2014-05-15 15:55
Rablóból pandúr, avagy csatárból kapus
Amikor általános iskolás korában tizenegy gólt lőtt egy meccsen, nem gondolta volna, hogy U17-es bajnoki címet ünnepelhet a Puskás Akadémia kapusaként. Tóth Balázst nem azért küldték a gólvonalra, mert ügyetlen lett volna. Ő akarta kipróbálni magát.
Nagy-Pál Tamás A négy kiemelt korosztályos bajnokságból három olyannyira kiélezett, hogy csak az utolsó fordulóban dől el a bajnoki cím sorsa. Nem így van ez azonban az U17-es pontvadászatban, ahol a Puskás Akadémia már hat fordulóval a zárás előtt bajnoki címet ünnepelhetett. Huszonegy pont előnnyel vezeti a tabellát. Csak hogy érzékeltessük picit, mekkora dolog is ez: 2006 óta messze ez a legnagyobb különbség. A Honvéd tartotta eddig a rekordot (11 ponttal), de 2009-ben például azonos pontszámmal végzett a kispesti alakulat az MTK-val, csak a jobb gólkülönbség döntött. Tavaly is a Honvéd diadalmaskodott, egyetlen ponttal előzte meg az Illés Akadémiát. A felcsútiak pedig, ha mind a három hátralévő meccsüket elvesztik, akkor is legalább tizenkét pontos előnnyel végeznek az élen. De amint azt a csapat tizenhat éves kapusa, Tóth Balázs elmondta, egyáltalán nem ez a tervük. – Mindig kapus voltál? – Nem! Játszottam csatárt és középpályást is. – Jól ment a góllövés? – Volt olyan meccsünk, még a zubonyi általános iskolában, ahol 11-0-ra nyertünk és mindegyik gólt én lőttem. – Hogyan kerültél akkor a kapuba? – Még Kazincbarcikán történt. Valahogy megtetszett a poszt, és megkértem az edzőt, had próbáljam ki magam a gólvonalon. Hallani sem akart róla. Végül az egyik edzésen megengedte, és azóta is a kapuban maradtam. – Milyen kapus vagy? – Magas. Jól jövök ki a beadásokra. Lábbal viszont még fejlődnöm kell. Nemzetközi szinten sokkal gyorsabban kell csinálni a dolgokat. Sajnos, itthon ezt nemigen lehet gyakorolni, mert nem támadnak le az ellenfelek, így több nemzetközi meccsre lenne szükség. Ezen kívül pár kilót is fel kéne szednem, mert kicsit még vékony vagyok. – Talán a posztod az egyetlen, melyben annyira nem maradtunk le Európa élvonalától. Jó a magyar kapusiskola? – Persze. Elég, ha csak megnézzük Bogdán Ádámot vagy Király Gábort. Bár mindketten fiatalon kerültek külföldre, itthon is jó alapokat kaptak. – Követnéd az életútjukat? – Először is szeretnék bemutatkozni az NB I-ben, mondjuk egy év múlva. Aztán természetesen igen, én is szeretnék Németországban, Angliában vagy Spanyolországban védeni az első osztályban. – Ehhez most tettél egy lépést, hiszen elképesztő fölénnyel, nagyon kevés kapott góllal bajnoki címet ünnepelhettél. Az első aranyéremhez gratulálhatok? – Igen, még soha nem volt benne részem. – Meg bírnád szokni? – Persze, csodálatos érzés. Főleg, hogy a szezon elején senki nem gondolta, hogy ilyen simán, ennyivel a vége előtt összejön a bajnoki cím. – Az érmeket megkaptátok már? – Pénteken lesz az éremátadás a Puskás Akadémia–Debrecen meccs félidejében. – Nem rossz választás, hiszen nagy valószínűség szerint a Loki is ezen a meccsen ünnepelheti NB I-es bajnoki címét. Ti túl vagytok már a fiesztán? – Nem, pedig készültünk rá. Az MTK ellen lettünk bajnokok, de döntetlennel, aminek nem igazán tudtunk örülni. Diósgyőrben is terveztük, de ott is csak az iksz jött össze. – Pedig azt gondolná az ember, hogy ilyenkor minden meccs ajándék. – Ez így is van. Szeretnénk most már minden meccset megnyerni, és minél jobb gólkülönbséggel zárni a szezont. – Amolyan Bayern München-szindrómátok van? A bajoroknak sem megy azóta, hogy megnyerték a bajnokságot. – Olyasmi. Ilyenkor azért nagyon nehéz visszapörögni a megfelelő szintre. – Legutóbb ráadásul nem is játszottál. – Igen, mert kisebb sérülésem van, bevérzett a hajlatom. De egyébként is váltogattuk egymás a szezonban Boros Renátóval. – Rivalizáltok? – Természetesen, hiszen mindketten minél többet szeretnénk játszani. Ennek ellenére jóban vagyunk. – A húsz gólból hányat kaptál te a szezonban? – Nem tudom pontosan, de azt igen, hogy a hátralévő három fordulóban már egyet sem szeretnék. – Minek köszönhető a kevés kapott gól? Ti parádéztatok hátul? – Volt benne részünk nekünk is, de a védelmünk is nagyon stabil. Mind a négy bekkünk válogatott szintű játékos. – Emiatt emelkedtetek ilyen toronymagasan a többi gárda fölé? – Többek közt. Meg amiatt is, hogy mi már tavaly is az U17-es bajnokságban indultunk, így hozzászoktunk ehhez a szinthez. Ráadásul fizikálisan is utolértük a korosztályt. Ezen kívül szerintem nagyon szépen játszunk. Vincze István jól összerakta a csapatot. – Mióta érzitek, hogy ezt a bajnoki címet már nem lehet elvenni tőletek? – A tavaszi szezon elején nyertünk három meccset, amivel akkora előnyre tettünk szert, hogy érezni lehetett: ez már meglesz. – Tökéletesre sikerült a szezon? – Talán csak a Puskás-Suzuki Kupa sikere hiányzik. Az nem jött össze. – Ráadásul ez esetben az sem áll, hogy majd jövőre… – Sajnos, nem. Ezenkívül a csapat sem marad egyben. Sokan feljebb fognak játszani, sokan maradnak a korosztályban. Szétszéled az aranyérmes gárda.