Mezcserés támadás

Bobál Gergelyt nem véletlenül tartják a Budapest Honvéd és a magyar labdarúgás egyik legnagyobb reménységének. A 17 éves támadó eddig minden korosztályban futószalagon gyártotta a gólokat, az NB I-ben egyelőre még nem sikerült betalálnia. A csatárral az NB I-es keret egyik edzése után készült interjú a klub honlapján. Azóta az U18-as válogatottal megjárta a portugáliai tornát, és góllal járult hozzá a miaink végső sikeréhez.

Honvédfc - Geri, ha csak a hivatalos bajnoki mérkőzéseidet nézzük, akkor is 114 meccsen 188 gól szerepel a neved mellett, ez azért egészen kivételes mutató. Elárulod, mi a titok? - Nincs ebben semmilyen titok, egyszerűen mindig megpróbálom a lehető legjobbat nyújtani. Ez persze azért nem mindig sikerül, de még az NB I-ben is minden meccsen megvannak a helyzeteim. A statisztákkal egyébként nem foglalkozom különösebben. Persze, az a legjobb dolog, amikor gólt szerzel, de mégsem ez a legfontosabb, hanem hogy nyerjen a csapat. - A korod alapján még az U18-ban is nyugodtan játszhatnál, ehhez képest már rendszeresen pályára lépsz a felnőttek között. Az NB II-ben is van már négy gólod, az NB I-es találat azonban egyelőre még hiányzik. Mekkora terhet jelent ez a számodra? - Az biztos, hogy némi nyomás azért van már rajtam. Eddig hatszor játszottam az NB I-ben, és mindegyik meccsen volt legalább egy helyzetem. De a kapu előtt szó sincs semmilyen görcsről, eddig megpróbáltam mindent ugyanúgy csinálni, mint az U19-ben vagy az NB II-ben. A Pápa elleni meccsen például Szűcs Lajos otthagyta a lábát a lövésemnél, ilyesmi az U19-ben biztos, hogy nem fordul elő. De hát ha otthagyta, akkor otthagyta, legközelebb majd megemelem a labdát! Remélem, most már minél előbb meglesz az első gólom. - Testvéreddel voltatok már próbajátékon a Manchester Citynél és a Románál is, és mindkét helyen elégedettek voltak a mutatott teljesítménnyel. Jelenleg hol tart ez a történet? - Egészen pontosan nem tudom, de nem is az én feladatom, hogy ezzel foglalkozzak. Nekem most az a legfontosabb, hogy a Honvéd első csapatában is bizonyíthassak, és jövőre stabilan az NB I-es csapat tagja legyek. Lehet, hogy külföldön eleinte csak az utánpótláshoz vagy alsóbb osztályú csapathoz kerülnék, én viszont egyelőre itthon szeretnék első osztályú rutint szerezni. - De csak Kispesten, ugye? - Csak a Kispest, ez egyértelmű! Nagyon szeretek itt lenni, Budapest is tetszik, és az is nagyon fontos, hogy a szüleim is minden meccsemen ott lehetnek. - Legutóbb, amikor az első csapat kerete az U19-es csapatunkkal játszott, Dáviddal szemben készítetted elő az egyik gólt. Volt már ilyen azelőtt, hogy egymás ellen játszottatok? - Nem, korábban még soha sem játszottunk egymás ellen, mert mindig ugyanabban a csapatban voltunk. De nagyon jó érzés, viszont nehéz is, mert mindketten ismerjük a másik összes erősségét és gyengéjét. Nyilván nálunk jobban senki sincs képben a másikról. Miután nyártól valószínűleg ő is felkerül az első csapat keretéhez (Dávid hosszú sérülés után az elmúlt hetekben tért vissza a pályára - A szerk.), így remélem, hogy nemsokára újra egy csapatban játszhatunk majd. - Gondolom az edzőmeccs után azért ment a cikizés oda-vissza! - Ja, hát az mindig megy! - Édesapád mesélt nemrég egy történetet, amit szeretném, ha te is megosztanál velünk. Szóval, hogy is volt az azzal a mezcserével még Salgótarjánban? - Diákolimpia elődöntőjében történt, negyedikesek voltunk. A szünetben kitaláltuk Dáviddal, hogy mezt cserélünk, aztán utána még posztot is váltottunk. Az ellenfél így nem tudta, hogy mi van, úgyhogy végül Dávid is rúgott két gólt!