Horkai: Öt év hátrányban vagyunk

A férfi junior-válogatott negyedik lett a szombathelyi világbajnokságon, ez az utóbbi évek legjobb teljesítménye ettől a korosztálytól. Ugyanakkor a magyar pólós, ha beugrik a medencébe, akkor aranyat, de legalább érmet akar.

waterpolo.hu/Szegő Tibor A vízilabda-szövetség honlapja körképet adott arról a hangulatról, amely néhány órával a – szerbek ellen – 13-10-re elvesztett bronzmérkőzés után jellemezett szakvezetőt, játékost. Horkai György, szövetségi kapitány látott pozitív jeleket, de alapvetően csalódott volt: – Mi előreléptünk azzal, hogy bekerültünk a legjobb négy közé, viszont a másik három csapat jobb nálunk, előrébb tart. Sokat fejlődtünk, ez jó, ám alapvetően nem történt igazságtalanság azzal, hogy a szerbek, a horvátok és az olaszok előttünk végeztek. Mindennek a képzési rendszer az oka. Mi ebben vagyunk a leginkább lemaradva. Elég régóta mondom, legalább öt év a hátrányunk. Az alapképzésen változtatni kell, mert ha ezt nem látjuk be, akkor nagy bajban leszünk. Egyik pillanatról a másikra természetesen nem lehet megoldást találni, a teljes vertikumban módosításokra van szükség , ezért is született nemrég elemzés az utánpótlás-képzés alapjairól. Nem tudom, milyen mértékben használják majd, de az biztos, hogy fontos volna új alapokra helyezni sok mindent. Egyrészt örülök, hogy sikerült a legjobb négy közé kerülni. Gyönyörűen fejlődött a csapat az elmúlt időszakban, mert nem véletlen, hogy a korábbi eseményeken rendre hatodik helyen végzett. Most már jóval előrébb járunk fizikálisan, játék- és technikai tudásban. Ugyanakkor kicsit keserű is a szám íze, mert két ilyen mérkőzés van mögöttünk, mint az elődöntő és a bronzmeccs. Ami egy meccs, ahol nincs jobb meg rosszabb, ott az dönt, ki tud jobban koncentrálni. És úgy láttam, hogy tegnap és ma azzal kerekedtek fölénk, hogy jobban koncentráltak, jobban odatették magukat. Különösen az elődöntő fáj, mert tudtuk, hogy nekünk a horvát jobban fekszik, mint bármelyik a másik kettő közül. Ha úgy játszunk, ahogy a jobb napjainkon tudunk, igenis lett volna esélyünk. Sajnálom, hogy elszalasztottuk...

Német Toni aki csodálatos gólokat szerzett a vébén: – Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen végül is sikerült elérnünk, amit célként kitűztek elénk, bekerültünk a legjobb négybe, viszont úgy érzem, ezzel meg is elégedtünk. A spanyolok elleni mérkőzésen jól ment, akkor elhittük, hogy jók vagyunk, nyerhetünk, ám a következő kettőn nem hittük el... Illetve, volt olyan csapattársam, aki elhitte, és én is idesorolom magam, de úgy egyben, csapatként nem hittünk benne. Ezt nagyon sajnálom. Bedő Krisztián, aki nem pihent a felnőtt világbajnokság után: – Az utolsó két mérkőzés nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Ennek ellenére úgy gondolom, ez is nagy teljesítmény ettől a csapattól. Tavaly a hatodik helyen végeztünk, és a célunk idén ugyanaz volt, mint a felnőtt válogatotté: legyünk a négyben. Sajnos, itt nem sikerült úgy továbblépni, mint ott. Láttam kis fáradtságot a csapaton, szerintem fejben még jobban, mint testileg. Ezért nem tudtunk úgy koncentrálni, ez különösen a védekezésen látszott. Nagyon könnyen lőtték a gólokat. Csapó Miklós csapatkapitány: – A spanyol meccs elég sokat kivett belőlünk. Fáradtabb volt az egész csapat, ez látszott a koncentrációnkon, helyzet-kihasználásunkon. Sajnálom, mert akartuk ezt a bronzérmet, nem sikerült, de ebből is sokat kell tanulni. A nézők viszont minden elismerést megérdemelnek. A szombathelyi közönségnek ezúton is szeretném megköszönni a csapat nevében a szurkolást, mert egész héten fenomenális hangulatot teremtettek.