Amerika Pappra vár

Nehéz döntés előtt áll Papp Márk. Egy hónapja van rá. A 18 éves kosarast két montanai egyetem is várja, ráadásul jelentős ösztöndíjjal. Egy évet már eltöltött az Államokban, de négy-ötre nehezen szánja rá magát.

reb Papp Márk élt a kínálkozó lehetőséggel – írta kicsivel több mint egy éve honlapunk. Az akkor 17 éves paksi kosárlabdázó tehetségét nemcsak itthon ismerték el, a híre az Egyesült Államokbeli Montanában is eljutott. Jason Grebe edző figyelmébe ajánlották, aki rendszeresen fogad cserediákokat a világ minden tájáról. Egyik levél a másikat követte, végül egy évre hozzá költözött a fiatal játékos. A Melstone Broncs középiskolai csapatban az év legjobbja lett, de érmeket nyert amerikaifutballban és atlétikában is. Nyáron hazaköltözött. Az már a kintléte alatt megfogalmazódott benne: visszatér az Államokba, hogy ott végezze el az egyetemet, és persze kosárlabdázzon az erős egyetemi bajnokságban. Emiatt nemrég próbajátékra utazott. Egyfelől boldog, mert mindkét helyen megfelelt, másrészt nehéz helyzetben van. Mert már korántsem látszik egyszerűnek az út, amelyet eddig maga előtt látott. Két montanai egyetem tesztelte. Mindkettő másfél órást edzést tartott, amelyen tulajdonképpen egymás ellen játszottak, s ez alapján döntötték el, látnak-e fantáziát benne. Papp a Montana State University Billings (MSUB) állami és a Rocky Mountain College magánegyetem szakértőit is meggyőzte. – Kevéssel a megérkezésem után kerültem pályára, az időeltolódás miatt nem éppen csúcsformában – eleveníti fel az Atomerőmű SE játékosa. – Ennek ellenére tetszett nekik a játékom, és várnak vissza. Most nagyjából egy hónapom van eldönteni, mit akarok, addig tartják fenn az ösztöndíjas helyet. Lesz min töprengenie. A döntés több szempontból sem egyszerű. Kezdjük talán a piszkos anyagiakkal. Az MSUB állami egyetem, nagyjából 16 ezer dollárba kerül egy év. Ebben benne van a kollégium, a könyvek, az étkezés, gyakorlatilag minden. Az itteni stipendium körülbelül a költségek kétharmadát fedezné. A Rocky Mountain magánegyetem drágább, 30 ezer dollárba kerül a tanév, és félösztöndíjat biztosítanának neki. Elsősorban azért „csak” ennyit mindkét helyen, mert nem volt idő vagy mód alaposabban tesztelni. Az összeg az első év után, ha megfelelően játszik és tanul, kizárólag felfelé változhat. Várhatóan ezzel nem lenne gond, mivel a középiskola alatti évben a csapata legértékesebbje volt, és tanulmányi versenyt is nyert. (A jutalom egyetemi ösztöndíj volt, ami gyakorlatilag kétezer dollár, amelyet megkap, amikor beiratkozik valamelyik felsőoktatási intézménybe.) A szakmai szempontokat nézve nincs jelentős különbség a két egyetemi gárda között: más bajnokságban játszanak, de mindegyik erősnek számít a sajátjában. Összességében az anyagi és szakmai körülményeket figyelembe véve az MSUB lehetne a befutó. Azonban ez mind csak akkor lehet kérdés, ha a „menjek vagy maradjak” dilemmában döntésre jutott. – Ha fél vagy egy évről lenne szó, gondolkodás nélkül, újra belevágnék. Viszont itt legalább négy-ötről beszélünk, és ezen azért komolyan gondolkodnom kell. Mert mi történik, ha egy év múlva valami miatt hazajönnék? Akkor azt az évet elfogadják az itthoni egyetemeken? És egyáltalán, nem volna szép elkezdeni, és nem befejezni. Pedig nagyon jó lenne… Kiváló az egyetem, az oktatás, a kosárcsapat. Nem vájkálva a fiatalember magánéletében, de csak hogy ne felejtsük ki az emberi oldalt: a család mellett komoly érzelmi szálak is Magyarországhoz fűzik. Megkérdeztem edzőjét, Nagy Gábor, hogy tanítványa mennyit változott, miután hazatért. Úgy látta, a játéka sokkal agresszívabb lett, főleg védekezésben, egyszerűen falat képez az ellenfél előtt. Tanulságos tapasztalatról is beszámolt: a tengeren túl mindenki ezer fokon ég, és minden idegszálával a játékra koncentrál. Ebben a mentalitásban viszont Papp itthon már nem mindig talált partnereket, kissé vissza is esett. Hasonlóan vélekedett maga az érintett is: – Odakint motivál az edző, az, hogy már középiskolai meccseken is telt ház van, és táncoslányok csinálják a hangulatot. Az emberek felnéznek rád, ha jól kosarazol. A játékosoknak minden gondolatuk a labda körül forog, pörgés van, mindenki mindig a maximumra törekszik. Itthon a felnőtteket megbecsülik, de az utánpótlásban ilyen nem tapasztalható. Fiatalon is nagyon tudatosnak kell lenni, hogy hasonló segítő környezet nélkül is magas szinten menjen a játék. Ahogy így beszél, kicsit fájdítom a szívét, és felvetem, elképzelte-e már, milyen lehet több ezer ember előtt a híresen magas színvonalú egyetemi bajnokság valamelyik divíziójában a pályára lépni. Sóhajtva válaszol, bizony el. Ezért is nehéz a döntés… Menni vagy maradni?