Azért él, hogy játszhasson

Radó András szerint nem áldozat lemondani a szabadidőről, mert a futballista a játékért él. Az eredmény kézzelfogható: az ifjú játékos alapember a Haladásban és Pintér Attila is rendszeresen meghívja a válogatott edzőtáborába.

Nagy-Pál Tamás Radó András (címlapfotó: Unger Tamás) remek formát mutat második NB I-es szezonjában: a negyedik helyen álló Szombathelyi Haladás játékosa eddig tizenhárom gólt szerzett. A húszéves támadóval beszélgettünk a múltról, a jelenről és a jövőről. – Nemrég értél haza a válogatott telki edzőtáborából. Kaptál némi pihenőt? – Edzettem, de könnyített munkát végeztem. – Hogy telt az összetartás?

– Hétfőn volt két edzésünk, kedden pedig a Vasas ellen játszottunk edzőmeccset. – Jól ment? – Szerintem igen. A csapatból mindenki meg tudta mutatni, mire képes. Kétszer kerültem helyzetbe, sajnos gólt nem szereztem. Figyelnem kell a jövőben, hogy hatékonyabb legyek. – Az összetartásoknak rendszeres résztvevője vagy, ám a finnek ellen készülő keretbe nem kerültél be. Igaz, akkor neked az U21-es válogatottal volt dolgod Skóciában. Mit gondolsz, az ősszel melyik csapatban számít rád a kapitány? – Ez csak a teljesítményemen múlik. Ha jól szerepelek, biztosan nem nélkülöz majd a korosztályos válogatott miatt. Remélem, rászolgálok majd a lehetőségre. – A teljesítményedre eddig a Haladásban nincs panasz: a tavasszal három gólt szereztél, kettő győzelmet ért, összességében tizenhárom találattal állsz a góllövőlistán. – Ez életem legjobb szezonja. Már csak azért is, mert a második teljes évadom... Az előzőben hét gólig jutottam, most pedig már csak egy kell, hogy azt megduplázzam. Persze ennél többet szeretnék lőni! A gólpasszokról nem is beszélve. – Nem túlzás kijelenteni, hogy húsz éves korodra a Haladás vezére lettél. Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon meghatározó játékos lehessen az NB I-ben? – Mindenekelőtt kemény munka. Folyamatosan dolgozom, hogy még ennél is jobb legyek. Ezen kívül kell egy kis szerencse is, hogy az edző megadja a lehetőséget. Utána viszont élni kell az eséllyel, ami már csak a labdarúgón múlik. A lényeg, hogy alázatosan végezzük a dolgunkat. – Pápán kezdtél futballozni. Hogyan keveredtél az első edzésre? – A szüleim vittek le. Persze nem kellett győzködniük, hiszen már kiskoromban is nagyon szerettem a labdát. – Hogyan kerültél Szombathelyre? – Hét évet játszottam Pápán. Ez idő alatt rengetegszer megmérkőztünk a különböző korosztályos bajnokságokban a Haladással. Ezeken a meccseken figyeltek fel rám és az akadémia indulásakor szóltak, hogy számítanak rám. – Gondoltad volna akkor, hogy nem egészen négy év múlva már bemutatkozol az első csapatban? – Eszembe sem jutott. Csak azt tudtam, hogy focista szeretnék lenni. – Hogyan telt az akadémiai négy éved? – Remekül éreztem magam. Jó volt a társaság, az edzők és az egész rendszer. Az iskola kollégiumában laktunk, így a tanórák könnyen összeegyeztethetőek voltak az edzésekkel. – Nyilván rengeteg lemondással járt számodra az időszak. – Természetesen és ez azóta sem változott, hiszen alig van szbaadidőm. A hétvége a meccsek körül forgott és forog most is, és nem a szórakozásról szól. – Megéri?

– Nekünk, futballistáknak ez nem áldozat. Azért élünk, hogy játszhassunk hétvégénként. Soha, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy a könnyebb utat válasszam és feladjam. Végig határozottan dolgoztam a célomért. – Az Illés Akadémia gyorsan letette a névjegyét itthon, hiszen rövid idő alatt olyan játékosok kerültek ki onnan, mint Tamás Krisztián, Ugrai Roland vagy te. Mi az erőssége szerinted a műhelynek? – A kiválasztás. Már rögtön az első két korosztály nagyon tehetséges volt. A másik fontos pillér a Simon Attila vezetésével zajló  szakmai munka. – Ha már szóba hoztam Ugrait. Mennyire viselt meg, hogy a télen a Fradiba szerződött? – Sajnáltam, mert mi fiatalok nagyon jóban vagyunk a csapaton belül. Biztosan jó ajánlatot kapott. Szerintem sokan elfogadták volna, hogy a Fradiban játszhassanak. Sok siker kívántam neki. Remélem, hogy hamarosan ott is a kezdőcsapatba verekszi magát. – Téged is szóba hoztak már pár klubbal. Elég, ha csak a Videotont említem. – Valóban voltak megkeresések, de odáig egyszer sem jutottunk el, hogy én dönthettem volna. – Mikor jöhet el ennek az ideje? – Nyáron meglátjuk. Attól is függ, folytatom-e ezen a szinten a tavaszi teljesítményemet. – Hazai topklub vagy inkább külföldi csapat? – Amelyik keres... Ám inkább a külföldi klubok felé kacsintgatnék. – Gondolom, jól mutatna az adatlapodon a magyar bajnoki bronzérem. Úgy tűnik, elérhető távolságban van számotokra. Téma az öltözőben? – Annyira nem. Persze látjuk mi is a tabellát, de inkább mindig a következő meccsre koncentrálunk. Sok forduló van még hátra. Ráadásul jönnek a közvetlen riválisok, a Honvéddal, a Fradival és a Diósgyőrrel is játszunk még. Megpróbáljuk a lehető legjobb eredményeket elérni. – Újabb Radó-gólokkal? – Akár. Én azon leszek. De nagy baj akkor sincs, ha magabiztos sikereket aratunk vasárnap a Honvéd ellen, és én nem lövök gólt. Most azonnal aláírnám!