Csillagok közt Lisszabonban

Vajon kik mentek rendőri felvezetéssel a Bajnokok Ligája döntőjére úgy, hogy még az autópálya besoroló sávját is lezárták miattuk? A válasz: tizenhat ország korosztályos csapatának, köztük a Vasas Kubala Akadémia U14-es gárdájának játékosai.

Nagy-Pál Tamás Lisszabonban járt az elmúlt hétvégén a Vasas Kubala Akadémia U14-es csapata a Gazprom „Foci a barátságért” programjának keretében. Páratlan élményben volt részük a gyerekeknek, hiszen amellett, hogy 16 ország fiatal labdarúgóival és több nagy sztárral is találkozhattak, élőben nézhették meg a Real Madrid–Atlético Madrid Bajnokok Ligája-döntőt. A csapata vezetőedzőjével, Harmati Tamással (aki a fotókat is készítette) elevenítettük fel az eseményeket.

A kétnapos program kieséses rendszerű tornával kezdődött szombaton: a Vasas csapata a horvát Dinamo Zagrebbel találkozott, és 4-1-es vereséget szenvedett. „Az első három percben nagy előnyt szerzett ellenfelünk azzal, hogy magasabb hőfokon égett nálunk – emlékezett vissza a tréner. - Utána már változott a játék képe, de nem volt benne a meccsben, hogy visszajöjjünk. Jó képességű, gyors és harcos gyerekek alkották a horvát csapatot. Mivel már ez is a «Foci a barátságért» program részét képezte, a versenykiírásban benne volt, hogy kerüljük a kontaktokat, ne legyen sérülés. Ennek megfelelően játszott mindenki, de azért kőkeményen küzdöttek a srácok, amire szükség is van szerintem.” A gyerekeket megviselte a vereség, de azért sokat dobott a hangulatukon, hogy rögtön utána találkozhattak a Zenit Szentpétervár két csillagával, Luís Netóval és Anatolij Timoscsukkal. „Még benne volt a fiúkban a zakó, így nem voltak túlságosan feldobva. Kérdezte is a két klasszis, hogy mi ez a rosszkedv? Elmagyaráztam nekik, mi a helyzet, úgyhogy megpróbálták vígasztalni őket. Aztán persze kattogtak a telefonok kamerái, készültek a közös fotók.” A legnagyobb sztár maga a Császár, Franz Beckenbauer volt, aki a konferenciát nyitotta meg. „Előadásokkal teletűzdelt, a gyerekek számára unalmasabb programra számítottunk. De nagyot tévedtünk. Akkora show-t rendeztek, hogy leesett az állunk. Teljesen interaktív volt az egész, még minket, felnőtteket is bevontak. Akadt péládul olyan feladat, hogy a csapatkapitány kapott egy kislabdát, és azt a Real Madrid vagy az Atlético Madrid feliratú urnába dobva kellett megtippelni az esti győztest. Mi a királyi gárdát választottuk. A program végén a műsorvezető dobott ki a srácok közé gombolyagot, a kezében tartva a fonalat. A gyerekeknek tovább kellett dobálniuk, majd újabb gombolyagokat hajigáltak be. Olyan erős pókhálószerűség alakult ki körülöttünk, hogy megmozdulni is alig bírtunk. Remek mulatság volt.”

A portugálok valóban kitettek magukért, a program minden percében a vendégek kívánságait lesték. „Végig éreztük, hogy figyelnek ránk, és tényleg azért igyekeznek, hogy mi jól érezzük magunkat. A szállodából, ami a tengerparton helyezkedett el, külön busszal, rendőri felvezetéssel vittek minket a stadionba. Még piros lámpánál sem álltunk meg, és az autópálya besoroló sávját is lezárták miattunk. A stadion előtt lévő szurkolók csak lestek, hogy kiket hoznak a rendőrök. Vasárnap idegenvezetés is volt, amikor megnézhettük a várost. Egyetlen dolgot sajnálok csak: annyira beosztották minden percünket, hogy nem volt időnk ajándékokat venni.” Természetesen a legnagyobb izgalommal mindenki az estét várta, hiszen a vendégek élőben tekinthették meg az Estádio da Luz stadionban a BL-finálét.„Parádés volt a hangulat. Picit féltem, hogy két órával a meccs előtt unatkozni fogunk. De nem így lett. Már akkor óriási hangzavar és éljenzés volt. Borsódzott a hátunk. A kilencvenharmadik percben pedig szabályosan felrobbant a stadion, és az összes gyerek a nyakamba ugrott, úgyhogy azt csak utána tudtam meg: Sergio Ramos fejelte a gólt.” Aki nem tudná: az Atlético Madrid sokáig vezetett a mérkőzésen, de a Real Madrid az utolsó pillanatokban egyenlített, a hosszabbításban pedig még hármat szerzett, így 4-1-es sikerrel hódította el története tizedik BEK-, illetve BL-serlegét. „Olyan pofont kaptak a «matracosok», amiből már nem lehetett felállni. Abban a pillanatban tudtam, hogy a hosszabbításban eldől a meccs. Nagyon nehéz visszajönni, amikor már elhiszed, hogy tiéd a trófea, aztán összeomlik minden. Így megy ez a profiknál is. Bár fentről igazi hősöknek tűntek precizitásuk és szenvedélyük miatt, a srácok láthatták: bizony ők is csak emberek.”