töltöm a mindennapjaimat. – A borús időjárást sikerült megszokni? – Az elején elég sokat esett az eső, de annyira új volt minden, hogy nem törődtem vele, inkább élveztem az ittlétet, bár néha azért lehangolt. Amúgy télen sokkal jobb volt az idő, mint otthon, nem volt olyan csípős hideg. Mostanában pedig elég szép, aránylag meleg az idő, még a nap is süt. – Mit tanul az egyetemen? – Franciát, és nagyon tetszik. Jó a campus, élvezem, hogy minden egy helyen van, az épületek és a környezet is szép. Teljesen más, mint otthon. – Az Universiade-válogatottban láthatjuk idén? Megismétlődhet a bravúr, mint tavaly az U20-as feljutás? – Nagy megtiszteltetés lenne, ha bekerülhetnék az Universiade-keretbe, de eddig nem értesültem behívásról. Az U20-as feljutás nagy dolog volt, főként mert mi voltunk tavaly az egyetlen korosztályos magyar csapat, amelyiknek sikerült. Tudatosan készültünk rá, a stábbal és a csapattársaimmal azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy feljutunk, és szerencsére így is lett, annak ellenére, hogy a visszhangok szerint nem nagyon bíztak bennünk.