Legszívesebben élete végéig folytatná az uszonyosúszást az immár kétszeres junior-világbajnok Kardos Laura. Ám tisztában van vele, megélni ebből a sportágból nem lehet, márpedig jövőre érettségizik, aztán sportpszichológus szeretne lenni. De megy-e egyszerre a tanulás és a versenyzés?
reb Nagyszerű teljesítményhez méltó helyszín dukál: a festői Kréta szigetén érte el legnagyobb célját Kardos Laura, a Mátrai Erőmű Búvárklub versenyzője. A június végén záruló junior uszonyosúszó-világbajnokságon kétszer is a dobogó tetejére állhatott; 400 m-es búvár- és 800 m-es felszíni úszásban nyert. Ráadásként bronzérmet szerzett az 1500 m-es felszíni számban. Kíváncsiak voltunk, a korábban Európa-bajnok versenyzőnek milyen volt vb-elsőként célba érni, de ilyen élményről nem számolhatott be (legalábbis az első aranynál).
kardos_laura_buvar
– Négyszázon nem rendeztek külön előfutamot és döntőt – kezdi a gyöngyösi fiatal. – Direkt rosszabb idővel neveztünk, hogy az úgynevezett lassú futamban úszhassak, mert délután másik számom volt. Így aztán – az edzőm és a társak társaságában – a lelátóról néztem, amint a gyors futam résztvevői tempóztak. Amikor kiderült, nyertem, hirtelen azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek. Mindkettőt csináltam...
Hiába volt addigra már övé a bronzérem, hiszen az 1500 m hamarabb véget ért, az arany nyugtatta meg. Kardos egyébként is úgy látja, a mentális felkészültség és forma dönti el a versenyek kimenetelét, mivel fizikálisan mindenki felkészült. Nem véletlen, hogy edzője, Veress András is nagy hangsúlyt helyez erre: agykontrollt végeznek, pontosan tudják, hogyan kell ellazulni, az úszáshoz megfelelő állapotba kerülni. Az igazi nyugalmat viszont az elsőség jelentette Laurának. Úgy érezte, ha négyszázon sikerült, sikerülhet nyolcszázon is.
No, persze nem ilyen egyszerűen megy.
– Utálom, amikor azt mondják egy-egy verseny előtt, hogy aztán érem nélkül haza se gyere. Ilyenkor veszek egy levegőt… Tudom, persze, ez mutatja, hogy bíznak bennem, nagyon szurkolnak, ami nélkül nem is lehetnék eredményes. A család, a barátok támogatása mindennél fontosabb. De akkor sem könnyű jól szerepelni. A győzelem, a helyezések erőt adnak a mindennapokra, ugyanakkor én vagyok a legkritikusabb. Ha már egyszer sikerült, nem illik rosszul szerepelni.
Medálokból nincs hiány, mégsem egyértelmű, hosszú távon mit hoz a jövő. Az elkövetkező két hétben még edz, hiszen szintidőt úszott az olaszországi felnőtt kontinensviadalra. Bár társai már pihenhetnének, azonnal felajánlották, felváltva edzenek vele. (Hiába, ez az a „magányos sportág”, ami nem megy csapat, jó csapat nélkül.) Az biztos, jövőre is úszik, de nagy kérdés, mi lesz utána. Sok szép élményt ad a sport (a vb után kvázi ajándékként még két napot Krétán tölthetett a csapat), ugyanakkor tisztában van vele: az uszonyosúszás nem az a sportág, amely megélhetést biztosít.
– Jövőre érettségizem, aztán egyetemre szeretnék járni. A pszichológia, azon belül is a sportpszichológia érdekel. Viszont nem tudom, mennyire működhet együtt a kettő. Azt érzem, legszívesebben életem végéig úsznék, és mások is arra biztatnak, ne hagyjam abba, de a tanulás rovására nem mehet. Felmerült, hogy Debrecenben legyek egyetemista, és a trénerem edzésterve szerint ússzak. Ez vonzó lehetőség.
Így nem lenne „partra vetett hal”...
