Kikapaszkodunk-e a béka alól?

Most éppen Reggio Calabriába ment el kiadós verésért a magyar futball. Az U17-es garnitúra amúgy is maga a csőd, és ez csak kisebb részben a játékosok hunyója. Valami kevés értelmes dolog ugyan még működik az utánpótlás-nevelésünkben, de az sem jól. Pisont István, akinek inkább afféle deres volt az olaszországi kispad, mint ülőhely, sokféle megközelítésben beszél szakmai felfogások, koncepciók, filozófiák ütközéséről. Sok mindenben nyilvánvalóan igaza is van. De most megint ott tartunk, hogy mindenki mondja a magáét... Csak azt az egyet nem tudjuk változatlanul: kikapaszkodunk-e valaha a béka alól?

Nagy-Pál Tamás Csúfos véget ért az U17-es válogatott edzőtáborozása, ugyanis 6-0-ás vereséget szenvedett Reggio Calabriában az olasz korosztályos gárdától. Az eredmény annak nem meglepő, aki folyamatosan követi az utánpótlás-válogatottak teljesítményét, ugyanis ez az a korosztály, amely ősszel, a csoportjában tökutolsóként, már az első körben búcsúzott az Eb-selejtező küzdelmeitől. Akkor még Tuboly Frigyes irányította a Szepessy László és Korolovszky György által összerakott garnitúrát, azonban a szövetség tisztogatását – érthető módon - egykikük sem élte túl. Nem úgy Pisont István, aki eddig minden csapatát az elitkörbe vezette és háromszor is nüánszokon (egyszer csupán óváson) múlt, hogy Eb-döntőben még nem tudott szerepelni éppen aktuális gárdájával. Most ideiglenesen ő vette át a nem túl szépreményű 1997-es korosztály irányítását. Vele kerestük az okokat nemcsak erre az egy vereségre, hanem a tavaly ősz óta tartó mélyrepülésre is. „Nagyon kacifántos a korosztály a története – kezdte. – Más korosztályokban minden a képzésről szólt az elején, ők viszont járták a nemzetközi tornákat. Sajnos, máshogy voltak menedzselve, már az alapoktól kezdve. A válogatás során is annyi játékost mozgattak meg, hogy közben elfelejtették a csapatot kialakítani. Csak keresték a labdarúgókat, de még nagyobb baj, hogy nem találták meg őket. Nincsenek meg a megfelelő egyének. Most odáig jutottunk, hogy újra kell indítani a fiatalok feltérképezését, majd elkezdeni a tanításukat. Az új edző hatalmas feladat előtt áll.” Aki akár Pisont is lehet, és ő nagyon is komolyan gondolja, hogy új csapatra van szükség. „Azt vettem észre egyes játékosokon, hogy úgy érzik, bérelt helyük van a keretben. Ezt mindenképp meg kell szüntetni! Azt hiszik, hogy bekerültek, és ezzel már nyugodtak lehetnek. Szerdán rájöttem: ez így nem működik. Nem viccelek: az építkezést tényleg újra kell kezdeni. Többen kikerülnek a keretből. Vannak játékosok, akik egyszerűen nem idevalók. Nincs meg pédául a nemzetközi szinthez szükséges gyorsaságuk. Ha én kapom meg ezt a csapatot, teljesen mások lesznek az elvek. Nem szeretném Szepessy Lászlót és Korolovszky Györgyöt sem megbántani, mert tudom, hogy nem volt egyszerű feladatuk ezzel a korosztállyal, de új alapokra kell helyezni az egészet.” Bár felkészülési mérkőzésen annyira nem ritka, de abból is le lehet vonni következtetéseket, hogy egyetlen sárga lapot sem kapott a zakó során a magyar csapat. „Ez egyrészt fegyelmezettséget jelent, de mást is láttam benne: hiányzott a megfelelő agresszivitás. Az olaszok haraptak, mi inkább esetleges dolgokat műveltünk. Lehettünk volna sokkal zsiványabbak.” Mint a trénertől megtudtuk, a válogatott a Puskás Akadémia, az FTC és a Sándor Károly Akadémia játékosaira épül. Az U17-es bajnokságban szintén ez a három gárda áll az élen. „Emiatt úgy voltam vele, hogy nem bontom meg őket, megpróbálok egy-egy csapatból minél több játékost szerepeltetni. Gondoltam, a tíz újonc miatt egyébként nem nagyon értenék meg egymást a játékosok. Összességében nem jött be a dolog.” Rögtön felmerül a kérdés: mekkora mindebben a klubok felelőssége? Hiszen például a Pisont által többször említett tanításnak sem biztos, hogy a párnapos válogatott összetartások során kéne zajlania, hanem inkább ott, ahol egész évben dolgoznak a gyerekekkel. „Sajnos, a klubok filozófiájában és a miénkben vannak ellentmondások. Az egyesületek nem vállalják fel a letámadásokat az ellenfél térfelén. Az olaszoktól testközelben tapasztalhattuk, hogy azonnal nekünk ugrottak, vagyis hibázásra kényszeríttek minket, és labdát szereztek. A magyar korosztályos válogatottak csapattaktikája is ezen alapszik. A bajnokságokban azonban észrevehető, hogy a védők szabadon vihetik fel a labdát. Nem kockáztatják az edzők a letámadást, mert rizikós. Ez ellentétes a mi munkánkkal, megnehezíti. Reméljük, minderre idővel rájönnek a klubedzők is, addig pedig nem tudunk mást csinálni, mint megtanítani ezt a válogatott gyerekeknek.” Van, ahol nem várnak erre: nemrég a belga utánpótlással foglalkoztunk behatóbban, ahol a klubedzőket a szövetség rákényszerítette arra, hogy a válogatottakban is alkalmazott taktikai hadrend szerint szerepeltessék csapatukat. Eléggé bejött nekik a dolog, a felnőttcsapatuk ennek is köszönhetően utazik titkos favoritként a brazíliai világbajnokságra. „Nem gondolnám, hogy jó megoldás lenne a klubedzőket bármire rákényszeríteni. Az lenne az igazi, ha egységes lenne a gondolkodásunk. A Bozsik-program ezt testesíti meg, hiszen ugyanabban a rendszerben képezzük a gyerekeket, pici koruktól fogva. Nagy felelőssége vanebben az edzőképzésnek is. Ha ezeket a gondolatokat be tudjuk vinni oda, akkor talán több olyan tréner kerül ki, aki alkalmazza ezt a filozófiát.” Pisont szerint legalább fél évbe telik, amíg újraépítik az U17-et, melynek még másfél éve van az U19-es Eb-selejtezők kezdetéig. „Ezt a fél évet teljesen rá kell áldozni az építkezésre, nem szabad lekötni nemzetközi meccset. Maximum hazai csapat ellen lépjenek pályára, nem vigyük őket külföldre. Vigyázni kell rájuk, mert rengeteg negatívum érte őket mostanában! Minden hónapban szükségük lenne párnapos összetartásokra, melyeken föl lehet őket építeni, és nyártól jöhetnének a nemzetközi meccsek. Nincs minden veszve. Hatvan percig kiegyenlített volt a játék, de utána muszáj volt sort cserélnem, hogy mindenkivel megismerkedjek. Egyértelműen úgy látom, meg tudjuk menteni a korosztályt.” Az, hogy ki vagy kik, egyelőre talány, ugyanis az általunk még ismeretlen összetételű ad hoc bizottság áprilisig kapott arra időt a szövetségtől, hogy kidolgozza az új utánpótlás-koncepciót. Csak azután nevezik ki a válogatottak szövetségi edzőit. Pedig a mostani, balsikerű kirándulás is jelzi: azonnal kellene lépni!