Nulláról a csúcsra

Még tizenhat sincs, de már számítanak rá a friss kosárlabda Magyar Kupa-győztes PEAC-Pécsben. Először nem szerette a játékot, de aztán a lovak helyett a parkettet és a labdát választotta Kiss Virág, a baranyaiak 196 centis kosarasa.

reb „Kiss Virágot elsősorban iskolai elfoglaltságok miatt nélkülözi az együttes a fehérvári három nap során” – olvashattuk a PEAC-Pécs honlapján az MTK Budapest elleni, 74-45-ös sikerrel záruló Magyar Kupa-elődöntő tudósításában. Említett Kiss április 12-én csak a 16. születésnapját ünnepli. Ezért aztán nagy szó, hogy a végül kupagyőztes csapatban külön kiemelik hiányát. Amikor elsőre kerestem a fiatal játékost, még nem tudtunk beszélni: edzéssel, egyéni képzéssel és iskolai teendőivel zsúfolt napjába semmit sem egyszerű beilleszteni. A visszahíváskor aztán korából fakadó közvetlen kedvességgel és a felnőttek érettségével beszélt. Először arról, mennyire sajnálta, hogy nem a pályán ünnepelt a többiekkel.

– A Közép-európai Liga kassai négyes döntője és betegség miatt is sokat hiányoztam az elmúlt hetekben az iskolából – kezdi. – Abban maradtunk, hogy most inkább az ottani dolgaimmal foglalkozom. Aztán az első meccs után már fájt, hogy nem lehetek a többiekkel. A PINKK Pécsi 424 ellen játszottunk (és nyertek végül 57-52-re – A szerk.), a városi rangadónak persze mindig különleges hangulata van. Aztán vasárnap a helyszínen szurkoltam a többieknek. Mindenkinek nagy öröm volt az elsőség, de én igazából azóta sem fogtam fel, hogy elhódítottuk a kupát. Kicsit arról beszélgetünk, hogy talán mindenki a Sopront tartotta esélyesnek: eddig a bajnokságban inkább csak megszorítani tudták őket, a már említett kassai négyes döntőben is ők nyertek. Ehhez képest a baranyaiak okos és taktikus játékkal, kevesebbet hibázva 65-61-re múlták felül a címvédőt a székesfehérvári fináléban. Ugyan Kiss most nem a pályán segítette a társakat, de ez a ritka alkalmak egyike. Az elmúlt évben már a felnőtt-csapattal készült, az előző idényben tagja volt az Adria Liga-bronzérmes, bajnoki ötödik helyezett PEAC-Pécsnek. Tíz-tizenöt perceket kap, néha kevesebbet, de általában pályára küldi az edző. Ez azért nem tipikus. Pláne, ha hozzátesszük, nem először bizonyít a legmagasabb korosztályban. Amikor 12 évesen Nagykanizsára került, előbb csak a vele egykorúakkal és eggyel feljebb játszott, de hamarosan már az NB I/B-s felnőtt csapatban lépett pályára. Volt talán 13 éves. Ahogy az NB I-es debütálást, ezt sem tartja napra pontosan számon. – Nagyon örültem mindkettőnek, büszke vagyok arra, hogy számítanak rám. Ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy minden alkalommal megfeleljek. Az edzésen egyenlőként tekintenek mindannyiunkra, nincs olyan, hogy fiatal vagy, elnézzük, ha valamit nem tudsz megcsinálni. Nem állhat miattam a gyakorlás vagy a játék. A meccseken inkább érződik, hogy a 196 centiméter magas leányzónak még tapasztalatra van szüksége. Érdekelt, hogyan viseli a terhet, hogy az idősebbek között kell megfelelni. Mi történik, ha, például hibázik meccs közben? – Ha elrontok valami olyat, amit nem lenne szabad, igyekszem gyorsan javítani, leszegett fejjel menni előre. Régebben ez nehezebben ment, a malőrök után kicsit megtörtem, de sikerült fejlődnöm. A korosztályos meccsek előtt nincs bennem félsz. Viszont a felnőttek között mindig idegeskedem kicsit, még az úgymond könnyebb találkozók előtt is, mert mindig bizonyítani akarok, hogy nekem tényleg helyem van itt. Azért az sokat segített a beépülésben, hogy lépcsőről lépcsőre haladtam előre, nem hirtelen dobtak a mélyvízbe.

Pedig a kezdet kezdetén nem az látszott, hogy kosárlabdázó, center lesz belőle. Szülők, barátok, egyik tanára irányította a parkettre, aztán kiderült, nemcsak magassága, tehetsége is van a játékhoz. Ennek ellenére hosszú ideig nem szerette a játékot. Igazából akkor „fordult meg minden”, amikor Kaposvárról Nagykanizsára került. Ma már majdnem mindene a kosárlabda, még korábbi nagy szenvedélyét, a lovaglást is ennek rendelte alá. Tavaly az EYOF-on és az U16-os Európa-bajnokságon is bronzérmet szerzett. A felnőtt-válogatottság mellett tervei között szerepel, hogy stabil, Euroliga-sikerre esélyes csapatban szerepeljen. De nem ám külföldön! Sőt, sok fiatal honfitársától eltérően az amerikai játék lehetősége nem mozgatja meg fantáziáját. – Persze, nagy lehetőség lenne neves külföldi csapatban szerepelni, de én nem vágyom erre. Sokkal nagyobb teljesítmény, ha olyan együttessel tudnám elérni, hogy esélyünk legyen az Euroliga-győzelemre, amelyik a nulláról indult és építkezett. Ha folytatjuk a korábbi pécsi hagyományokat, sikerülhet. Az út már látszik. A PEAC-Pécs az alapokról indulva éppen első Magyar Kupa-elsőségét gyűjtötte be. Virággal együtt nőhet a csapat. Vagy fordítva. De sikerre éhesen.