MLSZ: a kritika és az önkritika teljes hiánya

Az albánok elleni 0–2 után a Nemzeti Sportnak nyilatkozva részletesen beszélt a problémákról Róth Antal, az U21-es labdarúgó válogatott szövetségi edzője. A szakember hangsúlyozta, a vereség ellenére nem érzi magát alkalmatlannak a posztra, ezért nem mond le.

UP-info „Egy meccsből nem vonnék le olyan összefüggéseket, amelyek nem léteznek, bármennyire is fájó a vereség – reagált Róth Antal, az U21-es válogatott szövetségi edzője arra a felvetésre, hogy mennyire tekinthető történelmi kudarcnak, mélypontnak az albánok elleni 2–0-s vereség. – Mindenesetre sok problémára rávilágított az összecsapás, például arra, hogy nemzetközi szinten valóban nincs könnyű ellenfél. Ez nem azt jelenti, hogy könnyedén vettük volna a meccset. Nem a hozzáállásban keresendő a kudarc oka. De fölmenteni sem szeretném a srácokat, az elemzésekből kiderül, a játék alapelemeiben – cselezés, szerelés – fölénk nőtt az ellenfél.” Ha lehet, ez még szomorúbb. Nem ellazáztunk egy selejtezőt a lesajnált vetélytárssal szemben, hanem kiderült, ennyit tudunk. „Ezen a napon legalábbis ennyit tudtunk. Lehet, valaki azt gondolja, ő jobb, mint az ellenfele, ám azt be is kell bizonyítani, nem árt, ha a szó és a tett összecseng” – mondta a fentiekre Róth. A szakember kisebb megszakítással 2002 óta irányítja a tinédzserkorból kinövők válogatottját (2008 márciusában Kisteleki István kirúgta, 2010 nyarán Csányi Sándor visszavette. - UP-szerk.), a nagyokhoz hasonlóan ő sem jutott el nagy tornára, ám míg a felnőtteknél azóta féltucatnyi tréner próbált szerencsét, a Feyenoord egykori légiósának posztja sziklaszilárdnak tűnik. „Nem tudom, mennyire biztos az állásom. Három szövetségi vezetőségnél is dolgoztam, most is beszámolási kötelezettségem van. Mindegyik korosztályból került ki olyan játékos, aki A-válogatott lett, márpedig a saját eredményesség mellett ez legalább olyan fontos. Az idei sorozatról szólva, a kilencvenkettes-kilencvenhármas korosztállyal foglalkozva fel kell tenni a kérdést: fejlődtünk-e? A válasz: nem. Előre tudtunk lépni? Nem. Találni olyat, aki perspektíva lehet a nagyválogatottnak? Mindig adtunk föl játékost, de ugyancsak látni kell, hogy több hiányposzt van a felnőttegyüttesben, tehát a magyar utánpótlás maradéktalanul nem képes eleget tenni a követelményeknek. Márpedig ez teljesítményköteles sportág. Szóval nem akarom én a saját felelősségemet bagatellizálni. Hogy lemondok-e? Nem. Akkor tenném, ha alkalmatlannak tartanám magam. Úgy gondolom, kellő alapossággal láttam el a feladatomat a keret kialakításánál és versenyeztetésénél egyaránt” – nyilatkozta Róth Antal. A helyzet tehát továbbra sem változik a magyar labdarúgásban ténykedő „szakemberekkel” kapcsolatban, az önkritikát továbbra is maximálisan mellőzik. A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Róth - már elnézést, de nincs rá jobb hasonlat - a magyar labdarúgás állatorvosi lova. A helybenjárás, a tehetetlenségi erő érvényesülésének legjobb példája. Tizenegy évvel ezelőtt kapott egy nem csekély lehetőséget, teljesen egyértelmű, hogy – sokszor kiderült – nem tud(ott) vele élni, mégis… Mégis alkalmasnak tartja magát a feladatra, mégis alkalmasnak tartják őt mások is a feladatra. Vajh' miért, hogyan? Vannak ugyanis ennek az edzői(?) szakmának olyan iratlan szabályai, melyeket, ha másért nem, akkor megszokásból, illene betartani: Róthnak csütörtökön este le kellett volna mondania (vagy, ahogy manapság dívik: fel kellett volna ajánlani a lemondását…). Nem tette meg, ezért – mondjuk másnap – azoknak, akik a nagyválogatott monstre égése után ismét, sokadszor kinyílvánították a megújulási szándékot, le kellett volna őt váltaniuk. Ők sem tették meg azt, ami a kötelességük lenne! Könyörgöm: jöjjön már végre valaki, mondjuk akinek mágikus ereje van és váltson le mindenkit! (sp)