Mikrobusszal érmekért

Októberben a Torna Club Békéscsaba érdemelte ki  „A hónap műhelye“-díjat. Brazíliáról, mikrobuszról. a decathlonos bevásárlásról, vagyis az életükről mesél Misó bácsi, azaz Unyatinszki Mihály.

Szegő Tibor Jószerivel már a jelölés előtt is készültek arra Békéscsabán, hogy legtehetségesebb korosztályos tornászuk, Makra Noémi december elején Brazíliában mutathassa meg, mit tud. A szakosztályt, az edzőházaspárt és versenyzőjüket bemutató film is Tatán, az edzőtáborban készült. (megtekinthető ITT.)

Aztán eljött a nagy nap: Misó bácsi (Unyatinszki Mihályt szólítják így a sportágban) és Noémi felkerekedett, hogy meghódítsák a következő olimpia helyszínén élő, szertornát szerető publikumot. Az ottani sikerekről már az edző mesél: – Noémi összetettben negyedik lett, és ha pici szerencséje van, akkor felléphetett volna a dobogóra, viszont a felemáskorlát-gyakorlata olyan jól sikerült, hogy ezen a szeren első lett. A mindig kritikus békéscsabai szakember azért nem állta meg, hogy ne szóljon pár szót a hibákról: – Az elején, a 360 fokos talpforgásban megállt, szétterpesztette a lábát, de szerencsére nem esett le, és tudta folytatni, de ez hiba volt. Innen egyből rá kellett volna talpalni a karfára, és abból indult volna a szaltó. Miután ez nem sikerült, billenés-kézállást iktatott be, és onnan folytatta. Ezt leszámítva kiválóan mutatta be, amit tud, és szerencsére itt ez elég volt ahhoz, hogy megnyerje a versenyt. (A gyakorlat megtekinthető ITT.)

Misó bácsi elmondta, hogy nagyon hasznos volt a brazil túra, mert megismerhették a következő olimpia helyszíneit, jártak Rióban, és megtapasztalhatták, hogy mennyire veszik komolyan a brazilok a szervezést. (Nem veszik komolyan – A szerk.) – Mennyire volt erős a mezőny Braziliában? – Csodálkoztam, hogy néhány, a tornában tradicionálisan eredményes ország versenyzői nem jöttek el. Az amerikaiak, kanadaiak, kínaiak, németek, románok nem képviseltették magukat. Ennek ellenére az angolok, oroszok, franciák, görögök, bolgárok, brazilok részvételével színvonalas kis verseny jött össze, mintegy ötven indulóval. – Most hol tart Noémi? – Új elemeket próbálunk beépíteni a gyakorlataiba, de próbáljuk stabilizálni a korábban tanultakat is. Küszködünk, harcolunk, kínlódunk, mert serdül a leány, így mostanában nem könnyű az életünk.

– Beszéljünk kicsit az elismerésről! Milyen visszhangja volt a környezetükben, hogy elnyerték „A hónap műhelye“-díjat? – Komoly. Foglalkozott velünk a Békés Megyei Hírlap, a helyi televízió, de sok visszajelzést kaptam a szakmából, edzőktől vezetőktől, szülőktől is. Gratuláltak, hogy ilyen komoly szakmai presztízzsel rendelkező díjat nyertünk el, mi pedig büszkék vagyunk rá. – Az ünnepek után újabb remek hír jött Békéscsabáról, a szakosztály mikrobuszt kapott. – Ez már nagyon hiányzott, hiszen rengeteg utazással jár az életünk, és a régi jármű már nem volt biztonságos. Külön megtiszteltetés, hogy a szövetség elnöke is eljött az átadóra. Dr. Magyar Zoltán a kulcsátadáskor ezt mondta: – Örömmel adjuk át nektek, mint az egyik legértékesebb klubunknak, ezt a kilencszemélyes, kis fogyasztású, légkondicionált Opel mikrobuszt, amelynek biztosítását, szervizelését is vállalja a szövetség. Köszönöm az eddigi munkátokat, nagyon megérdemlitek ezt a segítséget.

A mester beszámolt arról, hogy csak néhány napja érkeztek haza a horvátországi edzőtáborból, de már csomagolnak, hiszen Tatára mennek újabb két hétre. Szükség is van az összetartásokra, a kemény munkára, az edzésekre, hiszen májusban, a szófiai Európa-bajnokságon helyt kell állni. Unyatinszki Mihálytól megtudom, hogy a félmillió forintos vásárlási utalvány beváltása még folyamatban van, hiszen a rengeteg utazás, edzőtábor, verseny miatt eddig nem volt elég idő az ügyintézésre, de most már egyenesben vannak, mert tudják, hogy az egész piciknek melegítőket, a nagyobbaknak dresszeket vásárolnak. Ezen kívül kézi- és bokasúlyzókat, labdákat választottak, hogy kiegészítsék a szerparkot, hogy rendelkezésre álljanak azok az eszközök, melyekkel indulnak a következő díjak, sikerek, elismerések felé. Immáron az új busszal... A díjátadóról készült filmünk ITT.