2014-02-16 17:06
Futball, a mesterötösön túl
Tizenhat évesen hetvenegy bajnoki gól áll mögötte, ért már mesternégyest, sőt mesterötöst is! Bíró Ákos a a Magyar Futball Akadémia U16-os csapatának a tagja, Budapest egyik legrangosabb gimnáziumának a tanulója. És - ez mindjárt kiderül - kellemes beszélgetőtárs is.
Nagy-Pál Tamás Még csak tizenhat éves, de a HLSZ statisztikái szerint 71 gólt lőtt bajnoki mérkőzéseken. Mesternégyest is elért már, de nemrég, a Vác elleni felkészülési mérkőzésen ötször volt eredményes a Magyar Futball Akadémia U16-os gárdájának színeiben. Az utánpótlásműhely többi nebulójával ellentétben otthon lakik, nem kollégiumban, és Budapest egyik legrangosabb gimnáziumába jár. Mint elmondta, nincs egyszerű dolga, de érettségi után is folytatni szeretné a tanulást. Bíró Ákossal beszélgettünk, aki már most sem nevezhető átlagos focistaegyéniségnek. – Mesterötöst rúgtál. Mindegyikre emlékszel? – Persze! Soroljam őket? – Jöhet! – Az első szabadrúgás után volt, a kapus nem tudta megfogni a labdát, én pedig érkeztem a kipattanóra. Ez a hajrában gyakorlatilag megismétlődött, akkor a távoli lövés pattant ki a hálóőrről. Volt, hogy bedobás után kerültem a védők mögé, és fejeztem be egyedül az akciót, aztán remek beadás után használtam ki, hogy a kapus nem volt a helyén. A végén is remek labdát kaptam, lefordultam a védők mellől és ballal bombáztam a kapuba. – A memóriád zseniális. Ráadásul, ha jól tudom, jobblábas vagy. – Igen, ezért is örültem nagyon annak a gólomnak, hiszen a gyengébbik lábammal szereztem. – Minden összejött aznap? – Volt néhány kimaradt helyzetem, de a legtöbb megoldásom bejött. Persze, a csapattársaim nélkül nem sikerült volna, remek passzokat kaptam tőlük. – Ez egyéni csúcs? – Igen. Tavalyelőtt a bajnokságban négyet rúgtam, az volt eddig a legtöbb. – Akkor ezt a rekordot meg kellett ünnepelni! – Nem! Ez felkészülési mérkőzés volt, helyén kezelem a dolgot és folytatom a munkát. Nem elégedtem meg emiatt magammal, bár természetesen elég jó érzés. – A bajnokságban is van már kilenc gólod. Jó őszöd volt? – Kicsit nehezen indult, mert edzőváltás volt, és sok új játékos jött hozzánk. Össze kellett szoknunk. A végére nagyon belejöttem, és majdnem minden meccsemen gólt rúgtam. Remélem, tavasszal is így lesz. – Melyik gólodra vagy a legbüszkébb? – Az MTK ellen kétszer is betaláltam. Másodszor szabadrúgásból, a 16-os környékéről csavartam a jobb felsőbe, az nagyon tetszett. Nem mellesleg 5-1-re vertük az akkor éppen listavezető kék-fehéreket. – A Fradinak is rúgtál gólt. A zöld-fehérek ellen játszani már ezen a szinten is presztízsrangadó? – Bizony! Bár picit más a helyzet, mert évek óta ismerjük az ellenfél játékosait, közel állunk egymáshoz. Egy részükkel még a válogatottban is találkozom. A rivalizálás persze nagy, aminek most mi örülhettünk, hiszen 4-0-ra elpáholtuk őket. Esélyt sem hagytunk nekik. – Félidőben a harmadik helyen álltok. Meglehet a bajnoki cím? – Csak két pont a hátrányunk az éllovas MTK mögött, úgyhogy simán. Persze, nagyon kell koncentrálnunk, és minden egyes mérkőzést komolyan kell vennünk. – A góllövőlistán viszont tíz gól a hátrányod. – Remélem, hogy bajnokin is lövök öt gólt és akkor jelentősen feljebb lépek! A viccet félretéve nem tartom fontosnak a gólkirály címet, inkább a csapat legyen bajnok, az mindennél többet ér. – Elnyerted már valaha a kitüntetést? – Még soha. A Nike-kupán lettem egyszer a legjobb játékos, amire nagyon büszke vagyok, hiszen országos szintű tornáról van szó. – Ha minden igaz, a válogatottban is ekkor figyeltek fel a teljesítményedre. – Igen, a sorozat után hívtak meg először. Az első mérkőzésemen Olaszország ellen rögtön gólt rúgtam. Hihetetlen boldog voltam akkor, nem is számítottam rá. Azóta sajnos nem sikerült a góllövés, de az edzők szerint ennek ellenére jó teljesítményt nyújtottam. – És az akadémia hogyan talált rád? – Nem volt nehéz dolga, mert én a Honvédban kezdtem el focizni tíz évvel ezelőtt. Tavaly lettem akadémista, de a többiekkel ellentétben én nem lakom bent, és a Karinthy Frigyes Gimnáziumban tanulok, nem az akadémia szakközépiskolájában. – Ismerem azt a gimit, nem arról híres, hogy lébecolni járnak oda a tanulók. Mégis hogyan lehet ezt összeegyeztetni az akadémiai képzéssel? – Nincs könnyű dolgom. A délelőtti edzések miatt néhány órát ki kell hagynom, de a szülők és a nagyszülők sokat segítenek az utazásban. Lehet a kettőt együtt csinálni, sőt kell, mert nagyon fontos, hogy az ember tanuljon is. – Már továbbtanulási terveid is vannak? – Konkrétak még nincsenek, de azt tudom, hogy se a focit, se a tanulást nem szeretném abbahagyni. – És a Honvéddal kapcsolatos tervek? – Remélem, három-négy év múlva már a felnőtt csapat közelében lehetek. Nem lennék elkeseredve akkor sem, ha ez még hamarabb összejönne. – És utána? – Szeretnék külföldre menni, szívesen játszanék a német vagy a spanyol bajnokságban. Bár egyik nagycsapat hívására sem mondanék nemet… – Akkor én most a Real Madrid edzője vagyok. Miért is igazoljunk le téged? – Nem az a tipikus befejező csatár vagyok, mint Karim Benzema, hanem a gólpasszokból is kiveszem a részem. Idén tíz asszisztom van eddig, az eggyel több, mint a góljaim száma. Szélsőként a védekezés is fontos számomra, rendszeresen megyek hátra az ellentámadások során. – Miben szeretnél még fejlődni? – A bal lábamon és a fejjátékomon szeretnék még javítani. Az U16-os bajnokság, ahol a tabella élén az MTK, a Honvéd és a Győr két ponton belül áll, március első hétvégéjén kezdődik, Ákosék a Debrecen vendégeként folytatják a versengést a bajnoki címért.