"A kezeddel futsz és ütsz"

Fantasztikusan mutatkozott be első nemzetközi versenyén a huszonegy éves Németh Roland. Egyéniben és párosban is nyert a csehországi Karviná Open kerekesszékes viadalon.

Baráti Richárd Németh Roland gyerekkora óta teniszezik, de motorbaleset miatt nem tudta folytatni profi pályafutását. A kerekesszékes tenisszel tavaly ismerkedett meg, Farkas Lászlónak köszönhetően, aki évek óta meghatározó tagja a világelitnek. Roland életvidám fiatalember, boldogan mesélt az első tornagyőzelméről. - Ennél jobb bemutatkozásról nem is álmodhatott. - Nagyon jó érzés volt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy én hat éves korom óta teniszezem, de lábról. Ezzel a tapasztalattal ültem be a székbe, tehát hozott alapból dolgoztam. Négy hónapja kezdtem el a munkát, de a tenisztudásom miatt rohamos fejlődésen ment keresztül a játékom. Természetesen nagyon jól éltem meg az első győzelmet, és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekre is lendületet ad. - Szóval, gyorsan ment az átállás? - Még nem fejeződött be. A tenisz és a kerekeszékes változata csak a nevében hasonlít. A pályán másképpen űzik a kettőt. Más stratégiával játszanak. A csehországi versenyen elegendő volt a tudásom ahhoz, hogy nyerjek, de a kerekesszékes játékban még sokat kell fejlődnöm. - Farkas László személye mennyire meghatározó a pályafutásában? - Ő azonnal belerántott engem ebbe világba. Azt tanácsolta, hogy először kosárlabdázzak, ami lehet, hogy furán hangzik, de teljesen logikus, hiszen a két sportágban használt szék majdnem ugyanolyan. Ezeken az edzéseken tanultam meg a szék irányítását és a fordulásokat, melyben Laci folyamatosan segített, és rengeteg ösztönzést kaptam tőle. - A torna első mérkőzésén Farkas Attilával, a magyar válogatott tagjával találkozott. Előny vagy hátrány, hogy ismeri őt és a játékát? - Többször edzettem vele, például a válogatottban is. Mi rengetegszer találkozunk, ugyanis vagy én megyek Győrbe, vagy ő jön hozzám. Ebből adódóan ismerem a játékát és tudtam, mit kell neki ütni, merre fog mozdulni. 6-0, 6-1-et játszottunk, de maradjunk annyiban, hogy a mérkőzés nem volt annyira egyszerű, mint amit az eredmény mutat. Attila nem hiába válogatott. Nekem viszont előny volt, hogy hihetetlenül fel voltam pörögve az első nemzetközi versenyemen. - Akkor ez a pörgés segített a második mérkőzésén is az első kiemelt, Kinowski ellen? - Bevallom, nagyon izgultam. Az eredmény nem tükrözi a játékot, mert sokkal simább volt, mint azt a 6-4, 6-2-ből le lehet szűrni. Az ellenfelem renkívül tapasztalt, ezért tudott gémeket nyerni. Jól alkalmazta a kerekesszékét és a speciális taktikát is. - Az elődöntőben már felszabadultabb volt? - Az volt a legsimább meccsem. Tenisztudásban a leggyengébb ellenfél. Egyetlen teniszmozdulata sem volt a szerván kívül. - Aztán jött a maratoni, két és fél órás döntő. - Nekem nem volt újdonság a hosszú mérkőzés. Korábban játszottam négyórást is, de kerekesszékben ez jóval fárasztóbb. Ha teniszt játszol, akkor a lábaddal futsz, a kezeddel ütsz, a fejeddel pedig gondolkozol. A kerekesszékes teniszben a kezeddel futsz és ütsz. - Fejben nem lehetett problémája, hiszen elbukott első szett után fordított. - Az első 6-4-re elvesztett szett pont arra volt jó, hogy kifigyeljem azt az ütésmagasságot, amit az ellenfelem már nem tud visszaütni. A másodikban ezt alkalmaztam, gyorsítottam a fonákot és megpróbáltam minél hátrébb szorítani. Fej-fej mellett haladtunk, de nem tudtuk elvenni egymás adogatását. Amikor 5-4-re vezettem, akkor jött a legfontosabb játék. Legalább tizenöt percig adogatott, végül sikerült hoznia, így lett 5-5. Láttam rajta, hogy nagyon elfáradt a folyamatos szerválásban, így elég egyszerűen hoztam az adogatásomat. Akkor már egyenes út vezetett a mérkőzés és a torna megnyeréséig. - A páros is ilyen könnyen ment? - Az első meccsünkön már megismerkedtem Mietrkiewitz játékával és tudtam, mire kell számítani. Kiegészítettük egymást, ami teljesen megzavarta az ellenfeleket. - További tervek?... - Még a csehországi versenyem megnéztem az ITF oldalát és felírtam: milyen kategóriájú tornákon indulok. De a verseny után Farkas László – aki egyben a mentorom is – teljesen átalakította a terveimet. A szövetség felfigyelt arra, hogy a későbbiekben paraolimpikon is lehetek, így bíztattak, hogy párosban Lászlóval induljak, és az ő naptárához igazítsam az enyémet. Amúgy meg április 24-én megyek Németországba, azt követően pedig Olaszországban lesz két versenyem egymás után. - És Rió? - A stratégiám pont úgy épült fel, hogy a riói paralimpiára tudjam magam kvalifikálni. Ahhoz, hogy összejöjjön, a következő év májusától 2016 májusáig a világranglista elitjébe kell eljutnom. Ez viszont csak úgy jöhet létre, ha megszerzek annyi ranglistapontot, ami garantálja a magas pontszámú versenyeken való indulást. Az elkövetkezendő időszak arról szól, hogy minél feljebb küzdjem magam a ranglistán.