„Ott jó pörgős meccsek vannak”

Profiszerződést kötött 17 éves csatárával a Kecskeméti TE. Szalai Dániel az U18-ban tizenöt meccsen tizenhat gólt szerzett. Korosztályos válogatottba még nem hívták meg. Kedvenc csapata a Juventus. De az angol és a német bajnokságot csípi igazán: "ott jó pörgős meccsek vannak".

Nagy-Pál Tamás Honlapunk is beszámolt róla, hogy az NB I-ben szereplő Kecskeméti TE profiszerződést kötött 17 éves csatárával, Szalai Dániellel. Interjúnkban a 11. helyen álló lila-fehér klub szélsője nem csak a tegnapról beszélt. Már a holnaputánról is. – Tizenhét évesen lettél profi. Ezt nálunk nem sokan mondhatják el magukról. Milyen érzés? – Elég jó. Örülök, hogy ilyen fiatalon megkaphattam a lehetőséget. Ősszel az U18-ban játszottam, és mindent beleadtam, hogy felkerülhessek az U21-be. Ezt már túl is szárnyaltam. – Emlékszel a pillanatra, amikor megtudtad a nagy hírt? – Engem hívtak a klubból, de először édesapámat kérték a telefonhoz. Tőle tudtam meg, miért kerestek. A családban azonnal elújságoltam mindenkinek, de óvatos voltam: a barátaimmal csak az aláírás után közöltem. – Fél évvel ezelőtt nagyon távoli álomnak tűnt a KTE első kerete? – Meg sem fordult a fejemben. – Hogyan kezdődött a pályafutásod? – Nyolcévesen kezdtem el focizni Kecskeméten, a Hírös SC-ben. Sokat játszottam, de jártunk nemzetközi tornán Franciaországban és Svédországban is. Tizenhárom évesen kerültem a KTE-be. Minden korosztályban kezdő voltam, átlagosan tíz gólt lőttem szezononként. Most először tudtam kiugróan termelni. – Nem semmi: tizenöt meccs, tizenhat gól. Ezért kaptál szerződést? – Leginkább valóban a gólérzékenységem és a gyorsaságom tűnhetett ki. A gyorsaságot az edzőimnek köszönhetem, ők sulykolták belém, hogy fejlesszem, és segítettek is. – Összességében milyen csatár vagy? – Gyors szélső. Szeretem levinni a labdát a szélen, és vagy centerezni, vagy kapura lőni. – Van ezen a poszton kedvenced? – Gyerekkorom óta Alessandro del Piero a példaképem. – A statisztikáidban azt találtam, hogy ősszel minden hónapban dupláztál, legalább egyszer. Hiányzik a mesterhármas? – Csak az őszi szezonból. Még az U17-es csapatban a Fradinak sikerült három gólt rúgnom. Tizenhárom évesen  négyszer is betaláltam egyetlen meccsen. Ráadásul idősebbek ellen játszottunk. Az U14-ben. – Az alapozást most a felnőttekkel kezdted meg? – Igen, a többi viszont még nagyban függ a teljesítményemtől. Ha nem férek be a keretbe, akkor az U18-ba is visszakerülhetek. – De nyilván nem ez a célod, bármennyire is hiányoznak a srácok… – Nem bizony! Szeretnék minél többet fenn edzeni és egyre több játéklehetőséget kapni. A játékpercekkel, félidőkkel vagy mérkőzésekkel pedig élnem kell. – Sikerült már összeismerkedni a társakkal? – Tavaly is voltam fenn pár edzésen, az ismerkedés már akkor megkezdődött, ígya beilleszkedéssel nem volt gond. Mindenki segítőkész, és nagyon jó a hangulat az edzéseken. - Elég sok fiatalt ismerek a korosztályos válogatottakból. A te neveddel viszont eddig még nem találkoztam. – Olyan szakemberek foglalkoznak a válogatással, akik értenek hozzá. Ők egyelőre nem tartanak elég érettnek. – Nincs benned hiányérzet? – Természetesen óriási megtiszteltetés lenne válogatottnak lenni, de amíg nem tartanak rám igényt, addig járom a magam útját. – Nyilván nőhetnek az esélyeid, ha bemutatkozol az NB I-ben… – Nagyon bízom benne! – A legmerészebb álmaidban is a magyar élvonal szerepel? – Mint minden gyereknek, nekem is az a vágyam, hogy külföldön, minél jobb csapatban játszhassak. És ne csak kiegészítő ember legyek. A kedvenc csapatom a Juventus, mégsem az olasz bajnokságot szeretem igazán, hanem az angolt és a németet. Ott jó pörgős meccsek vannak.