A korábbi, medenceparti életét javarészt irodai munkára cserélte Selmeci Attila, aki néhány napja szakfelügyelőként dolgozik az úszószövetségben. A mesteredzőnek még szokatlan az új feladatkör, amibe nagy lelkesedéssel vágott bele.
reb Bár sokan hibásan (cz-vel) írták Selmeci Attila nevét, amikor hivatalossá vált, hogy Törös Károly utánpótlás-kapitány mellett „újoncként” az úszószövetségben ő tölti be a szakfelügyelői posztot, gyorsan tisztázzuk: nem egy ismeretlen, „nyeretlen kétévesről” van szó: 1981 óta tevékenykedik a szakmában, mesteredzői címmel ismerték el eredményeit, s a Mesteredzők Társaságának titkára. Összesen 17 évig dolgozott a Kőbánya SC jogelődjében, a Bp. Spartacusban, ahol sokáig ő vezette az utánpótlás-nevelést. Csak hogy felfrissítsük a csodás emlékeket: ebben az időszakban olyan tehetségek úsztak az egyesületben, mint Egerszegi Krisztina, Güttler Károly vagy Kovács Ágnes. Utóbbi 14 évesen az irányításával lett ifjúsági Európa-bajnok.
Aztán 1999-ben távozott, s meg sem állt Máltáig, ahol szövetségi kapitányként dolgozott néhány esztendőt. Onnan visszatérve a BVSC-ben vállalt munkát (a pillangózó Boulsevicz Beatrix vele nyert rövidpályás Eb-t), majd a Jövő SC és a Honvéd következett, hogy aztán a vízparti életet az íróasztalra cserélje fel.
– Egészen mást, mint amit mondjuk a rendszerváltás táján, a pedagógusok értettek ez alatt a beosztás alatt – magyarázza, amikor arról faggatjuk, pontosan mit is takar a szakfelügyelői pozíció. – Akkoriban végigjárták az iskolákat, figyelték a tanárokat és minősítették őket. Egy kicsit sajnálom is, nálunk nem így van, mert az én munkám elsősorban rengeteg adminisztrációval jár. Hozzám tartozik minden olyan feladata például, mint amilyen a versenyengedélyekkel, a bajnoki programok összeállításával, valamint a szülőktől, az edzőktől érkező levelek megválaszolásával kapcsolatos teendő. A sportág óriási lehetőséget kapott a kiemelt támogatással és azzal, hogy 2017-ben junior, 2021-ben pedig felnőtt világbajnokságot rendez Budapest. Azoknak a programoknak a koordinálása, amelyek mindehhez kötődnek, nagy kihívást jelentenek.
Lelkes és hosszas fejtegetésbe kezd: a következő évek leglényegesebb leckéje, hogy megerősítsék az utánpótlás bázisát. Emellett a hazai világversenyekre készülve tehetséggondozói programot indítanak. Ennek keretében a 11-12 éves korosztályban (az országos ranglista alapján) a legígéretesebb fiúk és lányok közül 30-30 (összesen tehát 120) gyereket választanak ki. Velük havonta egy napot foglalkoznak a régiós központokban az edzők és olykor egy-egy felnőtt-válogatott úszó. A 13-14 évesek között további 15-15 (összesen 60) fiatalt emelnek ki, a négy úszásnem eredményei alapján, nekik évi háromszor egy hét hazai edzőtábort tartanak. A 15-16 évesek esetében válogatott keretet alakítanak ki, nekik remek hazai és már külföldi edzéskörülményeket biztosítanak. (A tervekről itt és itt írtunk korábban.)
Régiók, vezetők
Nyugat-Dunántúli régió (Győr): Petrov Iván
Közép-Dunántúli régió (Székesfehérvár): Dániel András
Dél-Dunántúli régió (Kaposvár): Kovács László
Dél-Alföldi régió (Hódmezővásárhely). Bán Sándor
Észak-Alföldi régió (Debrecen): Törös Károly
Észak-Magyarországi régió (Eger): Kovács Ottó
Közép-Magyarországi régió (Budapest, Százhalombatta): Törös Károly, Vízi Csaba
Selmecinek – saját bevallása szerint – mindig az élsport volt a legfontosabb, így nagy öröm számára, hogy a sportág jövőjét gyökeresen meghatározó tervekért ő felel. Ám azt nem tagadja, még meg kell szokni, hogy ezúttal nem a medence partjáról, hanem íróasztal mellől irányít.
– Egész eddigi életemben edzéseket vezettem, gyerekeket tanítottam. Ehhez képest hatalmas változás, hogy egész nap íróasztal és laptop mellett ülök. Most még minden porcikám tiltakozik ellene, sokáig tart majd, míg megszokom az új helyzetet. Hozzáteszem, néha visszatérek korábbi közegembe, hiszen a régiós központokban én is vezetek edzéseket.
Adja magát a kérdés, hogyha számára ennyire idegen, akkor miért jelentkezett erre a posztra?
– Amikor meghirdették a pályázatot, még nem volt egyértelmű, hogy két embert keresnek. Menet közben vált el a két feladatkör. Nagyon helyesen egyébként, mert mindkettő sok tennivalóval jár. Elismerésem Güttler Károlynak, aki az elmúlt években egyedül felelt meg a dupla kihívásnak. Később aztán kiderült, hogy a hazatérő, nemzetközileg rendkívül elismert Törös Károly lesz az utánpótlás-kapitány. Nem bánom, hogy így alakult, mert legalább eldől, alkalmas vagyok-e erre a munkára is. Tartom magam a mondáshoz, hogy megfelelő embert a megfelelő helyre. Adok magamnak fél-egy évet, azalatt kiderül: megfelelek-e?
