Törös Károly váltja Güttlert

Bizonyára jócskán vannak, akik a Güttler Károlyt váltó új szövetségi kapitány nevének hallatán a Wikipediát keresik fel, de segítünk, mielőtt megtennék, íme az első interjú a magyar úszóutánpótlás következő szakvezetőjével, akit Dél-Afrikában, Fokvárosban értünk el.

Szegő Tibor Rögtön a beszélgetés elején szerettük volna a „kósza hír" kategóriájából tisztázni a tényt, miszerint a MÚSZ megtalálta az új utánpótláskapitányt, így az első kérdésünk természetesen erre vonatkozott: – Mennyi a valóságalapja annak az egyelőre nemhivatalos információnknak, hogy ön váltja Güttler Károlyt az utánpótláskapitányi poszton? A Facebookon ugyanis már többen gratuláltak is önnek a kinevezéséhez... – Ez tény. Megállapodtam Gyárfás Tamás elnökkel és Kiss László szövetségi kapitánnyal, így éppen most intézem a hazaköltözésemet. Ma voltak itt a szállítók a lakásomban, hogy felmérjék, mekkora munkát jelent majd az elmúlt években felgyülemlett holmik szállítása. Október 1-jén írom alá a szerződést, akkor kezdődik az otthoni munkám. A fiatalok szövetségi kapitánya leszek, a szakfelügyelői posztot pedig Selmeczi Attila tölti majd be. – Mennyire ismeri a jelenlegi magyar úszóutánpótlást? – Naprakész vagyok. Amióta külföldön élek, azóta folyamatosan követem az eseményeket, szóval bármit kérdezhet.

Törös Károly 71 éves. Édesapja tornászként, atlétaként és kézilabdásként is jeleskedett. Nagynénje – aki tornász volt – az 1936-os berlini olimpián bronzérmet szerzett. Az újdonsült szakvezető először tornában, majd úszásban és vízilabdában próbálta ki magát. 1965-ben hagyta el az országot, dolgozott edzőként Belgiumban és Dél-Afrikában.

– Nem akarom vizsgáztatni. Beszéljünk inkább a dél-afrikai sikereiről! Az ön keze alatt lett világbajnok Sarah Poewe. Ezek után milyen perspektíva a magyar fiatalokkal foglalkozni? – Amióta 1965-ben elhagytam az országot, azóta ég bennem a vágy, hogy valamit visszaadjak a magyar úszásnak abból a rengeteg szépségből, amit kaptam ettől a csodálatos sportágtól. Eddig csak borsot törtem a magyar úszók orra alá a tanítványaimmal, most hozzá szeretnék tenni ahhoz, amit otthon eddig felépítettek. – Milyen különbséget lát a magyar és a dél-afrikai képzés között?

– Az egyikben van szisztéma, a másikban nincs. Magyarországon létezik egy tudatos, erős felkészülési rendszer, míg az itteni az esetlegességen, improvizáción alapul. Kivétel talán Graham Hill, aki Chad le Clos edzőjeként olimpiai bajnokot faragott tanítványából, de említhetjük Sarah Poewe esetét, illetve ott van Natalie du Toit tanítványom, aki balesetben elvesztette egyik lábát, elsőként indulhatott 2008-ban, a pekingi olimpián az ép sportolók között, a paralimpián pedig öt aranyat szerzett. – Önt felkérték, vagy jelentkezett a kapitányi posztra? – Évek óta beszélünk már a visszatérésemről. A hazai úszó- és vízilabdaéletben rengeteg barátom van, s már Peking után szó volt a szerepvállalásomról. Akkoriban azonban családi tragédia miatt nem voltam képes új kihívás elé nézni. (Akkor halt meg Törös Judit, a kiváló maszkmester, Károly húga. - A szerk.) – Nyilván vannak elképzelései arról, hogy milyen utat jár majd be a magyar utánpótlás az ön keze alatt. Merre vezeti a gyerekeket? – Biztos vagyok benne, hogy a magyar utánpótlást fel lehet vinni a világ élvonalába, és azt is nagyon szeretném, ha a gyerekeim közül többen nyernének olimpiai bajnoki címet Rióban és Tokióban. Nagyon szeretnék már úgy ott állni világverseny dobogójánál, hogy annak tetején magyar tanítványom áll.

– 1956-ban édesapám börtönbe került. Újságíró anyám pedig feketelistás lett. Akkor már válogatott úszó voltam, de a szüleim miatt nem utazhattam világversenyekre. Később viszont pontosan a válogatottságomnak köszönhetően engedték ki apámat a börtönből. A családom hányattatásai miatt határoztam el, ha kijutok külföldre, nem jövök vissza. 1965-ben kivittek Belgiumba, ahol profi vízipólós és belga bajnok, majd a válogatott úszóedzője lettem. 1984-ig éltem Belgiumban, végül Dél-Afrikába költöztem. A csapatom eleinte a 120. helyen szerepelt az országos ranglistán. Néhány év elteltével az első helyre tornáztuk fel magunkat. Tanítványom, Sarah Poewe világbajnok lett. Már csak egy olimpiai bajnok tanítvány hiányzik – mesélte a délmagyar.hu-nak 2010-ben Törös Károly.

– Elhagyni olyan országot, ahol az ember hosszú évekig élt, felszámolni egzisztenciát, búcsút venni barátoktól mindig nehéz, de ezek szerint ön hosszú távra tervez Magyarországon. – Jól látja. Napok óta ezzel foglalkozom. El kellett köszönnöm tanítványaimtól, a helyi szövetségtől, dobozolok, szortírozok, selejtezek, de eltökéltem magam és nagyon bízom benne, hogy jól döntöttem. Tegnap felhívtam Graham Hillt, aki a tizenöt éve a legjobb barátom, és ő is azt mondta, hogy "Karoli! Jól választottál!" – Sok sikert a munkájához! – Köszönöm, de egy dolgot még szeretnék mondani. Amikor eljöttem Magyarországról édesanyám megjósolta, hogy egyszer visszatérek majd, és ez nagyon bölcs mondás volt, ráadásul igaza is lett... Címoldali fotó: Veréb Simon