Vevők a szerb stílusra

Szinisza Szavovics nem vesztegeti az idejét. A Dávid Kornél Akadémia Zomborból érkezett edzője több kosaras korosztály munkáját felügyeli, a délszlávoktól megszokott maximalizmussal és odaadással. Saját csapata mellett edzést tart a kiemelkedő tehetségűnek tartott gyerekeknek is - derül ki dkks.hu riportjából.

UP-info Amikor benézünk a reggel 8-kor kezdődő edzésre, Szavovic a technikai elemeket egy feltett kézzel védekezést imitáló műanyag sablonfigura segítségével gyakoroltatja, őt kell kicseleznie vagy átdobnia a palánkot ostromló srácoknak. A szerb-angol-magyar szakszókészletet variálgató, s Kertész Zsolt segítségével dirigáló szakember a figurát csak Shaqnek hívja, pláne, amikor még egy zsámolyt is tesz alá, hogy még magasabb legyen. Minden apró mozdulatra odafigyel, kisebb hibáknál gyorsan odaszúr egy-egy megjegyzést. A „különóra” tanulói jórészt még az iskolai elfoglaltság előtt vannak, de nem foghatják vissza magukat, szinte megállás nélkül következnek az elsősorban technikai jellegű gyakorlatok. „Nyilván, ahogy van különbség a szerb és a magyar kosárlabda, úgy van a képzés rendszerük között is, a szerb az egyik legjobb iskola a világon – fejtegeti Szinisza Szavovics. - De itt is nagyon jól érzem magam, mert a klub és az akadémia mögöttünk áll, minden játékosnak, minden gyereknek csak a kosárlabdával kell törődnie. Csak 3 hónapja vagyunk még itt, lépésről lépésre kell haladni. A srácok mindenesetre folyamatosan javulnak. A legfontosabb a technikai fejlődés a játékban, ez az elsődleges. Szerencsére jól haladunk. Ha a technikai alapok megvannak, akkor lesz meg fejben a kellő magabiztosság. És persze nagyon sokat kell dolgozni, hogy fizikálisan is erősek legyenek a gyerekek. Miután mindenki vevő a munkára, meglesz az eredménye.” A csoport legfiatalabb tagja a még csak 14 éves Pávay Kornél, számára ér véget először az edzés, mert mennie kell a Tóvárosi Iskolába – egy órát így is megúszott, de többet nem lehet. „A nyári tábor után jelezték, hogy jöhetek Szinisza Szevovics csoportjába is különedzésekre – meséli Kornél. – Leginkább technikai dolgokat gyakorolunk, de erőfejlesztés is van: nem mondom, hogy nem fárasztó, de ma legalább egy matekórát megúszok…” Milan Kusonicsot Szavovics hozta magával Zomborból. A minden gyakorlatot elsőként végző fiatalember a bajnokikon olykor negyvenesével dobálja a pontokat, persze nem ez a legfontosabb. hanem hogy húzza magával a többieket is – ahonnan ő jött, ott ez természetes. „Nagyon jól érzem magam itt, a városban és a klubban is. Sok pontot dobok a meccseken és ezt fontosnak tartom, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak ez foglalkoztat. Szeretek védekezni, lepattanózni és szeretem, hogy ez egy igazi csapatjáték. Belgrádban nagyon erős a kosárlabdaképzés, de az itteni juniorliga is nagyon tetszik. Szerbia még előrébb tart, de talán pár éven belül a magyar kosárlabda is megközelítheti. A későbbieket illetően persze elsősorban egy szerb nagycsapat az álmom, de a Partizánon és a Zvezdán kívül ott nincs igazán erős klub, talán még a Vrsac említhető. Itt, Magyarországon az Alba vagy a Szolnok is jó színvonalat képvisel, nem tudom, hogy alakul később, de nagyon szívesen játszanék egy itteni felnőtt csapatban, elsősorban Fehérváron. Igyekezni fogok.”