Az új kapitány csak a munkában hisz

A szövetség azért írt ki pályázatot az ifjúsági fiúk kapitányi posztjára, mert Pázsy Ferenc – aki korábban ellátta a munkát – szeptembertől a felnőttek szakvezetője, és már nem tudta összeegyeztetni a két feladatot. A kinevezett kapitánnyal, Bátorfi Zoltánnal kétszer beszélgettünk: egy héttel ezelőtt és most.

Szegő Tibor A január 20-i határidőig Bátorfi Zoltán, Chikán István, Fazekas Péter, Lindner Ádám, Rozsnyói Tibor és Tófalvi Norbert küldte el pályázatát a szövetségnek. Közülük az elnökség a 39 éves Bátorfit választotta.

Bátorfi Zoltán 1975. július 20-án született Szombathelyen. Legjobb eredményeit Magyarországon a Postás SE színeiben érte el, 1996-ban részt vett az atlantai olimpián, ahol csoportjában az osztrák Werner Schlager és a horvát Zoran Primorac mögött a 3., összesítésben a 33. helyen végzett. Tíz éve Spanyolországban él, ahol a mai napig játszik, illetve nyolc évig edzőként dolgozott.

Amikor honlapunk megkereste a szakembert telefonon, még Spanyolországban tartózkodott, és nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy elnyerte a posztot. Kérdéseinkre azonban szívesen válaszolt: – Mit írt, vállalt a pályázatában? – Semmi extra nem szerepelt benne, csak a munka, a munka és a munka. Ebben hiszek, és abban, hogy rengeteg edzést kell tartani a fiúknak, mert másként nem lehet előrelépni. – A pályázat többéves edzői tapasztalatot és nyelvtudást is követelt, ezeknek nyilván megfelel. – Nyolc évig edzősködtem Spanyolországban, de ennek már vége, ezért is pályáztam az állásra. A nyelvek tekintetében nincs gond, mert beszélek spanyolul, angolul, németül. – Mennyire ismeri a válogatott keret tagjait? – Képben vagyok. Ott voltam a Budapest-bajnokságon és a szombathelyi nyílt nemzetközi bajnokságon. Ismerem a srácokat, és jó véleménnyel is vagyok róluk.

– Gyakran előfordul, hogy az ifjúságiak között jól teljesítő fiatalok a felnőttmezőnyben elszürkülnek. Van ennek ellenszere? – Ezt tekintem az egyik legfontosabb feladatomnak. Pázsy Ferenccel és Varga Zoltánnal szeretnék kialakítani olyan, napi munka- és szakmai kapcsolatot, amely odavezet, hogy a korosztályos kapitány munkája nem ér véget a váltáskor, hanem tovább mentorálja a tanítványát, akivel előtte hosszan dogozott. Kínában is így csinálják, és az eredmények őket igazolják. Megbeszéljük, hogy azon a poszton, amit betölt, elég gyakoriak a kritikák, akár a szakmából, akár a szülőktől, versenyzőktől, de megnyugtat, hogy felvértezte magát, áll a jogos kritikák elébe. – Mekkora változást hoz az életében az új munka? – Nagyot. Áprilisig szól a szerződésem a helyi csapattal, még két meccset le kell játszanom, de közben hazaköltözöm. A fiam tizenhét éves, rövidesen érettségizik, nem akarjuk őt kiszakítani a megszokott környezetből, így ő és a feleségem még marad, és vagy ők látogatnak meg engem, vagy én jövök hozzájuk. Most a cél szentesíti az eszközt.

A szerződés aláírása után ismét megkerestük Bátorfit, immár Magyarországon, amikor éppen a Statisztika termében egyeztetett a válogatottakkal. – Milyenek az első hazai tapasztalatai? – Jók. Remélem, mindenki elfogadja, hogy azért vállaltam a feladatot, hogy a gyerekek jól szerepeljenek a saját korosztályuk versenyein és a felnőttek között is. Fontosnak tartom, hogy miután ismerem a viszonyokat, mindenki fogadja el, hogy én egyik klubhoz sem húzok... – Mikor kezdi a munkát? – Elvileg szerdán, de pillanatnyilag helyrajzi kérdésekben egyeztetünk. El kell dőlnie, hol, mikor, milyen rendszerességgel tud összejönni a keret. Most is az Ormai csarnokban beszélgetek a fiúkkal, és azon dolgozunk, hogy az iskola, klubedzés, válogatott tréning háromszöget hogyan állítsuk össze. – Hogyan tervezi a fiúk programját? – Az igazi nagy feladat a nyári Európa-bajnokság. Addig nemzetközi versenyeken indulunk, így a spanyolon és a lengyelen, ezekre biztosan megyünk, közte pedig a szlovákok is rendeznek rangos bajnokságot. Fontos megmérettetések lesznek itthon is, szóval, nem fogunk unatkozni.