Borultak a bábuk

Pénteken rendezték a diákolimpia országos döntőjét a Ferencvárosi Torna Club pályáján, annak a 72 iskolásnak a részvételével, akik a városi, megyei, illetve területi selejtezőkből jutottak a legjobbak mezőnyébe. A leányválogatott szövetségi kapitánya, Weinacht János sok fiatal tehetségre figyelt föl, ugyanakkor néhány válogatott játékossal nem volt maradéktalanul elégedett.

K. A. Messzire, majdnem a Kőbányai útig hallatszott a bábudöntögetés zaja. A csarnok zsúfolásig telt szülőkkel és lelkes iskolásokkal. A reggeltől estig tartó viadalt olykor megszakította egy-egy eredményhirdetés: az általános iskolás korú nem igazolt versenyzői kategóriában Falusi Liliána (251 fa) és Szokoli Donát (274 fa) szerezte meg az első helyet, az igazolt játékosok közül pedig Soltész Zsófia (289 fa) és Kokavecz Dávid (283 fa) nyert. A nem igazolt középiskolások versenyében Csorba Csilla (487 fa) és Szvoboda Bálint (503 fa), míg az  igazoltaknál Tóbiás Anett (562 fa) és Horváth Péter (568 fa) győzött. Sitkei Jánosné, a szövetség utánpótlás bizottságának tagja jó hangulatú versenyt értékelhetett, amelyen szép eredmények születtek. Jöttek mindenfelől a résztvevők, de leginkább a nyugati régióból, Zalából illetve Győrből. Viszont kevés fővárosi szakosztály képviseltette magát. Ami újdonság volt, hogy sokan kis golyóval gurítottak, s valaki még hozta is magával a sajátját. Azzal könnyebb, viszont kevesebb fát talál el. A hazai pályán játszó Tóbiás Anett már reggel sorra került. Az 562 fás eredménye alapján már akkor sejteni lehetett, hogy nehéz lesz megszorongatni. Ennek ellenére a 16 éves lány végigizgulta riválisainak minden egyes kísérletét. Nem történt másként az utolsóként pályára lépő, Horváth Martina játéka alatt sem. Pedig a vége felé már úgy tűnt, nem érheti utol Anettet, aki mégis csak akkor engedett fel, mikor Martina elgurította az utolsó golyót, s a tábla 535 fát jelzett. Anett nyert. – Mikor reggel felébredtem azt ismételgettem magamban, jól fog menni, jól fog menni, és lám, bejött! Ez a negyedik év, hogy indulok a diákolimpián. Fontosnak tartom, mert még egy lehetőséget ad, ahol megmutathatom, mit tudok. Ráadásul a szövetségi kapitány is itt van, örülök, hogy látta a jó szereplésemet. Az is motivált – ami egyébként folyamatosan motoszkál a fejemben –, hogy apukám, nyomdokaiba lépjek, aki a Budapest Erőmű SE csapatában játszik. Pontosabban inkább szeretnék kilépni az árnyékából, hogy ne csak Tóbiás János lányaként emlegessenek, hanem a saját eredményeimet értékeljék. A 14 éves, tiszakécskei Kokavecz Dávidon abszolút nem mutatkoztak feszültség jelei. Végzett a kisebbeknek előírt 60 vegyessel, s várt. Nyugodtan ücsörgött bátyja mellett, tudta, jól teljesített, sok gondja nem lehet az elkövetkezendő néhány órában. – Mindenképpen nyerni szerettem volna, mert már a selejtezőben remekül ment. Az ütött fám lehetett volna több is. A kettes pályán nem jött ki a lépés, sok szúróm volt, és a tarolás sem ment, de így is elég lett. A mai még egy lökést adott, hogy küzdjek, akár a válogatottságért. Weinacht János a leány válogatott szövetségi kapitányából viszont vegyes érzelmeket váltott ki a viadal: – Volt, akitől többet vártam volna, de sok meglepően tehetséges általános iskolás gyerek tűnt fel, akikkel a későbbiekben lehet számolni. Sokan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget ennek a versenynek, holott igenis fontos. Egyrészt: a fiatalok panelos pályán gyakorolhatnak, ami sok helyütt nem lehetséges, másrészt bizonyíthatják, helyük van a májusi serdülő vb-n. Akad egy-két ilyen ígéret… Részletes eredmények az Eredmények/Hazai menüpontban.