Profiszerződés és új, önálló élet

A célja tizenöt gól. És feljutás a holland élvonalba. Vida Krisztofer profiszerződést kapott az idén hatvan éves, holland De Graafschaptól. A tizennyolc éves támadó sokat szeretne tenni azért, hogy szép legyen a klub jubileuma.

Nagy-Pál Tamás Vida Krisztofer a holland másodosztályban szereplő De Graafschap játékosa lett. A 18 éves támadó nemrég még a Twente B csapatában rúgdosta a szebbnél szebb gólokat, arról álmodozva, hogy szerződést hosszabbítanak vele, és az első csapat keretébe is beférhet (erről ITT mesélt honlapunknak). Nem így történt.

Az okokat az U19-es válogatott játékossal közösen próbáltuk meg kideríteni. – Amikor legutóbb beszéltünk, abban reménykedtél, hogy szerződést hosszabbít veled a Twente, és előbb-utóbb az első csapat játékosa lehetsz. Mi történt azóta? – Nem kaptam új kontraktust. Elkezdtem tehát a menedzserem segítségével csapatot keresni. – Sejted, miért nem tartottak rád igényt? – A teljesítményemmel nem volt gond, jól ment a játék. A B csapatban kilenc meccsen rúgtam négy gólt, adtam egy gólpasszt. Sok helyzettel, veszélyesen játszottam. Az edzőm az egész csapat előtt kijelentette, hogy én vagyok az a peches játékos, akit a stáb nagyon szívesen megtartana. Viszont feljebb úgy látták, hogy ebben a pillanatban nem tudtam volna elérni az első gárda szintjét. Egyébként anyagilag sem áll túl jól a klub, emiatt is többen távoznak, úgyhogy tényleg minden összejött. – De sokáig nem kellett keseregned. – Másfél hete szólt a menedzserem, hogy megkeresett a De Graafschap, és tárgyalni akar velem. Pár szót beszéltünk telefonon, és már küldték is a szerződésajánlatot. Átnéztük, csütörtökön pedig már repültem is hozzájuk. Megnéztem a helyet, átestünk a szokásos orvosi vizsgálatokon, és már alá is írtam az új szerződést. Villámgyorsan lezajlott az egész, talán egy hét se kellett hozzá. – Ez már profiszerződés? – Igen. Vagyis egyértelműen az első csapatban számítanak rám. – Mennyi időre kötelezted el magad? – A szerződés kettő plusz egy évre szól. Utóbbi akkor lép életbe, ha jól teljesítek. – Vagyis? – Csatárként számítanak rám, úgyhogy jó lenne legalább tizenöt gólt lőni. Ezen kívül rengeteget fejlődni, amire lesz is lehetőségem, hiszen ez már nem tartalékcsapat lesz. – És a csapat célja? A feljutás? – Ezt konkrétan nem mondták ki. De mivel két éve búcsúztak az élvonalból, és éppen most hatvan éves a klub, gyanítom, hogy nem lennének elkeseredve a feljutástól, vagy a jó kupaszerepléstől. Én pedig igyekszem segíteni. – Jelentős változás áll be az életedben, és nem csak azért, mert Enschede városából Doetinchembe teszed át a székhelyed. Arra gondolok, hogy eddig nevelőszülőknél laktál. – Nagyon várom már! Most először állok teljesen a saját lábamra, magamra fogok főzni például. Ez teljesen új élmény lesz. Kapok lakást a klubtól, ahol két-három játékostársammal fogok együtt lakni. – És a létesítményt körbejártad már? – Igen, nagyon jók a körülmények. Minden a stadionban van, a remek minőségű edzőpályák is. Maga a kisváros is nagyon szép, harmincezer lakossal. A szurkolókat pedig már most imádom. – Találkoztál velük? – Megkerestek facbeookon, és rengeteg gratuláló üzenetet küldtek. Örülnek, hogy hozzájuk igazoltam, és nagyon várják már az előttünk álló szezont. – Viszont kicsit várniuk kell rád, hiszen a közelgő hazai rendezésű Európa-bajnokság miatt csak később tudsz csatlakozni. Könnyen elfogadták ezt a klubban? – Persze. Mondták, hogy az Eb az nagyon fontos, így a végéig már nem is kell visszamennem Hollandiába. Sajnálom, hogy lemaradok a felkészülés elejéről, de természetesen nagyon várom a kontinenstornát. – Ha már szóba jött a magyarországi seregszemle... Nagy lehet a harc a csatársorba kerülésért, hiszen nemrég Bobál Gergely és Mervó Bence is triplázott, és akkor még te is ott vagy.

– Az biztos, hogy nincs sok szabad hely elöl. De ez csak jó, hiszen így minden egyes meccsen az életünkért játszunk. Mindenki szeretne a tizennyolcas keret tagja lenni az Eb-n. Egyre nagyobb lesz a harc köztünk, hogy bizonyítsunk a kapitánynak. – A pályán kívül is? – Szó sincs erről! Ez nem hat ki a magánéletre. Nagyon jóban vagyunk egymással. Csak a pályán a versengünk, amire tényleg szükség is van a minél jobb teljesítményhez. – Nemrég a szerbek ellen játszottatok, mely végül az árvíz okozta nemzeti gyásznap miatt zártkapus, nem hivatalos meccs lett. Hogy ment a csapatnak? – Kikaptunk 4-3-ra. Én a hatvanadik percben álltam be, akkor még három gól volt a hátrányunk. Aztán rúgtunk kettőt. Borzasztóan kemény ellenfél volt. – Hétfőn sem lesz könnyebb, hiszen nem elég, hogy az angolokkal találkoztok, az U23-as gárda lesz az ellenfél, amely a C válogatottnak felel meg. – Nem lesz sétagalopp… Az biztos, hogy nem éppen kis termetű és meglehetősen agresszív játékosokkal találkozunk. Minden párharcba teljes erőbedobással mennek bele. – Mi lehet az esélyetek? – Fejben kell őket megvernünk! Hiába vannak fizikai előnyben, ha kihasználjuk a fürgeségünket, és a földön tartjuk a labdát, akkor jók lehetünk ellenük is. A mérkőzést kedd este hét órától rendezik a Szusza Ferenc Stadionban, honlapunk helyszíni tudósítással jelentkezik.