Bár a második helye miatt már bosszankodik, a kvótának még mindig nagyon örül Tóth Lili Anna. A kisebb bakui sérülését kiheverte, és javában készül az ifjúsági olimpiára.
reb Második helyért és kvótáért utazott Tóth Lili Anna Bakuba, a nandzsingi ifjúsági olimpiai kvalifikációs versenyére. Mindkettő meglett, ám amikor a döntő után egy héttel beszélgetünk, mégsem felhőtlen örömmel emlékszik vissza a fináléra.
– Azt gondoltam, az olasz lány sokkal jobb nálam, ezért már fél éve arra készültünk, hogy rendben, második hely és vele az indulási jog – mondja a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja. – Ott és akkor, amikor megláttam az eredményjelzőn az övénél négy századdal rosszabb, ám kvótát érő időt, madarat lehetett volna fogatni velem. Azóta viszont nagyon bosszant, és el is határoztam, akárhol is végzek Nandzsingban, az biztos, hogy Nicole Reina előtt kell célba érnem.
toth_lili_anna_baku02
Olyan pofonegyszerűnek látszik: elhatározta, edzett keményen (ahogy harmadik osztályos kora óta mindig), és megcsinálta. Pedig a dombóvári atléta volt az első a kilenc, nandzsingi részvételt kiharcoló fiatal közül. Volt is benne némi görcsösség, hiszen mindig nehezebb az elsőnek: ha már van siker, az lendületet ad a csapatnak. Ő adott aztán mindenkinek. Nagyot: 2000 méter akadályon mindössze ketten juthattak el a kínai metropoliszba. Tóth lett az egyik.
A játékokig alig több mint két hónap van hátra – már nem korai és nem alaptalan a fiatal atlétával céljairól és terveiről beszélgetni. A Dombóvári VASE 15 éves atlétája mindenképpen döntőbe szeretne jutni. Az első hat hely valamelyikére várja magát, de ahogy edzője, Fazekas Gáspár mondja, ha már a fináléban fut, bármi megtörténhet.
Ahogy a 2000 méteren mindig. Tóth úgy érzi, a táv bizonyos szempontból kiszámítható, más szempontból meg éppen nem. Könnyebb a helyzete annak, aki elöl halad, mert jobban látja az akadályokat, ám a túl hosszú hajrá sokszor visszaüt. Mindig a versenyszituációhoz alkalmazkodva választ taktikát, ha kell, a mezőnnyel megy, de többször – ahogy Bakuban is – akár felvállalja a tempót, a vezetést. Az biztos, jobban szereti, ha nem „tömegben” kell futnia, mert van éppen elég akadály a pályán, nem kell, hogy a vizesárok vagy a gát előtt még az ellenfelek is zavarják.
De ez is kétélű: most például hiába szaladhatott viszonylag tisztán, belerúgott az egyik akadályba, kis híján el is esett. Végül ment tovább, és sokáig az adrenalin miatt nem is érezte a fájdalmat lábában. Egyből jegelték, de a sérülés miatti két-háromnapos pihenőből végül öt lett. A hétvégén viszont már újra a pályán találta magát, és szerencsére nem is fájt semmije.
A „majdnem esés" sem akadályozta, hogy saját országos csúcsát megjavítsa.
toth_lili_anna03
– Kellenek nekem az ilyen visszajelzések, hogy javulok. Mindig jobbat akarok futni, mint korábban. Általában én többet várok el magamtól, mint a környezetem tőlem. Sokszor volt, hogy más dicsért, én meg bosszankodtam. Igaz, a tavalyi Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál óta talán a külső nyomás is megnőtt kicsit. Ott még viszonylag esélytelen voltam, viszont a siker után már számítanak rám.
Ő mindenesetre nem izgul a kínai kaland előtt: egyrészt a világverseny hangulata magával ragadja, másrészt azzal, hogy kiharcolta a részvételt, már teljesítette a mindig nehéz „kötelezőt”. Még úgy is, hogy augusztusban 6:35 körül akar futni – most 6:42-je van.
Igaz, az EYOF-on tizennégy másodpercet (!) javított, most, Bakuban hármat – miért szakadna meg a sor?
Az eredmények kiválóak, a körülmények már jóval kevésbé Dombóváron. A nagyjából negyven atléta Fazekas Gáspár vezetésével salakos pályán edz, télen pedig picike tornateremben. De csak ritkán, amint az időjárás engedi, inkább a parkban futnak: akár a hó olvadása után saras, öt- és hatszáz méteres pályán. Heti egyszer, harminc kilométerrel arrébb tudnak vizesárokkal edzeni. „Az edzőm mindig azt mondja, aki rosszabb körülmények között készül, a versenyen jobban tud teljesíteni” – nézi a pozitív oldalt 15 éves futó.
