Nyitottnak kell lenni

Herczeg András májusi indulása óta vezeti Pallagon a Debreceni Labdarúgó Akadémiát. A haon.hu készített interjút a szakemberrel az eddigi tevékenységükről és szó esett a magyar utánpótlás általános helyzetéről is.

UP-info – Milyen tapasztalatokkal gazdagodott fél év alatt? – A körülmények sokkal jobbak lettek, most olyan dolgokra is lehetőségünk van munkánk során, amiről korábban csak álmodhattunk. Amióta ennyi minőségi pálya áll rendelkezésünkre, tudunk egyéni képzéseket, csapatrész foglalkozásokat tartani. Teljesítménymérő rendszerrel vizsgáljuk a fiatalok futómennyiségét és minőségét, s mivel most már kifogástalan talajú pályáink vannak, a labdabiztonságban, a játékgyorsaságban is sokat tudunk javulni. Ugyancsak fontos, hogy az edzések és a mérkőzések képi rögzítésére is van lehetőségünk, az edzők és a gyerekek együtt tudják kiértékelni a látottakat. Hozzátenném, hogy az iskolákkal nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítenünk. Az egyikből délelőttönként jönnek ide a gyerekek, mert benne van az órarendjükben, a többi iskolából hetente egyszer busszal hozzuk-visszük a tanulókat. – Hány csapat működik jelenleg az akadémián? – Tíz akadémiai gárda, a két NB III-as együttes, a nagycsapat, illetve a Loki Focisuli csapatai készülnek Pallagon. Tizennégy tréner dolgozik a fiatalokkal, ebből kettő kapusedző és egy rehabilitációs szakember. – Köztudott, hogy a belga Double Pass több utánpótláscentrumot is vizsgál ezekben a hónapokban Magyarországon. A debreceni akadémián már jártak, mit lehet tudni látogatásukról? – Novemberben két napon át voltak a vendégeink a belga szakemberek, többféle szempont alapján vizsgálták az itt folyó munkát. Nem csak a szakmai, hanem a gazdasági, szerkezeti felépítésünket is tanulmányozták, de kíváncsiak voltak a klub és az akadémia filozófiájára, stratégiájára, illetve az egészségügyi háttérre is. Mindenre kiterjedő volt a figyelmük, megnézték az edzéseket, beszélgettek Szima Gábor elnökkel, a DVSC vezetőedzőjével, Kondás Elemérrel, az utánpótlásban dolgozó trénerekkel, játékosokkal és az NB I-es gárda saját nevelésű focistáival. Tanulmányozták az edzésterveket is, a felmérések eredményeit márciusban teszik közzé. – Mennyire fontos ezekben a korosztályokban az eredményesség? – A múlt hét végén úgy alakult, hogy mind a négy együttesünk a székesfehérváriakkal találkozott és sokan felkapták a fejüket, mert négy korosztályban is legyőztük őket, 13–2-es gólkülönbséggel. Nos, ez nagyon szép, de nem szoktunk az eredményeknek nagy jelentőséget tulajdonítani. Nekünk az a filozófiánk, hogy a jól teljesítő, tehetséges gyerekeknek az eggyel magasabb korosztályban adjunk lehetőséget a bizonyításra. Lényeges, hogy a srácokat mindig új ingerek érjék és képesek legyenek a rejtett tartalékaikat is előhozni magukból. Érdekesség, hogy a két NB III-as csapatból, a DVSC-DEAC-ból és a Létavértesből ki tudnánk állítani egy olyat, amelyik még játszhatna az ifik között… Tehát nem az eredmények a fontosak, hanem az, hogy a játékosok fejlődjenek. Úgy vélem, a Lokiban évek óta jól működik az a struktúra, hogy a fiatalok az idősebbek között szerepelnek. Az NB I-es csapatok tartalékegyüttesei már nem indulhatnak a másodosztályban, ezért ott egy űr keletkezett, de bízunk benne, hogy a Létavértes feljut az NB II-be és akkor visszaáll a korábbi szerkezet. – A debreceni utánpótlásból az akadémia indulása előtt is rengeteg NB I-es, illetve válogatott labdarúgó került ki. – Egészen más egy olyan együttesbe beépíteni a fiatalokat, amelyik a középmezőnyben szerepel, mint a DVSC-be, ahol folyamatosan a bajnoki cím, vagy a nemzetközi kupaszereplés a cél. Nálunk nehezebb helyzetben vannak a fiatalok. Ezért tartom nagy sikernek, ami az utóbbi tíz évben Debrecenben megfigyelhető: eredményes is volt a csapat és nagyon sok saját nevelésű futballista szerepelt a Lokiban. A múlt héten például, a Honvéd ellen öt debreceni nevelés lépett pályára, kedden Dunaújvárosban a Magyar Kupa-mérkőzésen másik öt helyi labdarúgó szerepelt. Jelenleg is és a jövőben is az lesz az alapelvünk, hogy minél több helyi kötődésű futballista játsszon a DVSC-ben. Természetesen itt a partnereinket is meg kell említeni, a Debreceni Sportiskolát, a DEAC-ot és a Debreceni Honvéd Olasz Focisulit, mint remek utánpótlás-műhelyeket. – Valóban az akadémiák mentik meg a magyar futballt? – Szokták mondani, hogy most van pénz a labdarúgásban. Igen, három éve létezik a TAO-támogatás, amely nagy segítség a kluboknak és az utánpótlás-központoknak, mert sokat javulhat az infrastrukturális hátterük, de ez csupán három esztendő, míg külföldön húsz éve ilyen akadémiákon, ehhez hasonló nagyszerű létesítményekben pallérozódnak a játékosok. Tehát alaposan le vagyunk még maradva, de biztos vagyok benne, hogy akik most nőnek fel, a képzések pozitív hatása jelentkezni fog felnőttkorban. Egyébként sokszor felvetődik, hogy „külföldi tréner vagy magyar edző”, úgy gondolom, hogy vannak jó és kevésbé felkészült szakemberek itthon és külföldön is, ahogyan ez minden szakmára elmondható. Azt látom üdvözítő megoldásnak, hogy nem dugjuk a homokba a fejünket. Igenis meg kell nézni, máshol mi működik jól és ezeket a módszereket fel kell használnunk Magyarországon is. Nyitottnak és tájékozottnak kell lennünk, akár más sportágakból is lehet meríteni hasznos dolgokat. – Miben kell fejlődnie az akadémiának a jövőben? – Nagyon fontos a vidéki talentumok felfedezése. Van a Bozsik-program, ami egy nagyszerű kezdeményezés. Azonban ha egy kis településen részt vesz ebben a programban a gyermek, még nem megoldott a rendszeres, heti képzése. Sok partnerklubunk van a megyében és azon kívül is, ezeknek a körét folyamatosan bővíteni szeretnénk, mert fontos a vidéki labdarúgás felkarolása. Rengeteg múlik a kiválasztáson, rendszeres foglalkozásokat szeretnénk biztosítani, adott esetben kisebb alközpontok létrehozásával, ahová rendszeresen járnának ki az edzőink, vagy a közelből beutaztatni a fiatalokat. De jelentős orvosi, pszichológiai háttér nélkül sem tudunk hatékonyan működni, szükségesek az antropometriai vizsgálatok, melyek során azt is fel tudnánk mérni, hogy egy 10-12 éves fiú mennyire alkalmas a sportág későbbi, magas szintű űzésére. Hiszen lehet, hogy belefektetnek több évnyi munkát és tizennyolc évesen kiderül róla, nem alkalmas a futballra.