UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2014-03-09 20:41

Szorítóban a KSI

Élvonalbeli körülmények között dolgozhatnak a kiszemelt fiatalok a KSI kézilabda-akadémián. Nem is szívleli őket emiatt (ahogy a Nemzeti Akadémiát sem) a többi klub. Viszont a játékosok hatalmasat fejlődtek az elmúlt hét hónapban. Többek között speciális, az ökölvívásból ellesett módszerrel. Ha már amúgy is olyan küzdelemre kényszerül az akadémia, akár a szorítóban.

reb Több mint fél éve működik az akadémiai képzés a KSI kézilabda-szakosztályában. Mivel még hosszú évek munkája áll előttük, az eltelt hét hónap arra elég, hogy a két vezető, a fiúkat felkészítő Szabóné Balog Judit és leányok munkáját irányító, dr. Ökrös Csaba nemzetközi mesteredzők segítségével összegezzük az eddigi tapasztalatokat. Képet kaptunk, mit is jelent akadémistának lenni. Ugye, amikor a kézilabda és akadémia szót egymás mellé tesszük, elsőre a Balatonbogláron működő Nemzeti Kézilabda Akadémia ugrik be. A NEKA-val szakmai együttműködésben dolgozik a KSI, ami abban is megnyilvánul, hogy azokat a kézilabdázókat, akik megfeleltek a felvételi követelményeknek, de létszámhatár fölött helyezkednek el, Budapestre irányítják (három-négy ilyen eset volt eddig). A NEKA költségvetésével a KSI nem tudja felvenni a versenyt. A budapesti akadémisták bérelt létesítményekben készülnek („horror összegért”), viszont még így is kiváló körülmények között.
okros_csaba
okros_csaba
Ahogy a lányokat felkészítő Ökrös Csaba mondja, NB I-es szintű munkát tudnak végezni. Heti nyolc-kilenc edzésük van, rengeteg egyéni képzéssel, mozgáskoordinációs tréninggel, úszással. A csapatokkal hetente sportpszichológus, a kapusokkal külön kapusedző foglalkozik. A terhelésdiagnosztikai vizsgálatokat a Nemzeti Sportközpontok Sporttudományi- és Diagnosztikai Igazgatóságának munkatársai, míg az orvosi vizsgálatokat a KSI orvosa és a Sportkórház doktorai végzik (a sportantropometriai felmérésekről itt írtunk hosszabban). Az évkezdéstől eltelt időszak látványos fejlődést hozott a lányok és fiúk között is. Az is igaz, volt honnan felépíteni a játékosokat. A felvételi után látszott: nagyon változó a tudásuk. Azonos szintre kellett hozni. Az sem volt mindegy, hogy a fiatal versenyszerűen űzte-e a sportágat, vagy mondjuk csak heti két edzésre járt, általános iskolában. Nem beszélve arról, hogy először idegenek voltak egymásnak. Idő kellett, míg a kialakultak azok a pályán kívüli kapcsolatok, amelyek a játékban is visszaköszönnek. – Messze még a folyamat vége, de már érződik, egyre jobb csapattá válnak – mondja Ökrös Csaba. – Megtalálják egymást a pályán, kialakultak azok a páros-hármas kapcsolatok, amelyek az eredményes játék feltételei. A sok egyéni képzésnek köszönhetően rengeteget fejlődtek a lányok, sok jó dolgot látok tőlük, és nekik is egyre több a sikerélményük. Először sokan idegesek voltak, feszültek, mert korábban alig kaptak játéklehetőséget, most pedig akár végig a pályán vannak. A padról nem lehet fejlődni. a rutin rengeteg, nem megkerülhető munkaóra eredménye. Már sokkal jobban kezelik a stresszhelyzetet.

A lányok az országos serdülő-bajnokságban játszanak, és nagyon fiatal, 1996-97-es születésű vagy még fiatalabb játékosokkal a felnőtt NB II-ben. A fiúk a serdülő-bajnokság mellett az NB II juniorbajnokságában pallérozódnak.

Sikerélmény a lányoknak, hogy az NB II felnőtt mezőnyében egyre szorosabb mérkőzéseket játszanak. Akitől ősszel tíz góllal kaptak ki, az a következő egymás elleni meccsen már csak négy találattal jobb. Azon van a hangsúly, hogy a lányok és a fiúk egyénileg is megtalálják a feladatukat, szerepüket a csapatban. Ami luxus a többi csapathoz képest: az edzők nagyon türelmesek a játékosokkal. Nyilván adott esetben az emelt hang itt sem maradhat el, de nincs eredménykényszer, nem pontokban vagy bajnoki helyezésben mérik a sikert – ennek ellenére a fiúk nagyon büszkék arra, hogy már biztosították helyüket az OSB felsőházi rájátszásában.
ksi_kezi04
ksi_kezi04
Az edzők szerint nem lehet úgy önbizalmat építeni, hogy közben porig alázzák a játékost. Rosszabb teljesítmény után elbeszélgetnek vele, elmagyarázzák neki, miben hibázott, miben nem lenne szabad. De nem hullanak fejek, és van idő a fejlődésre, ellentétben sok más klubbal, ahol nincs idő kivárni bizonyos érési-fejlődési folyamatokat. Viszont akaratgyenge játékosokkal egyikük sem foglalkozik: egy évet mindenki kap, de már most látják, hogy egy-két fiataltól megválnak. Maguk az edzők mondják, hogy a jó lehetőségek miatt sem a balatonboglári intézményt, sem őket nem kedveli a többi klub. Ez részben érthető, hiszen itt tényleg profi körülmények között dolgozhatnak a fiatalok, az iskola is támogatja a munkarendjével a versenyszerű sportolást. A vezetők részben megértik azokat, akik rossz szemmel nézik őket. Tényleg nem könnyű, ha a legjobbakat beiskolázzák a központok, mert akkor nehezebb helyi térségben fejleszteni és népszerűsíteni a játékot. Ugyanakkor Ökrös szerint – aki a testnevelési egyetemen tanít, az edzőképzésben dolgozik – a klubok nem tudnak annyit nyújtani, mint az akadémiák. És miért hagyná ki bárki a lehetőséget? Itt nem a szakmaiságról van szó, nem magukat helyezik a többi edző fölé. Bár a mesteredző megjegyzi, sok kollégán, még fiatalokon is azt érzi, hogy rutinszerűen végzik a munkájukat, és a gyakorlat felől megközelített elméleti alapokkal sincsenek tisztában. Pedig az önképzés, a tudásszomj nem függ az anyagi lehetőségektől. Arról nem szólva, hogy a KSI sehol sem toborzott, nem keresett meg játékosokat. Csak az került hozzájuk, aki önként elment a felvételire, és akit a szüleivel és a korábbi egyesülettel megbeszélve igazoltak le. Ráadásul a nevelőkluboknak a nevelési költségtérítést minden alkalommal kifizették!
ksi_kezi03
ksi_kezi03
A sokoldalú képzésre példa az egyik mozgáskoordinációs gyakorlatsor,  a H-ball. Ez nem a handball (kézilabda) szóból alkotott név, hanem a feltalálóról, Halmay Csabára és a balance (egyensúly) szóra emlékeztet. Igaz, mára annyira összenőtt a kézilabdával, hogy a korábbi ökölvívó nem is emel szót ellene. A lényege, hogy az edző két (vagy három, négy), a teniszlabdánál kisebb, puha fogású zsonglőrlabdát dob a játékosnak, aki ezt csak meghatározott kézzel kaphatja el. A gyakorlat gyors és bonyolult, hihetetlenül fejleszti a perifériás látást, a lábmozgást (gondoljunk arra, milyen kiváló a lábmunkája a jó ökölvívónak), segít a feltétlent feltételes reflexszé alakítani, javítja a terhelés alatti koordinációt. Érdemes megnézni a videót, ami minden szónál jobban mutatja be a gyakorlatot. Maga a feladatsor nehéz, már az edzői része is, amikor dobálni kell a labdát, viszont nincs nagy helyigénye, nem költséges. Az edzőképzéseken rendszeresen bemutatják, és vannak is érdeklődők, de nem kapkodnak utána a kollégák… Pedig folyamatos gyakorlással óriási fejlődés érhető el. Vétek, ha ezek után ugyan a klubok között nem népszerű az akadémia, a játékosok között annál inkább? Putics Fanni, a válogatott balátlövő Putics Barna húga év közben jött át Veszprémből, de mások is érkeznek. A nemrég tartott kiválasztón is volt érdeklődés, és május 26-án még egyet tartanak. Annak ellenére, hogy jóval kevesebben felvételiztek a KSI akadémiájára, mint a NEKA-ra, és hogy a képességek szerint vegyes társaság jött össze, Ökrös saját skálája szerint (NB I-es játékos lesz belőle – lehet belőle – nem lesz) a játékosok harmada szerinte biztosan eljut az az élvonalba. A fiúikat nézve is hasonló, ha nem jobb a helyzet. Ennél több jelenleg nem is kell ott, ahol a cél kimondva az, hogy előbb-utóbb elkapkodják a gyerekeket, és legyen belőlük NB I-es, majd akár válogatott játékos is.