UtánpótlásSport
2024. március 19.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2014-06-05 17:02

Sült galamb nem nyomul

Veretlenül nyerte a PLER U9-es és U10-es fiúkézilabda-csapata a bajnokságot. A fiatal edző, Puskás Viktor szerint kell a siker a gyerekeknek: még ha majdani felnőttjátékosok nevelése is a cél. Imádnak nyerni.

reb Az utánpótlás-nevelés egyik nagy kérdése, mennyire szabad fiatalkorban a győzelmeket hajszolni. Milyen út vezet ahhoz a versenysportban, hogy az utánpótlásedzőt talán leginkább minősítő adat, a műhelyből kikerülő felnőtt játékosok száma magas legyen? A többség úgy véli, elsősorban nem az utánpótlás-korosztályokban kell büszke címeket szerezni, hanem fizikailag, technikailag és taktikailag úgy felkészíteni a kézilabdázókat (de ide tetszés szerint behelyettesíthetjük bármely sportág képviselőit), hogy aztán felnőttként valóban csúcsra érjenek. Nem vitatkozik ezzel a felfogással Puskás Viktor, a PLER-Budapest fiatal trénere sem, ám fontosnak tartja leszögezni: kell a visszajelzés a fiataloknak.
pler_2004-esek
pler_2004-esek
– Erre rögtön mondok is példát – kezd bele. – Amikor a gyerekeknek megmondom, hogy valamilyen kupára neveztünk, egyből azt kérdezik, lesz-e érem. Ez nagyon fontos nekik, kell a visszajelzés. Nem megy, hogy hónapokig csak keményen dolgoznak a siker hajtóereje nélkül. Különösen lényeges ez gyermekkorban, amikor persze már mindenki győzni akar, de az edzések és a felkészülés is összehasonlíthatatlanul játékosabb formában zajlik, mint néhány évvel később, akár ifjúságiban vagy juniorban. Mindenesetre Puskás játékosainak (akikkel az első labdaérintésük óta foglalkozik) volt oka örülni idén: az U9-es és U10-es gárda is megnyerte a hétvégén befejeződött gyermekbajnokságot, ráadásul mindkettő veretlenül. Azaz, sem a kiemelt bajnokság alapszakaszában, sem a rájátszásban nem szenvedtek vereséget. Kíváncsiak voltunk, minek köszönhető a kiegyensúlyozottan jó teljesítmény. Pláne, hogy az U9-esek még szivacskézilabdáznak (kisebb pályán, kicsit eltérő szabályok szerint), az U10-esek viszont már a „rendes” játékot űzik. – A 2003-as születésűeket már tavaly játékos feladatokkal kezdtem átszoktatni a nem szivacslabdás verzióra. Nem egyszerű az átállás, mert hirtelen nagyobb pályán találják magukat, amit meg kell szokni. Hogy szeptemberben már stabil alapokról kezdtük a felkészülést, elősegítette a jó szereplést. Idén kötelező sorcserét írtak elő a gyerekek mérkőzésein (erről és más változtatásokról itt írtunk bővebben), és mivel a PLER-ben sok a játékos, ez nem okozott gondot. Puskás szerint két azonos képességű sort tudott pályára küldeni (vérre menő meccseket vívtak egymással edzésen), így a találkozókon legtöbbször, ha az első játékrészben kiegyenlített is volt a meccs, a másodikban sikerült elhúzni. Egyébként ő is egyetértett a változtatással, mert szerinte is minél több játéklehetőségre volt szüksége a fiataloknak, ám az talán szükségtelen volt, hogy kicsikkel gyakran egészen messzire (például Debrecenbe) kelljen utazni.
puskas_viktor_fb
puskas_viktor_fb
Mivel a PLER utánpótlása nemcsak a legapróbbak között, hanem feljebb is jól teljesített (az U13-14-es garnitúra is bajnok lett, az ifjúságiak között hatodik, a junioroknál negyedik helyen végzett a fővárosi csapat), kíváncsiak voltunk, miben látja siker kulcsát. Pláne, annak tükrében, hogy az első csapat háttere évek óta nem megnyugtató. Az FTC-vel történt, összességében sikertelen fúzió, majd válás közepette ősszel ráadásul kieső helyen állt a gárda az NB I-ben, majd a rájátszásban „húzott bele”, és lett nyolcadik. – Nagyon-nagyon fontos a beiskolázás, a lehető legjobbak kiszemelése. Manapság, amikor a számítógép, az internet vonja el a gyerekeket a mozgástól, plusz számos más sportág csábítja őket, egyszerűen nem várhatunk arra, hogy betoppannak. Élénk kapcsolatot alakítottunk ki általános iskolákkal. A tizennyolcadik kerület elég nagy, szinte ide tartozik Soroksár és számos főváros környéki település is. Igyekszünk megszerettetni a gyerekekkel a kézilabdát, az iskolákban is tartunk foglalkozásokat. Ugyanakkor egyértelműen versenysportra nevelünk. Minden korosztályban van csapat, így a fejlődés, az előrejutás biztosított. Talán ennek és az összehangolt, alapos szakmai munkának köszönhető a sikeres szereplés. Magyarán: nem érdemes sült galambra várni. A természeténél fogva ugyanis nem nyomul az ember asztalára.