Nekifutnak, már Riónak is

Új szereket kaptak tornászaink és már ezeken készülnek a következő világversenyekre – EYOF, Universiadé – de látótávolságban van, ugye, a riói olimpia is. Puskás Jenővel tettünk egy rövid és egy hosszú távú időutazást.

Szegő Tibor A fiúkkal foglalkozó Héraklész-vezetőedzővel a Központi Tornacsarnokban nézegetjük az új szereket, melyek két részletben – tavaly novemberben és most – érkeztek meg. A sportszergyártó csúcsmodelljeit látjuk, melyekről a szakemberek azt mondják, hogy miután a világversenyeken is ezek használatosak, úgy kellettek, mint egy falat kenyér. – Mennyiben különböznek ezek a szerek a régiektől? – Érkezett egy akrobatikus csík, melynek felépítése annyira profi, hogy míg a régin ötször, addig ezen akár tízszer is be lehet mutatni a gyakorlatot anélkül, hogy a tornász elfáradna, hiszen kíméli a lábakat. Egy rugós pályáról van szó, melyről nagyobbakat lehet ugrani és könnyebb megtanulni az elemeket. Ezen kívül jött új  talaj, ugródeszka, gyűrű, korlát, ló, s kaptunk leérkező szőnyegeket, szivacsbálákat. A lovat még Berki Krisztiánnak is szoknia kell, mert keményebb a megszokottnál.

Az edző elmondja, hogy nem kizárólag a Központi Tornacsarnokot szerelik fel új eszközökkel, hanem a tatai edzőtábor tornaterme is megújul. Vakolnak, festenek, kijavítják a hibákat is.  Mosolyogva meséli, hogy olyan „pusztulat" állapotú szereket cserélnek le, melyeket már leukoplaszttal kellett betekerni, tehát gyakorlatilag alkalmatlanok voltak a gyakorlásra. Áttérünk a néhány nappal ezelőtt rendezett diákolimpiára, melyről a szakember büszkén meséli, hogy rengetegen indultak, tehát óriási siker volt, ráadásul összekötötték egy szakmai továbbképzéssel is, melyen részt vettek a vidéki bázisok edzői, illetve olyan kollégák, akik szeretnének részesei lenni a jövőben kiteljesedő – a Sport XXI program által támogatott – oktatási rendszernek. Kiderül, hogy országosan tizenegy helyen kezdődött meg tavaly a bázisépítés, melynek részeként Kalocsa, Miskolc, Nagykanizsa, Debrecen mellett még egy sor nagyváros bekerülhetett a fejlesztési koncepcióba, és az első eredmények már most a diákolimpián mutatkoztak, hiszen csapatban csak az új bázisok tornászai tudtak érmet szerezni.

A megmérettetésen a bajnokprogramosoknak és a serdülőválogatott tagjainak kötelező volt az indulás, de a lehetőséget mindenki kihasználta. (Eredmények itt). A sportolók januártól tanulták az új elemeket, és most megkezdődött a versenyidőszak. – A következő fontos állomás a klagenfurti verseny, melyet néhány nap múlva rendeznek. Kik indulnak? – Azt a keretet neveztük, amelyikre az EYOF-on számítunk, kivéve Fehér Márkot, akinek nincs rendben a lába. Úgy döntöttünk, hogy „hatszeres" tornászokat indítunk, így a névsor a következő: Kardos Botond, Vida Kornél, Dudás Norbert, Bilics Bence, Földes Márton. Itt közbevetem, hogy Bilics Bence indítása azért is örömteli, mert tavaly ilyenkor még azt fontolgatta, hogy felhagy a tornával, illetve a diákolimpián a hetedik helye ellenére gyönyörű gyakorlatokat láttunk tőle. – Bence remekül tornázott, de nullást ugrott, ezért lett csak hetedik. Sajnos a nekifutás végét elrontotta, „totyogott", így ez a szer ment a levesbe, de a többi gyakorlata bíztató volt, a talajt meg is nyerte. Összességében róla és a többiekről is elmondható, hogy a hosszabb felkészülési időszak kedvezett, mert rengeteg új elemet tanultak és, bár voltak tartáshibák, anyagerőben sokat fejlődtek, bíztató a formájuk.

Rákérdezek a jövő héten kezdődő tatai felkészülés menetére, hiszen az EYOF mellett Universiadé is lesz a nyáron. – Válasszuk ketté a két eseményt, hiszen más-más korosztályok érdekeltek itt és ott! – figyelmeztet Puskás. – Egyeztettünk Kovács István szövetségi kapitánnyal, hogy ne ütközzenek az időpontok, így az Universiadé-csapat Pesten kezd az új szereken, míg az EYOF-brigád Tatára utazik. A versenykiírás szerint hárman mehetnek Utrechtbe az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra és a bő keret megegyezik a klagenfurtival, kiegészülve Fehér Márkkal, míg az Universiadéra készülő jelöltek most heten vannak (Babos Ádám, Tálas Bence, Szabó Nándor, Mihók Ádám, Vlacsil Attila, Vecsernyés Dávid és Tóth Levente). – Milyen elvárásokkal indítja a szövetség Utrechtbe a fiúkat? – Ebben a korban nagyon nehéz megjósolni egy verseny kimenetelét. Nem ismerjük a külföldieket. Ha elutazunk Linzbe, vagy Cottbusba nemzetközi versenyre, akkor is csak egyéniben tudjuk megnézni  ellenfeleinket. Alapvető elvárás viszont, hogy a legutóbbi szereplést próbáljuk meg felülmúlni! Lefordítva helyezésekre ez azt jelenti, hogy csapatban a 10-12. hely valamelyike a cél, egyéni összetettben és szerfináléban pedig Kardost és Dudást várjuk a legjobbnak.

– Mi a helyzet a kazanyi egyetemi és főiskolás világeseménnyel? – Itt az építkezés a legfontosabb. Hosszabb távon kiemelt feladat, hogy Berki Krisztián mögött legyen egy csapat, mert sokkal könnyebb az olimpiára kvótát szerezni, ha azt össze tudjuk rakni. Az Universiade egy jó fokmérő lesz majd, hogy kik azok, akik beépülhetnek majd az együttesbe. Akik most Kazanyban indulnak, azok mind esélyesek a csapatba kerülésre. Egyeztetve naptárainkat kiderül, hogy 2014 októberében rendezik az első kvalifikációs megmérettetést, de a nemzetközi szövetség még ebben a hónapban összeül és kidolgozza azt a rendszert, melynek alapján az ötkarikás kvótákat osztják majd Rióra. Van a grémium előtt egy magyar javaslat is, mely megkönnyítené a szerspecialisták olimpiai indulásának lehetőségét. Erről a szakember így beszél: – Azt szorgalmazzuk, hogy aki egy szeren világklasszis, mint a szlovén Mitja Petkovšek korláton, vagy a mi Berkink  lovon, ne kényszerüljön arra – mint London előtt –, hogy további szereken kelljen bizonyítania, hiszen nélkülük szegényebb lenne a sportág. Ha már így nőttek fel, akkor hadd maradjanak meg a szerüknél és lehessenek világklasszisok anélkül, hogy a számukra idegen területeket is meg kelljen hódítaniuk.