2014-06-15 14:38
Agárdi példa a spanyoloknak
Szalai András üzenete a spanyoloknak: fel lehet állni váratlan vereség után a világbajnokságon is. Az MTK-nak sikerült a magyar U16-os bajnokságban.
Nagy-Pál Tamás A Sándor Károly Akadémia U16-os csapata remek évadot zárt, hiszen rajt-cél győzelemmel szerezte meg a korosztály bajnoki címét. A sikerből alaposan kivette a részét Szalai András is. A 16 éves belső védő mindkét kapu előtt remek teljesítményt nyújtott, ráadásul két, az aranyérem szempontjából kulcsfontosságú mérkőzést is eldöntött az utolsó pillanatokban. – Az edződ, Székely Zsolt ajánlására kerestelek téged. Azt mondta rólad, hogy óriási az akaraterőd, a mérkőzés utolsó pillanataiban sem adod fel. Minek köszönhető az elszántság? – Kiskorom óta ilyen vagyok, mindig hajtok, amíg tudok. A nagypapámért küzdök ilyenkor, aki sajnos már nincs velünk. Ő a legfontosabb számomra. Levitt az első edzésre, megtanított focizni és mindig kijárt a meccseimre. – Akkor most büszke lenne rád, s nem csupán a bajnoki cím miatt: belső védőként szereztél nyolc gólt. Ezt a teljesítményt még a támadók is megirigyelhetnék. Honnan ez a gólérzékenység? – Csatár voltam, amikor futballozni kezdtem. Valóban voltak jó meccseim, de azért gyengébbek is akadtak. – A jobbak közül kettőt is kiemelnék: a Győr és a Honvéd ellen is a kilencvenegyedik percben villantál. Előbbin gólt, utóbbin gólpasszt jegyeztél, mindkettő három pontot ért. – Olyan volt, mintha óriási bomba robbant volna bennem azokban a pillanatokban, de az egész csapat érezte a katarzist. Hihetetlen érzés volt így megnyerni a meccseket. – Gyakorlatilag rajt-cél győzelmet arattatok. Mi volt a titkotok? – Az, hogy összetartottunk és küzdöttünk egymásért. Ha valaki linkeskedett, akkor rászóltunk vagy helyette is dolgoztunk, de szerencsére ilyen nagyon ritkán fordult elő. A Honvéd elleni siker óta pedig éreztük, hogy ez már meglesz. Persze utána is komolyan vettünk minden egyes mérkőzést. – Milyen céllal vágtatok neki a szezonnak? – Jó, gólgazdag játékot vártak el tőlünk. Azt kérték, teljesítsük azt, amit az edző kér és akkor jönnek majd az eredmények. – Így is lett. Most már a vakációt töltöd? – Nekem még nem kezdődött el a szünet, mert a válogatottal szlovéniai torna vár ránk. Utána megyek pihenni. Két lazább hét után aztán neki is állok a futóedzéseknek. – A válogatottnál az idei teljesítményeddel hívtad fel magadra a figyelmet. – Igen, nemrégiben, egy spanyolországi tornán szerepeltem először a nemzeti csapatban. Jobb-bekként számítottak rám. Az első meccsen jól is ment, a másodikon viszont már fáradtabb voltam. – Jól érezted magad ezen a poszton is? – A védelemben mindenhol tudok játszani. Az MTK-ban is volt, hogy a bal oldalon szerepeltem. – Hogyan kerültél Agárdra? – A Vasasban fociztam, amikor csörgött a telefonom, hogy megnéznének. Három napot töltöttem el az akadémián. A végén Tamási Zsolt behívott és mondta: szeretnék, ha ott folytatnám. Azonnal igent mondtam. – Hogyan ment a beilleszkedés? – Tízéves korom óta kollégista vagyok, így az intézmény jellegével nem volt gondom. Annyira pedig nem vagyunk elzárva a külvilágtól. Kiengednek minket, látunk más embereket is. – És miben fejlődtél eddigi akadémiai éveid során? – Passzolásban és a gyengébbik lábam használatában. Gyorsabb lett a gondolkodásom is: amikor megkapom a labdát, már tudom, hova továbbítom. – Mi szorul még fejlesztésre? – A rúgótechnikám, illetve az egy az egy elleni játékom. – Utána jöhet az MTK felnőtt csapata? – Azért két-három évet arra még biztosan várnom kell. És picit nőnöm is kéne. – Mi a legmerészebb álmod? – Minden vágyam, hogy a felnőtt válogatottban szerepelhessek. Külföldön is szeretnék játszani, leginkább Angliában. – Álomcsapat? – A Chelsea-ben, a Liverpoolban vagy akár a Newcastle-ben is szívesen játszanék. – Gondolom a most zajló világbajnokság sem hagy hidegen. Ki a legjobb belső védő a tornán? – Sergio Ramos! – Ezek szerint a spanyoloknak szurkolsz. – Igen. Nagyon örülnék, ha idén is odaérnének a döntőbe. – Nem lesz egyszerű felállni az 5-1-es zakó után… – De fel lehet! Mi is kikaptunk hazai pályán az Illéstől, mégis összeszedtük magunkat és megszereztük az aranyérmet. Nekik is sikerülhet.