U19: Eb-döntő, favorit nélkül

Szerbia és Franciaország csapata küzd meg  az U19-es Európa-bajnokság aranyérméért csütörtökön este Kaunasban (a mérkőzést 20:45-től az Eurosport élőben közvetíti). A történelem alapján a gallok számítanak favoritnak, de a jelent nézve kiegyensúlyozottabbak az erőviszonyok.

Nagy-Pál Tamás Az U19-es Európa-bajnokság 1948 óta íródó történelmében (1956-ig még U18-asoknak rendezték a tornát, de a jelenlegi sorozat jogelődjének számít) Franciaország már nem kevesebb, mint hét alkalommal emelhette magasba a serleget (utoljára 2010-ben), de még kétszer szerepelt a döntőben, ezzel Anglia és Spanyolország mögött a harmadik a ranglistán. Szerbia viszont abszolút újoncnak számít, még soha nem járt a fináléban. A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy Jugoszlávia kétszer megnyerte a korosztályos Eb-t, legutóbb még 1979-ben. A történelem tehát egyértelműen a gallok mellett szól, na meg az is, hogy a címvédő spanyolokat ejtették ki az elődöntőben – az ibériai utánpótlás erősségét pedig talán senkinek nem kell bemutatni. A szerbek drámai csatában, az utolsó percekben egyenlítve, 11-esekkel jutottak el a fináléba Portugália ellen, amely szintén nagy skalp. A két gárda ugyanazon csoportban szerepelt és ott 1-1-es döntetlenre végzett. Igen ám, de ez az eredmény a szerbek csoportgyőzelmet jelentette, és aki látta a meccset, annak feltűnt, hogy déli szomszédaink különösebben nem erőltették meg magukat, az egyenlítő gól után teljesen visszaálltak, mert nekik tökéletes volt az eredmény. Vagyis a pályán az történt, amit a szerbek elterveztek és akartak, ami különösen jó előjel lehet számukra a döntő előtt. Ha a statisztikát nézzük, nagy különbség akkor sincs a két csapat között. Szerbia fiataljai eggyel több gólt szereztek (6), viszont éppen ugyanannyit kaptak (3), vagyis a védekezés és a támadás erőssége is megegyezik. Ez az adat azért is tekinthető a szokásosnál inkább mérvadónak, mert az elődöntőn kívül ugyanazokkal a csapatokkal mérkőztek. A kereteket végignézve érdekesség, hogy a szinte mindenkori spanyol utánpótlás-válogatottakkal ellentétben itt nem találunk tinisztárokat, ráadásul egyik gárdának sincs kétgólos játékosa a góllövőlistán. Egyedül a szerb Peter Golubovics az, aki két asszisztjával aprócskát  kiemelkedik a mezőnyből. Tehát mindkét alakulatnak a csapatjáték az erőssége, és nem függ egy-egy futballista aktuális formájától. Egyértelmű esélyese tehát nincs a finálénak, rendkívül kiegyenlített meccsre lehet számítani, és egyáltalán nem lenne meglepő, ha hosszabbítással, netán 11-esekkel dőlne el az aranyérem sorsa. Bár 17-19 éves gyerekeknek nehéz megmagyarázni, de ennek a döntőnek nincsen valódi vesztese, hiszen nem ez az egy meccs határozza meg az adott ország utánpótlásának minőségét – mérget vehetünk rá, hogy mindkét csapatból nem egy játékossal találkozhatunk majd a felnőtt világeseményeken is.