Andrássy Géza a juniorbajnoki döntő legértékesebb játékosa lett, pedig a csapata „csak” a hetedik helyen végzett. Ha képességein múlik, hosszú ideig lehetne a DEAC és akár a válogatott erőssége. De mi lesz a tanulással?
reb Valamit nagyon tud a srác. Elvégre nem megszokott, hogy a hetedik helyen záró csapat játékosát választják a legértékesebb játékosnak (MVP). Andrássy Géza ezt a bravúrt hajtotta végre egy héttel ezelőtt, a férfi kosárlabda-juniorbajnokság fináléjában (erről itt olvashat bővebben). Öt meccsen lépett pályára, átlagban 22,3 pontot szórt, ezzel a mezőny legeredményesebbje lett, de élen végzett a támadó- és védőlepattanó statisztikában is.
Nem véletlen, hogy edzője, Dr. Nagy Ágoston azt mondta, a nyolcas döntőben kevés olyan játékos látott, akiről biztosan állíthatja, hogy kosaras lesz, s Andrássy az egyikük.
andrassy_geza_deacfacebook
Ha úgy tetszik, az idáig vezető út egyszerre volt könnyű és nehéz is. Édesanyja ugyancsak kosarazott, így egyértelmű volt, fia is kipróbálja a sportágat. Általános iskola második osztályában kezdte a játékot, negyediktől pedig már versenyszerűen játszott, egy éves kitérőt leszámítva végig a DEAC-ban. Edzője szerint nem kifejezetten akart élsportoló lenni, ezért aztán idő kellett, míg felismerte, tudása szép reményekre jogosítja fel.
Ma már egyértelmű, hogy Géza célja a kosárlabda. Igaz, őt is utolérheti a probléma, ami megannyi fiatal sportolót az ő korában: hogyan tovább az érettségi után?
– A szüleim mindig is azt mondták, hogy csak a sportolásból nem lehet megélni, mert mi van, ha megsérülök vagy bármi közbejön – mondta honlapunknak a 18. születésnapját novemberben ünneplő ifjú tehetség. – Nem akarok a tanulás kárára a kosárlabda mellett dönteni és fordítva. Szeretném a kettőt összeegyeztetni, és az élet majd eldönti, merre tovább. Egyelőre az biztos, hogy jövőre még a DEAC-ban játszom.
Edzője reméli, egy év múlva sikerül Debrecenben megkezdenie az egyetemi tanulmányokat, mert akkor össze lehetne hangolni a sporttal. Kell neki a figyelem, hogy személyre szabottan foglalkozzanak vele, márpedig a cívis városban jelenleg ez történik. Látják benne a lehetőséget, ahogy a tréner megjegyzi, „kosárlabdában ő a mi fiúnk”.
A szakvezető szerint a jó értelemben vett módon kissé önző, makacs játékos az egyéves kitérőt leszámítva, amint beállt a sorba, folyamatosan fejlődött. Jelenleg négyes poszton játszik, amihez még nőnie kellene (a hármashoz pedig még atletikusabbá válnia). És nem elhanyagolgató módon élt a lehetőségekkel, amit az U23-as, felnőtt vagy NB I/B-s csapatban kapott. Az élvonalban például a Vasas ellen debütált, és bár csak négy perc jutott neki, kettőből két büntetőt értékesített. Hideg fejjel.
A korosztályában pedig ő a vezér. Az volt a fináléban és az egész szezon során.
– Amikor a Vasas ellen játszottunk, kicsit izgultam. A juniorok meccsein már nem vagyok feszült. A kosárlabda csapatsportág, a teljesítményt mindig összességében kell nézni, ezért is voltak vegyes érzéseim a döntő után. Sajnáltam, hogy a csapat nem érett össze annyira, hogy kis szerencsével a négy közé jusson. Annak viszont nagyon örültem – bár nagyon meg is lepett –, hogy a döntőben én lettem a legértékesebb játékos. Nem teher, hogy a többiek bíznak bennem, és az együttes vezéregyénisége vagyok. Szívesen oldom meg a pályán a nehéz helyzeteket, biztatom a többieket, ha valami nincs rendben.
Éppen ez a határozottság, a technikai és taktikai felkészültség mellé társuló mentális eltökéltség segít neki abban, hogy a válogatottban is húzóember legyen. Az U18-asokkal a nyári szófiai B-divíziós Európa-bajnokságra készül.
Jelenleg szabad a pálya. Csak rajta múlik, meddig jut rajta.
