Samuel Inkoom, Jonathan Mensah, Daniel Opare, Emmanuel Agyemang Badu, Andre Ayew, Mohammed Rabiu, Cristian Gamboa és Marcus Urena. A sor nem folytatódik Németh Krisztiánékkal, pedig ezek a játékosok nem is olyan régen még egy mezőnyben szerepeltek a mieinkkel.Nagy-Pál Tamás Mi a közös a ghánai, a Costa Rica-i és a magyar válogatottban? Sajnos nem az, hogy mindhárom együttes a brazíliai világbajnokságon szerepel, hanem, hogy a trió 2009-ben az Egyiptomban rendezett U20-as világeseményen remekelt.
Marcos Urena
Biztosan sokan emlékeznek Németh Krisztiánék menetelésére, amikor az elődöntőben szoros meccsen, 3-2-es vereséget szenvedtek a későbbi győztes afrikaiaktól, a bronzmeccsen pedig tizenegyesekkel győzték le a közép-amerikai alakulatot.
Aztán az egész ország várta a csodát, hogy a rövid időn belül hazai sztárrá vált fiatalok a felnőttek nagy tornáira is reális kijutási eséllyel pályázó gárdának adhatják a gerincét. Talán Koman Vladimir volt az egyetlen, akinek valóban biztatóan indult a pályafutása a címeres mezben, de bő egy év elég volt neki, hogy beleszürküljön a csapatba, és alibifocin kívül semmi maradandót ne alkosson. Korcsmár Zsoltnak volt még néhány jó meccse, de kijelenthető – elég, ha csak Némethre gondolunk -, messze nem futották be azt a karriert, amiben reménykedtünk. És fikarcnyit sem sikerült emelniük a nemzeti tizenegy színvonalán.
S hogy miért nosztalgiázunk az elmúlt öt évben történteken éppen most?
Ghána és Costa Rica miatt.
A két válogatott ugyanis ott van a felnőtt világbajnokságon. Sőt: a közép-amerikai gárda szenzációs teljesítményt nyújt, hiszen csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe úgy, hogy Angliával és Olaszországgal is egy kvartettben szerepelt. De ami igazán fontos ebben a történetben: mindkét gárdában szerepelnek meghatározó játékosok abból a bizonyos 1989/1990-es generációból.
Kezdjük Afrika „fekete csillagaival”, akik bár nem élték túl a csoportkört, emlékezetes körülmények között játszottak 2-2-es döntetlent a végső győzelemre is esélyes Németországgal. Samuel Inkoom, Jonathan Mensah, Daniel Opare, Emmanuel Agyemang Badu, Andre Ayew és Mohammed Rabiu egyaránt tagja volt az U20-as csapatnak, s Inkoomot leszámítva mind pályára is léptek a brazíliai vb-n.
Ayew teljesítménye sikerült a legemlékezetesebbre, hiszen az amerikaiak és a németek ellen is egyenlítő gólt szerzett, utóbbi ráadásul pontot ért, így együttesének az utolsó fordulóig megmaradt az esélye a továbbjutásra. Bár a portugálok ellen Ghána nem tudta beverekedni magát a nyolcaddöntőbe, a vb egyáltalán nem sikerült rosszra, hiszen halálcsoportban szerepelt a társaság.
Costa Rica még ennél is lenyűgözőbb volt. Talán a válogatott legelvakultabb szurkolói is csak titkon álmodoztak arról, hogy csoportelsőként jutnak tovább kedvenceik az angolok, az olaszok és az uruguayiak előtt. Pedig így lett!
Cristian Gamboa – aki gólt lőtt 2009-ben Egervári Sándor csapatának a bronzmeccsen – mindhárom fordulóban kezdőként kapott szerepet. Marcus Urena pedig – aki talán már elfelejtette, hogy a szétlövés során tizenegyest hibázott a mieink ellen – csereként beállva, az első labdaérintéséből lőtt gólt Uruguaynak.
A gárda így a vb legnagyobb meglepetéseként készülhet a görögök elleni nyolcaddöntőre, s a feladat egyáltalán nem tetszik megoldhatatlannak.
Magyarország pedig készülhet a hazai rendezésű U19-es Eb-re, és abban bízhat, hogy Bobál Gergely, Kalmár Zsolt vagy éppen Tamás Krisztián nem lép Németh Krisztiánék nyomdokaiba, és hamarosan felnőttként is számottevő játékosként tartják nyilván Európában.
A lehetőség adott.
