Az asszisztens, aki amúgy rendőr

Albert Istvánnak nincs civil foglalkozása. Ugyanis rendőr. És nemzetközi játékvezetői asszisztens. Mindkettő egész embert kívánna, de a főnökeinek köszönhetően eddig sikerült mindent összeegyeztetni. Beharangozó az U17-es Európa-bajnokságra, kicsit másképp.

Nagy-Pál Tamás Pénteken (vagyis holnap) kezdődik Máltán az U17-es Európa-bajnokság. A magyar válogatott, ahogy 2006 óta egyszer sem, ezúttal sem jutott el a tornára. Sőt, ez a korosztály az elmúlt hónapokban mutatott eredményei alapján (olaszok ellen 0-6, Gibraltáron 2-2) nagyon messze van az európai elittől. Ennek ellenére lesz magyar résztvevője a tornának Albert István (a főoldali fotó bal szélén, mlsz.hu) személyében, aki asszisztensként működik közre legalább három mérkőzésen.

Győri László vezetésével ismerkedett meg a szakmával, akit minden idők legnagyobb tanítómesterének nevezett. 1997-től 2002-ig megyei meccseken működött, utána az országos keretbe került. 2005 nyara óta NB I-es asszisztens, 2007-től pedig nemzetközi kerettag. 2010-ben az ifjúsági olimpián is szerepelt, míg tavaly Kassai Viktor csapatának volt tagja az U20-as világbajnokságon. Novemberben már a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott az azóta döntőbe jutott Atlético Madrid csoportmérkőzésén. Tornán még nem működött közre az UEFA égisze alatt, így izgatottan várja a premiert. De erről inkább beszéljen ő maga. – Már Máltán értem el? – Hétfő óta itt vagyunk. – Zajlik már a felkészülés? – Túl vagyunk a felmérőn is. – Sikerült? – Mindenkinek, úgyhogy tényleg elhárultak előlünk az akadályok. Várjuk a kezdést nagyon. – Ez minimum hány meccset jelent? – Három csoportmeccset. Utána kihirdeti az UEFA, hogy ki az a négy asszisztens, aki marad a két elődöntőre, majd a következő kettőt a fináléra. Ez első sorban természetesen a teljesítményen múlik. – Akkor ez önök számára is egyfajta továbbjutás. – Igen. Mi is győzelemként fogjuk fel, ha bejutunk az aktuális körbe. De már annak is nagyon örülünk, hogy itt lehetünk egyáltalán. – Gondolom, a játékosokhoz hasonlóan, a meccsek között önök sem városnézéssel töltik csak az időt. – Így igaz. Minden nap másfél órás tréningünk van. Délutánonként regeneráló foglalkozásokon veszünk részt, ez főleg masszásból és medencés gyakorlatokból áll. Esténként pedig megbeszéléseket tartanak. – Egyedül van kint, nem bejáratott stáb tagjaként. Ez nem furcsa? – Az, de a felnőtt-világversenyekkel szemben az ifitornákon bevett szokás, hogy minden országból csak egy-egy játékvezetőt vagy asszisztenst hívnak. Furcsa, hogy csak nagyon keveset vagy egyáltalán nem dolgoztunk még együtt. Mindig adott forduló előtt két nappal tudjuk meg, hogy éppen kikkel leszünk egy csapatban. – És olyankor megindul az ismerkedés? – Azért nem vagyunk teljesen ismeretlenek, és  megpróbáljuk szorosabbá fűzni a kapcsolatot . Többet beszélgetünk és a tréningeken közösen végzünk gyakorlatokat. Megismerhetjük egymás szokásait, és így hatékonyabb lesz az együttműködés. – Nehezebb itt, mint felnőtt-tornán vagy mérkőzésen? – Mindkettőnek megvan a maga szépsége és nehézsége is. Felnőttmeccseken azért nehezebb fegyelmezni, és a játék is jóval gyorsabb. – Hogyan hangolódik rá a mérkőzésekre? – Semmi különös, próbálom elérni a megfelelő koncentrációt, és végig fenntartani. – Nem babonás? – Egyáltalán nem. Persze, sokan azok. Láttam már érdekes szitukat. Vannak olyanok például, akik összeborulva imádkoznak. – Emlékszik még, hogy miért lett önből játékvezető? – Természetesen! Soha nem fogom elfelejteni azt a két embert, akik meghatározzák mai napig a pályámat, a gondolkodásomat. Egyikük sem él már, sajnos. Tanítómesteremről, Győri Lászlóról és Németh Lajosról van szó. Lajos nyolcvanhatban jelen volt Mexikóban, és emellett a szomszédom is. Gyerekkorom óta ismertem, jó kapcsolatban volt a két család. Már akkor néztem a meccseit a tévében. Tizenhat évesen az ő személyisége és pályafutása miatt döntöttem el, hogy játékvezető leszek. Abban a reményben, hogy egy napon a mostanihoz hasonló tornákról szóló telefonbeszélgetésekben lesz részem. – Enyém a megtiszteltetés. A civil szférában merre találkozhatunk önnel?

– Sehol. – Nem dolgozik? – Dehogynem, csak épp nem civilként. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság hivatásos állományának vagyok tagja. A rendfokozatom rendőrfőhadnagy, de ez csak számomra fontos, egyébként sajtóreferensként tevékenykedem. – Ez nem az a szakma, ahol az embernek rengeteg szabadideje lenne. Hogyan tudja összeegyezetni a két hivatást? – Nehezen. Ahogy bármelyik másik kollégám is. Ez a két szakma önmagában is egész embert kíván. Igyekszem mindkét területen megfelelni. Egyelőre még sikerült mindent összeegyeztetnem. Ez nagyban köszönhető a rendőri vezetőimnek, akik mindig tolerálták és elfogadták, hogy mennyire fontos nekem a játékvezetés. Az ő jóindulatuknak köszönhetően még nem volt nagyobb súrlódás. De a legnagyobb köszönet a feleségemet illeti, aki végig támogat, kitart mellettem, és együtt izgul velem a sikereimért. Az U17-es Európa-bajnokság holnap kezdődik Máltán. Az A csoportban a házigazda mellett Anglia, Hollandia és Törökország, míg a B jelű kvartettben Németország, Skócia, Svájc és Portugália szerepel. Albert az első fordulóban a torna nyitómérkőzésén, a Törökország-Hollandia rangadón működik közre.