Családi kötelékben

A DEAC két kiváló kosarasával, Nagy Botonddal és Nagy Benedekkel készített páros interjút a haon.hu. A két fiatal tehetség tökéletesen megérti egymást a pályán, ami nem is meglepetés annak tudatában, hogy édestestvérek.

UP-info - Először is: miért pont a kosárlabda? Közel 180 centisen talán nem ez a legkézenfekvőbb választás, vagy mégis? Botond: - Ez egy percig sem volt kérdéses, mivel édesapánk kosárlabda-edző, így már egészen kicsi korunkban megszerettette velünk a sportágat. Állítólag már egy-két évesen is a kosárlabdát pattogtattuk. A magasság meg amúgy sem minden, hiszen irányítót játszunk, ide fontosabb a gyorsaság és a kreativitás. - Apropó, edző!... Jelenleg is édesapátok, dr. Nagy Ágoston keze alatt pallérozódtok, azért ez sem mindennapi, hogy egy szülő mindjárt két gyermeke edzője is… Benedek: - Nem mindennapi, de egyértelműen előnyös. Olyan értelemben, hogy sokszor nem is kell mondani, mi már tudjuk, mi a dolgunk. Természetesen igaz ez a Botonddal való kapcsolatunkra is, a pályán rendkívül hasznos, ha tisztában vagy vele, hogy mit akar a társad, és így az ellenfeled előtt jársz fejben. - Amennyire tudom, elég feszített a tempótok. Mesélnétek róla, hogy is néz ki a heti programotok? Benedek: - Heti három mérkőzésünk mindig megvan. Az NB I/B-s meccseken túl szerepelünk még az NB II -es és az U23-as csapatban is, sőt az egyetemi bajnokságban, a MEFOB-on is játszunk, így meccshiányra nem panaszkodhatunk. Mindemellett legalább heti tíz edzésünk is van, beleértve a csapattal, illetve az egyénileg elvégzett tréningeket is. - Elismerésre méltó, ahogyan a sportolást felfogjátok! De mi a helyzet a tanulással? Botond: - Tavaly érettségiztem, idén nyelvvizsgákra készülök angolból és spanyolból, valamint bevárom öcsémet, aki a DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában érettségizik és jövőre, ha minden jól megy, együtt kezdhetjük a Testnevelési Egyetemen a tanári szakot. - Említetted a spanyol nyelvtanulást, úgy érzem, ennek van némi köze a kosárlabdához is… Botond: - Nem titok, hogy szeretném majd magam kipróbálni külföldön is. Volt is már megkeresésem Málaga környékéről, de egyelőre itt szeretnék még bizonyítani. - Akkor úgy néz ki, hogy mind a sportban, mind az iskolában helyt álltok. Ez azért nem kevés lemondással jár. Nyugtassatok meg, hogy jut idő olykor lazításra is! Benedek: - Természetesen muszáj pihenni is néha. Szabadidőnkben sokat filmezünk, vagy összehozunk könnyed, beszélgetős estéket a barátainkkal. - Fiatal korotok ellenére komoly eredményeket tudtok felmutatni a sportban. Mire vagytok a legbüszkébbek? Botond: - Jelenleg is tagja vagyok az U20-as válogatott keretnek, ami rendkívül nagy elismerés. Szerencsére már korábban is kaptam meghívót a korosztályos csapatokba, így részt vehettem U16-os és U18-as Európa-bajnokságon is, előbbin a hatodik, utóbbin a nyolcadik helyen végeztünk. Benedek: - Én is tagja voltam az U18-as magyar csapatnak, ezen kívül a DEAC gárdájával részt vettünk az egyetemek számára kiírt Európa-bajnokságon, ahol tizenötödikek lettünk, valamint a magyar juniorbajnokságon ezüstérmet szereztünk. - Milyen célokat tűztetek ki magatok elé az elkövetkező néhány évre? Botond: - Szeretnénk, ha két éven belül sikerülne kivívnunk a feljutást az A csoportba, Debrecennek újra lenne csapata a legmagasabb osztályban. Ezen kívül a már említett spanyolországi szerződés is a szemünk előtt lebeg, amiért minden tőlünk telhetőt megteszünk.