Selmeci már nem szakfelügyelő

Mindössze három hónap után befejeződött a munkakapcsolat a szakfelügyelői pozíciót október elsejétől betöltő Selmeci Attila és a szövetség között. A miértről az érintettet és Gyárfás Tamást, a MÚSZ elnökét kérdeztük.

reb Honlapunk az elsők egyikeként írta meg, hogy a Dél-Afrikából hazatérő Tőrös Károly utánpótlás-kapitány, Selmeci Attila pedig szakfelügyelő lesz a szövetségben. Selmeci hivatalosan október elsején, három hónap próbaidővel kezdte meg a feladatot, de már szeptember elejétől a MÚSZ-ban tevékenykedett. Ám az együttműködés december 31-ével befejeződött, ugyanis a próbaidő leteltével közölték vele, a továbbiakban ily módon nem tartanak igényt munkájára. Először Selmeci Attila mesteredzőt kerestük fel, miért bontották fel (egyébként teljesen jogszerűen) a három hónapra szóló próbaszerződését. – Amikor a pályázatot beadtam, még úgy látszott, klubok, edzések látogatása, edzőtáborok szervezése és az ottani munka lesz a feladatom – mondja az elismert utánpótlásedző. – Később aztán világossá vált, irodai munkát szánnak nekem, ez is került a szerződésbe. Ezt kezdettől fogva nem éreztem testhez állónak, azonnal hozzátéve, hogy ebben, mármint az adminisztrációban nem is vagyok jó.

Ettől függetlenül belevetette magát a munkába: azt állítja, hogy az október elsejei hivatalos kezdésre ő dolgozta ki az utánpótlás-korosztály állami támogatásból megvalósuló tehetséggondozó programját. Portálunknak hosszan és lelkesen mesélt a részletekről, a programról, amely szerinte az edzők és elnökség tetszését is elnyerte. Aztán megváltoztak a dolgok. – Kezdéskor számos olyan problémával szembesültünk, amire csak a gyakorlatban derülhetett fény. Én eredetileg úgy gondoltam, a 11-12 évesek, lányok és fiúk közül is a ranglista alapján válasszuk ki a legjobbakat. Így azonban akadt olyan régió, amelyben nyolcan-kilencen, vagy csak alig többen voltak. Ekkor jött az elnök úr egyébként érhető ötlete, hogy mind a hét régióban legalább harminc gyereket válasszunk ki, ennél többet lehet, de kevesebbet nem. Ez rendben van, de mi van azokkal, akik jobb időkkel nem kerültek be az egyik régióban, mint amilyennel a másikban igen, csak mert ott kevesebben voltak? Itt már megdőlt a tétel, hogy a legjobbakat válogassuk be. A régiók havi egy-egy találkozókon felméréseket tartanak, amelyek helyett a szakfelügyelő kétórás technikai tréninget tartott volna jobbnak. Selmeci szerint ugyanis így semmi idő sem marad a tényleges edzésre, ráadásul a felmérők időpontja sem mindig ideális. Minden hónap első szombatján esedékesek, de például most, január negyedikén kevesebb értelme van a karácsonyi, pihenősebb időszak után. Selmeci egyéb kifogásokat is emelt. Úgy látja, a 2017-es budapesti ifjúsági világbajnokságra elsősorban azokat kellene felkészíteni, akik akkor a felső korhatár közelében lesznek (ez a lányok esetében 16-17, a fiúk között 17-18 év ). A tavalyi dubaji vb-n is jobbára a rangidősek végeztek dobogón, kerültek döntőkbe. Ennek az 1999-2000-2001-es korosztálynak kellene – a tervek szerint – évi három, az iskolai szünetekhez igazodó edzőtábort tartani. – Gyárfás Tamás elismerésre méltó munkát végez, az ügyszeretete, az elhivatottsága mindenki számára nyilvánvaló. Ám gyakran úgy éreztem, és ezzel talán nem voltam egyedül, még ha csak a magam nevében beszélhetek is, hogy nagyon határozottan akarja végrehajtani a terveket, és olykor nem veszi figyelembe a szakvéleményeket. Az enyémet legalábbis nem. Nem sértett emberként távozom, pusztán aggódom, hogy valóban képes lesz-e a program megfelelően felkarolni az utánpótlás-nevelést. Természetesen kíváncsiak voltunk Gyárfás Tamás álláspontjára is. – Attila jó szándékú szakember – jellemzi a mesteredzőt az elnök, aki a FINA-alelnöke és a LEN pénztárnoka is egyben. – Ugyanakkor a szövetség vezetői, beleértve magamat, a főtitkárt, az alelnököt és a szövetségi kapitányt is, hiányolták belőle a kellő menedzseri erényeket, amely az ilyen feladathoz nélkülözhetetlen. Neki úgymond az egész országban az ifjú úszók mozgósítása lenne a feladata, hét régióban kell olykor igen keményen megkövetelnie a szisztematikus napi munkát. Ahogyan Selmeci is elmondta magáról, az elnök számára is kiderült, az adminisztratív feladatok nem illenek hozzá, márpedig ez is a munka velejárója, fel kell térképezni az országot, nem kallódhat el egyetlen tehetség sem, követni kell a fejlődésüket, de még az iskolai tanulmányaikat is. Meglepetésre kiderült, hogy a szakfelügyelő idegenkedik a komputerektől, holott a kiválasztottak fejlődésének nyomon követése annak használatát megköveteli. Ennek a rendszernek a működtetése már-már megszállottságot, az elnök szerint sziklaszilárd fegyelmet igényel. Az edzéslátogatás nemcsak a szakfelügyelő, hanem még nála is nagyobb mértékben, változatlanul Kiss László szövetségi kapitány és Tőrös Károly utánpótlás-kapitány feladata is, akiknek a szakmai elfogadottsága kimagasló. Mindez nem árnyékolja be Selmeci Attila eredményeit, akinek szerepe volt abban az edzői teamben is, amely egykor Kovács Ágnest ifjúsági Európa-bajnoksághoz segítette. – Én úgy tudom, hogy a Jövő bajnokai-programot kezdettől a Kiss László, dr. Szabó Tünde, Orendi Mihály, Tóth Ákos, Tőrös Károly, Sós Csaba csapat dolgozta ki, de konzultáltunk a kiszemelt régióvezetőkkel is – mondja Gyárfás. – Közös álláspontként fogalmazódott meg: ahhoz nem kell szakembernek lenni, hogy a ranglista alapján beválogassák az addig legjobb időeredményt elért első hat, nyolc, vagy akár huszonkét úszót. Erre bárki képes, aki ismeri az órát. Selmeci a szakember, de nem teljesen biztos, hogy kizárólag abból lehet nagy úszó, aki tíz-tizenegy évesen már a leggyorsabb. Széchy Tamás vagy Kiss László a kiválasztáskor ránézett egy gyerekre, és egy-két gyakorlat után már stopper nélkül tudta, hogy érdemes-e vele foglalkozni, vagy jobb, ha mondjuk, dobóatlétának megy... Előfordulhat, hogy egy-egy csöppség még nincs a ranglistán, a hozzáértő, így Attila is látja benne a fejlődés lehetőségét. Őket is észre kell venni. Az elnök elmondta, a junior-világbajnokságon többször is hosszan beszélt Vlagyimir Szalnyikovval, a korábbi úszólegendával, az orosz szövetség jelenlegi elnökével. Megtudta tőle, hogy Oroszországban négy éve indult átfogó program, ez a titka jelen sikereiknek. Gyárfás tulajdonképpen ezt követően, szeptemberben ösztönözte azt, hogy a sportágfejlesztési programmal összhangban a kiemelt állami támogatás jelentős részét az utánpótlásnak szenteljék. Gyárfás leszögezte: az 1999-2001-ben születettek már különféle keretek tagjai. Azt szeretnénk, ha fokozatosan felnőnének a felnőttekhez, akár olyan áron, hogy a legjobbak rész vehetnének a különböző külföldi edzőtáborokban is. Számos vélemény ismeretében a szövetség a Jövő Bajnokai-programmal az új hullámnak, a még kevésbé szervezetten készülő fiatalabbaknak állította fel a rendszert. – A most 10-11 évesek indulhatnak a 2017-es győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, de az sem kizárt, hogy a budapesti junior vb-n is ott lesznek – magyarázza az elnök. – A londoni olimpián három tizenöt (!) éves úszó nyert aranyérmet. De nincs is szükség külföldi példákra. Egerszegi Krisztina 14 esztendősen állt az olimpiai dobogó legfelső fokára, Gyurta Dani sem volt sokkal idősebb, amikor Athénban Kitadzsima mögött második lett. Ráadásul azóta a sportág csillagai tovább fiatalodnak... Gyárfás elismeri: nem örülne, ha a felmérők időpontjaival variálnának. 2017-ig négyéves, 2021-ig hét és féléves feladatot kell végigvinni. Lesz benne tél és nyár, karácsony és iskolai szünet. Döntöttek, hogy a felméréseket: minden hónap első szombatján tartják. – Kifogást mindig mindenre lehet találni. Kinek ez fáj, kinek az fáj, ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy rend a lelke mindennek. Ha hét régió több mint 210 kiválasztottjának egy évben pusztán egyetlen gondját-baját vennénk figyelembe, már az is egyet jelentene a káosszal. Az ne legyen tagja Jövő Bajnokai-programnak, akinek a bejgli a fontosabb. Az elnök elismeri: „Tény, hogy a januárit megelőzően nem volt tanítás. És? Akkor nem lehet sportolni?” – veti fel. – Ha nincs földrajzóra, akkor edzést sem tarthatnak? Vajon Hosszú Katinka vagy Gyurta Dániel az ünnepek miatt leállt volna? Ugyan már! Tudjuk, hogy akkor is versenyeztek. Vélhetően nem abból lesz a világelső, aki úgy gondolja, hogy ha nincs iskola, akkor számára büntetés lemenni az uszodába. Olyanokra építünk, akik ilyenkor önfeledten vetik magukat a vízbe. Ami a felmérőket illeti, Attilával szemben mi őket nagyon is fontosnak tartjuk. Csodálatos érzés, nagyszerű ösztönzés lehet, hogy ha egy-egy gyerek, aki, mondjuk, a legutóbbi felmérésen a 146. legjobb időt úszta, leküzdve önmagát, egy hónappal később feljön akár a 139. helyre, de még az is lehet, hogy a 112.-re. Kell, hogy az apróságok újra és újra érezzék: érdemes. A szövetség elnöke értetlenül állt Selmeci Attila azon állítása előtt is: a felmérés elveszi a lehetőséget attól, hogy a szakvezető az edzésmunkát segítse. – A hónap jobbára harminc, vagy harmincegy napos. Ha két órát a felmérésnek szentelünk, akkor február kivételével még mindig marad minimum huszonkilenc. A technikát nem pusztán a hónap első szombatján lehet csiszolni. Itt valaki valamit nagyon félreértett. Olyan ember kell erre a nagyon fontos szerepkörre, aki ezzel ébred és fekszik, aki megszállott, már-már küldetéstudata van, aki, ha kell, még a vasat is átharapja. A magyar úszósport teli van bajnokokkal. A maguk módján ők mind ilyenek. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Talán csak annyit: az álláspontok nyilvánvalóan eltérőek, ám megfogalmazóikban kétségkívül közös, hogy az úszás ügyét szolgálják. Igaz, mostantól eltérő pályán – de változatlanul ugyanabban a „medencében.”