UtánpótlásSport
2024. március 29.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Labdarúgás

2014-06-18 11:59

Játékos tanulás

Ekkora zsivaj ritkán van Telkiben: óvodások és kisiskolások rúgják a bőrt az edzőcentrumban. Összesen ezerhatszázan, köztük – nem vicc – hatszáz lány is. Ügyes megoldások adnak maradandó élményt.

Nagy-Pál Tamás Többször foglalkozott már honlapunk az OTP Bank Bozsik-program egyesületi ágával, amely az ország legtehetségesebb gyerekeit próbálja felkutatni. Annál kevesebbet viszont az intézményi részével, ami szintén nagyon fontos, hiszen az úgynevezett grassroots, vagyis a szabadidős labdarúgás alappillére. Az óvodásokkal és általános iskolásokkal foglalkozó program az elmúlt hét végén tartotta tanévzáró fesztiválját, mely hangulatosra sikerült Majoros Attila főszervező szerint, aki el is mondta nekünk a tapasztalatait.
tanévzáró lányok
tanévzáró lányok
„Kis érdekesség kezdetnek: két éve volt száztíz éves az MLSZ, amikor bekerült az alapszabályba a gyermek, iskolai és óvodai labdarúgás. Akkor huszonhétezer regisztrált gyerekkel kezdtük az intézményi programot, a mostani tanévre ez a szám a háromszorosára nőtt. Közülük tizenötezer regisztrált gyerek óvodás, míg tizenháromezer kislány. Folyamatosan fejlődik tehát a program, és nem is érjük be ennyivel.” A tanévzárót a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is két napra osztották el. Szombaton nyolcszáz iskolás fiú, míg vasárnap hatszáz lány és kétszáz óvodás kergette a bőrt. „Tavaly egyszer csak megláttam Berzi Sándor főtitkárt, aki tátott szájjal nézte a lányokat. Kérdeztem, mit csinál itt? Mire mondta, hogy muszáj volt kijönnie, mert tényleg nem hitte el, hogy ennyi kislány focizik itt.” Pedig így volt, a kislányok is egyre nagyobb előszeretettel ismerkednek meg a sportággal. „Hitvallásunk, hogy nemcsak bevonni szeretnénk a gyerekeket a programba, hanem benne is tartani – folytatta a szakember. - Ehhez képeznünk kell a testnevelőket, hogy olyan foglalkozásokat tartsanak, amelyek tényleg örömöt adnak a gyerekeknek. Ha nem lesznek  is profik, focizzanak egész életükben,  legyen belőlük szurkoló, szponzor vagy csemetéjét edzésre hordó szülő.” A tanévzárót is ennek a célnak a jegyében rendezték, vagyis az volt a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát. Az óvodások és az elsős, másodikos iskolások így számolt eredmény nélkül játszottak – ez egyébként a FIFA grassroots-programját követi „Szabály még, hogy mindenkinek a pályán kell lennie az első perctől az utolsóig, és nincs játékvezető sem. Így az edzőnek és a szülőnek nincs kivel ordítania, és a gyerek sem sérül lelkileg amiatt, hogy a padon találja magát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a gyerekek játszanak pár percig, majd a lefújás után mindkét csapat elmozog ellentétes irányban, és kis szünet után különböző gyakorlatokat végeznek gumilabdával. A szülő látja, hogy mire képes a gyereke, és mit kell még megtanítani neki, vagyis nem követel tőle a meccsen megoldhatatlan dolgokat. Így megy ez, felváltva, nagyjából egy órán keresztül. Vannak szünetek is, a gyerekek bohóckodnak és játékosan tanulnak. Bánatosan tényleg senki nem mehet el innen.” A kicsik ráadásul az edzőközpont lelátóval is rendelkező centerpályáján játszhattak, ami fantasztikus atmoszférát teremtett. Az idősebbek viszont tornarendszerben játszottak a világbajnokságon résztvevő válogatottak képviseletében, de Majorosék figyeltek arra, hogy őket is megkíméljék a csalódásoktól. „Úgy találtam ki az egészet, hogy ne legyen kieső, minden csapat játssza végig a tornát. Ezért a délelőtt kialakult csoportállás után a gárdák újabb kvintettben küzdöttek az első öt, a hatodik-tizedik, a tizenegyedik-tizenötödik és a tizenhatodik-huszadik helyért. Minden csoportgyőztes ugyanúgy kapott serleget, mint az első, így hiába szerepelt valaki délelőtt nagyon rosszul, délután még kupát is nyerhetett.”
tanévzáró1
tanévzáró1
A trófeákat illusztris személyektől vehették át, hiszen ott volt Nyilasi Tibor, Mészöly Kálmán, valamint az U19-es Európa-bajnokságra készülő válogatott két tagja, Talabér Attila és Lorentz Márton. Gelei József olimpiai bajnok kapus is a díjátadók között szerepelt. „Mondott pár gondolatot egykori kollégájáról, Grosics Gyuláról is, akinek a halála miatt gyászszünettel kezdődött a torna. A gyerekek mindenkit nagy szeretettel fogadtak, szájtátva hallgatták őket. Kísérőprogramként felléptek még táncosok és brazil kongások is, mindkét előadás frenetikus sikert aratott. Díjaztuk a körzetek legjobb csoportvezetőit és szervezőit is, akik Nyilasitól vehették át az elismerést.” Majoros elmesélte, hogy a legizgalmasabban az egyik lány korcsoport alakult, ugyanis a két legjobb csapat döntetlent játszott, ráadásul minden mutatójuk megegyezett, így tizenegyesekkel kellett eldönteni a bajnoki címet. A gyerekek tényleg érezhették, hogy komolyan veszik őket, hiszen a gólkirályt is jutalmazta az OTP Bank, a leggyorsabb gólokért tornádó-díj járt (ez a fiúknál négy, míg a lányoknál hét másodperc volt), és minden korosztálynak lett Fair Play-díjas csapata is. „Taksonyvezér például azzal érdemelte ki, hogy fantasztikus szurkolótábora volt. Az anyukákból és apukákból verbuválódott drukkerek transzparensekkel buzdították végig csemetéiket. Böhönye pedig már alapból is több csapattal érkezett, és négy nappal a torna előtt lemondás miatt arra kellett kérnem, hogy ugorjon be még egy alakulattal. Gond nélkül vállalta.” Így zajlott tehát a gyereksereg tanévzárója Telkiben, melynek legfontosabb eredménye Majoros szerint az, „hogy minden gyerek remekül érezte magát, senkinek nem volt kudarcélménye, így számíthatunk rá, hogy a jövőben is a labdarúgás szerelmesei között köszönthetjük őket.”