Eb-történelemóra

A Szovjetunióban hetvenháromezer néző előtt nyert Eb-aranyat az U18-as válogatott 1984-ben. Azóta nem sikerült felülni Európa trónjára: a Németh Krisztián fémjelezte U19-es csapat bronzérmet szerzett. Egy hét múlva Magyarországon kezdődik a kontinensviadal.

Nagy-Pál Tamás, Bruckner Vince Már csak napok vannak hátra az U19-es Európa-bajnokságig, melyen 2008 óta először szerepelhet a magyar válogatott. A vendéglátók csapata rendezőként automatikusan résztvevője a tornának, s honfitársaink jó esélyekkel vágnak neki a csoportmérkőzéseknek.

A kontinenstorna története immár hatvanhat évre nyúlik vissza, igaz, 2001-ig az U18-as korosztály legjobb válogatottjai vettek részt rajta. Összeszedtük, hogyan szerepelt ezeken a tornákon az aktuális magyar csapat. Elöljáróban annyit: háromszor is a magyar csapatkapitány emelhette a magasba az Eb-trófeát. Az első öt tornára nem kvalifikálták magunkat honfitársaink, a debütálás viszont parádésra sikerült: 1953-ban, Belgiumban aranyérmet nyert a magyar együttes. A mieink egyetlen gólt sem kaptak a viadalon, ellenben lőttek tizenkettőt. A fináléban 2-0-ra nyertek Jugoszlávia ellen. A gólkirály hét találattal Karácsonyi György lett, de a csapat legnagyobb pályát befutott tagja a hetvenkétszeres válogatott Tichy Lajos lett. A szövetségi edző bizonyos Sebes Gusztáv volt… Egy évvel később már csak az ötödik hely jött össze, köszönhetően a csoportkörben NSZK-tól elszenvedett 2-0-ás vereségnek. A következő két tornán nem hirdettek aranyérmest, csupán öt, illetve négy csoportgyőztest – a mieinknek mindkét alkalommal sikerült a kvartett élén végezniük. Az 1957-es és az 1958-as torna sem sikerült túl jól, a csoportkör jelentette a végállomást. A következő seregszemlén, Bulgáriában viszont Albert Flóriánéknak sikerült nagyot dobbantaniuk: az elődöntőig meneteltek, ahol Olaszország megállította őket, de a bronzmeccsen 6-1-re ütötték ki az NDK-t. 1960 még ennél is szebbre sikeredett: a mostani torna reklámarca, Mészöly Kálmán fémjelezte csapat nem talált legyőzőre, a döntőben Romániát 2-0-ra verve felülhetett Európa trónjára Bécsben. Meg kellett becsülni ezt az eredményt, ugyanis 1975-ig egyik tornáról sem sikerült jó szájízzel hazatérni. Az aktuális 18 évesek vagy ki sem jutottak (1960, 1969, 1971, 1973, 1974), vagy már a csoportkörben kiestek (1962, 1963, 1964, 1966, 1967, 1968, 1970, 1972), illetve 1965-ben továbbléptek, de a negyeddöntőben Anglia 5-0-ás pofonnal küldte haza az NSZK-ból őket. Tizenöt év szünet után Svájcban ismét volt minek örülni: harmadik helyen végeztek a magyar srácok. A csoportból lengyelek elleni vereséggel is sikerült továbbjutni, aztán ismét Anglia parancsolt megálljt: ezúttal az elődöntőben. A bronzmeccsen Törökország következett és a 2-2-es rendes játékidő után 11-esek döntöttek a mieink javára. A következő évben mutatott teljesítményre is büszkén emlékezhetünk vissza: az ideihez hasonlóan hazai rendezésű kontinenstornán a csoportkörben ugyan becsúszott egy vereség, de az elődöntőben a szétlövés során sikerült legyőzni Franciaországot. A döntőben Szovjetunió már nagy falatnak bizonyult, 1-0-ás vereség lett a vége. Ez az eddigi egyetlen ezüstérmünk. Újabb szűk nyolc esztendő következett ezután: háromszor a kijutás sem sikerült (1977, 1981, 1983), négyszer pedig a csoportkör jelentette a végállomást (1978, 1979, 1980, 1982). Megérte azonban a „böjtölés”, ugyanis 1984-ben jött a harmadik és máig utolsó magyar Eb-cím. Szovjetunióban rendezték meg a tornát, melyre Bicskei Bertalan vezetésével készült a Pintér Attila, Kovács Kálmán vagy éppen Zsivótzky Gyula fémjelezte gárda. Csehszlovákia, Spanyolország, Svájc és Lengyelország legyőzése után jöhetett a hazaiak elleni finálé hetvenháromezer(!) néző előtt. Nem született gól a rendes játékidőben, így tizenegyesek következtek, melyek közül Petry Zsolt hármat is hárított, így a fiúk aranyéremmel a nyakukban térhettek haza. Ezután rövid ideig csak kétévente rendezték meg a tornát, de nem ez volt az oka, hogy egyre kevesebb sikert jegyezhettünk fel. 1990-ben szerepeltünk ugyanis legközelebb a tornán, ekkor volt legutóbb Magyarország a rendező. A menetelés a negyeddöntőig tartott, ahol a Luis Figo fémjelezte Portugália 1-1 után tizenegyesekkel jutott tovább és meg sem állt az ezüstéremig. Két évvel később is csak a csoportból sikerült továbbjutni, akkor a későbbi győztes törökök nyertek nagyon simán 3-0-ra a négy közé jutásért. Sajnos azonban egészen 2008-ig, vagyis 16 éven keresztül ez a két negyeddöntő volt a legjobb szereplése az U18-as, illetve 2002-től már U19-es válogatottnak. A kijutás is csak háromszor jött össze (1993, 1995, 1996), tizenkét alkalommal pedig még az sem (1994, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007). El is érkeztünk 2008-hoz, melyhez az utolsó komoly nemzetközi sikerünk fűződik. Koman Vladimirék ugyanis Csehországban Bulgáriát és Spanyolországot is legyőzték a csoportkörben, így a továbbjutáshoz a németek elleni vereség is belefért. Az olaszok ellen az elődöntőben újabb egygólos vereség jött, így bronzérmet szerzett a gárda és kvalifikálta magát az U20-as világbajnokságra, ahonnan szintén harmadik hellyel térhetett haza. Azóta egyszer sem sikerült eljutni a kontinenstornára, de rendezőként az idei viadalon ott lehetnek Bobál Gergelyék és a felkészülési meccsek eredményét látva nem is esélytelenül (eltekintve az üzbégek elleni dupla betlitől). Gyakorlatilag az számítana meglepetésnek, ha nem sikerülne kivívni a kvalifikációt a jövő évi vb-re, hiszen ehhez egy győzelem is elég lehet a csoportkörben Ausztria, Portugália vagy Izrael ellen.

Eb-címek:

Anglia 9 Spanyolország 9 Franciaország 7 Szovjetunió 6 Portugália 3 Olaszország 3 Bulgária 3 NDK 3 MAGYARORSZÁG 3 Németország 2 Jugoszlávia 2 Ausztria 2 Lengyelország 1 Csehszlovákia 1 Törökország 1 Belgium 1 Románia 1 Skócia 1 Ukrajna 1 Írország 1 Szerbia 1