Ajkai csapat Barcelonában

Tízéves korban a magyar srácok még nincsenek lemaradva a világ élvonalától. Ezt bizonyítja az FC Ajka barcelonai tornán elért harmadik helyezése is.

Nagy-Pál Tamás Magyar U11-es csapatok foglalták el a dobogó mindhárom fokát barcelonai nemzetközi tornán. A Videoton és a Puskás Akadémia jó szereplése nem akkora meglepetés, de a bronzérmet az NB II-ben szereplő FC Ajka gárdája szerezte meg. A csapat vezetőedzőjével, Zsidó Andrással beszélgettünk a tornáról és a klubban folyó utánpótlásképzésről is.

„Negyedszer szerepeltünk ezen a tornán – kezdte a tréner. - Mindig az U11-es korosztállyal indulunk, így négy év alatt már hatvan gyereket vittünk ki az egyesület támogatásával és a szülők anyagi hozzájárulásának köszönhetően. Remek dolog ez, mert szükség van arra, hogy a gyerekek más ország csapataival is játszhassanak. Ennek ellenére ezt inkább élményszerzésnek szánjuk, mint erőfelmérésnek. Azért is, mert komoly anyagi vonzata miatt nem tudjuk mindig a legjobbakat elvinni, hiszen van, ahol a szülők nem engedhetik ezt meg maguknak. Dolgozunk azon, hogy a jövőben mindenki el tudjunk hozni magunkkal, aki megérdemli.” A tornán az ajkai srácok német és ukrán csapattal is meccseltek. „A németeket 6-0-ra vertük, szerintem ők még nagyon az út elején járnak. Az ukránok erőszakos, kemény focit játszottak, de őket is sikerült legyőznünk. Összességében nem éreztem, hogy előrébb tartanának nálunk, ebben a korosztályban még semmiképp. Tavaly spanyol alakulat ellen is pályára léptünk és ugyanezt tapasztaltam. Mi tudatosabbak, taktikusabbak voltunk. Azt viszont ne kérdezze, hogy mikor és miért mennek el mégis mellettünk, mert nem tudom. Azt igen, hogy ebben a korban még a magyar srácokban is megvan a megfelelő hozzáállás, alázat. A játék szeretetéért, a győzelemért játszanak. Nem fertőzte még meg őket a pénz, az anyagiasság.” Mindkét magyar csapat is ellenfél volt: a csoportkörben a Puskás ellen 2-2-es döntetlen, míg az elődöntőben a Vidi ellen 3-2-es vereség lett a vége. „Kellemes meglepetés volt, hogy ilyen jó eredményt értünk el ellenük. Látszott, hogy szervezettek és a legerősebb csapatukkal érkeztek. De a meccsek után ők jöttek oda gratulálni hozzánk, hogy milyen jól játszottunk. Ez nagyon jól esett nekem és a srácoknak is.” A harmadik helyért rendezett mérkőzés körülményei viszont finoman szólva is furcsára sikerültek. „Eddig mindig rendeztek bronzmérkőzést, de a mostani kiírás szerint időhiányra hivatkozva csak tizenegyes párbaj volt. Szerettünk volna lejátszani a meccset, de a szervezők nem engedték. Olasz csapat volt az ellenfelünk, mellyel már volt előtörténetünk. Egyszer mi vittük el őket az egyik meccsükre. Most meg bedöglött a buszunk, de nem akartak felengedni minket az övékre, úgyhogy nem voltak túl korrektek. Ráadásul a székesfehérváriak mesélték nekünk, hogy három afrikai játékost, akik legalább tizennégy évesnek néztek ki, úgy hívtak be a strandról és öltöztettek be az olaszok szerelésébe. Kértük, hogy mutassák be fényképes irataikat, de azt mondták, hogy a szállodában le kellett adniuk. Aztán a szétlövést megnyertük, így nem óvtunk, ellenkező esetben már előre jeleztük, hogy megtesszük.”

A csapat különdíjat is hazavihetett, ugyanis Paksi Áront választották meg a torna legjobb kapusának. „Két kapusunk védett felváltva, mindig a félidőkben cseréltem. Mind a ketten remekül szerepeltek. Áron valóban nagy tehetség és szerény gyerek. Kicsit túlságosan is csendes, amit fejlesztenie kell, hogy jobban irányíthassa a védelmet. Megérdemelten kapta a díjat. Csupán másfél éve kezdett el focizni és magától állt a kapuba. Sosem hagyott ki edzést és láttuk, hogy a szorgalma miatt egyre jobban fejlődik. Most már kapusedző is foglalkozik vele, nagyon büszkék vagyunk rá.” Természetesen, ha már Barcelonában jártak, a csapat ellátogatott közösen a legendás Camp Nouba. „A gyerekek a focin kívül ezt várták a legjobban. Már a múzeum is tetszett nekik Lionel Messi Aranylabdáival. Kubala Lászlóról is meséltem nekik, amikor láttuk a szobrát, de az argentin fogta meg őket igazán. Viszont látni kellett volna az arcukat, amikor kiértünk a pályára és szembetalálták magukat a hatalmas arénával. Tátva maradt a szájuk. Készült természetesen rengeteg fotó, óriási élmény volt nekik.” Az ajkai műhelyről Zsidó elmondta, hogy összesen tizenkét edző foglalkozik a fiatalokkal. Mivel részt vesznek a Bozsik Programban, U7-től U21-ig minden korosztály megtalálható náluk. „A fiatalabbaknál mindenhol van tizenöt-húsz gyerek, az idősebbeknél már vannak gondjaink. Dolgozunk azon, hogy növeljük a létszámot. Mostantól kezdve együttműködünk megyei osztályokban szereplő műhelyekkel, hogy a tehetséges gyerekeket a fejlődésük érdekében elhozzuk, de cserébe adunk nekik olyan srácokat, akik nem annyira ügyesek. Reméljük, ez a rendszer beválik.” Az akadémiák vonzáserejével egyelőre nem kell megküzdeniük, de a Veszprém FC azért évről évre csábít el tőlük gyerekeket. „Nem hiszem, hogy azért, mert ott jobb munka folyik. Sokszor olyat visznek el, aki az én csapatomban nem is lenne alapember. Mintha csak a létszámot akarnák feltölteni. Nem rivalizálunk egyébként, de azért rendszeresen viszik el a srácokat. Pedig a körülmények nagyon jók itt, az infrastruktúra például az NB I-es Pápáéval vetekszik és próbálunk tovább fejlődni.” Sokan talán nem tudják, hogy Kanta József is Ajkán kezdte a pályafutását, csak tizennégy évesen került a Sándor Károly Akadémiára. „Egyelőre több játékost nem adtunk az NB I-be, pedig a valódi eredményességet ez minősíti. A képzés elsőbbséget élvez esetleg egy-egy mérkőzés kárára. Például egy hat plusz egyes tornán lehet, hogy tíz gyerekkel nyernék, de tizennéggyel megyek és mindenkinek adok játéklehetőséget, így nem győzök. De sokkal fontosabb, hogy a gyerekek játszanak és fejlődjenek.”