2014-08-02 10:20
Amerika is elment mellettünk
Pacsi Bálint szerint az akadémiáknak és a szövetségi edzőknek egyforma szerepük van az U19-es válogatott sikereiben, illetve kudarcaiban. Az Illés Akadémia új szakmai vezetője korábban Amerikában is edzősködött, és azt tapasztalta, hogy már ott is elmentek mellettünk.
Nagy-Pál Tamás Pacsi Bálint az elmúlt éveket Győrben, a Fehér Miklós Akadémián töltötte vezetőedzőként. Most újabb, nagy kihívás előtt áll, hiszen nyártól ő a szombathelyi Illés Akadémia szakmai vezetője. De nemcsak erről, hanem az U19-es válogatottról, a Double Pass-jelentésről és az amerikai utánpótlás-képzésről is beszélgettünk a szakemberrel. – A válogatott mindhárom meccsét a helyszínen nézte meg az U19-es Európa-bajnokságon. Ön szerint siker a vébészereplés kiharcolása? – Szerintem magyar csapat bármilyen nemzetközi tornára való eljutása az. – Még úgy is, hogy az edzőmérkőzéseken elért eredmények alapján sokan éremben reménykedtek? Maguk a játékosok is. – Arról nem tehettek, hogy tétmeccseken nem volt lehetőségük kipróbálni magukat. Az Eb-n mérhették fel először a valós tudásukat, ami rendezőként nem volt egyszerű feladat. Természetesen le kell vonni a tanulságokat, de egyértelmű, hogy a fejlődésüket szolgálja a világbajnoki részvétel. – Az akadémiáknak mekkora szerepe van a csapat eredményeiben? Akár abban, hogy hatost kapott Portugáliától, akár abban, hogy megverték felkészülési meccsen az azóta aranyérmes Németországot? – A napi munka kétségkívül nálunk folyik, a szövetségi edzők már kész játékosokat kapnak. Ennek ellenére mindkét félnek ugyanakkora szerepe van a sikerekben és a sikertelenségekben. Nem szabad egymásra hárítani a felelősséget, hanem együtt kell dolgozni a magyar labdarúgás minél jobb eredményeiért. – Szép gondolat. És a Double Pass-szal is együtt kell működni? Csak mert úgy érezni, mintha néhány akadémián ellenségesen fogadták volna az auditcéget. – Mi nagyon örültünk annak Győrben, hogy külső nézőpontot is láthatunk a munkánkról. Azon voltunk, illetve Szombathelyen is azon vagyunk, hogy a cég által jelzett hiányosságokat kijavítsuk. De arról sem szabad megfeledkezni: volt, amiben pozitív visszajelzést kaptunk, ami megerősítés, hogy jól csinálunk valamit. Annak is örülök, hogy mind a két akadémia elöl van a rangsorban. De természetesen nem ez a mérce. A nemzetközi szintet szeretnénk elérni. – Akkor hajlandóak változtatni azokon a dolgokon, melyekre a belga cég felhívta a figyelmet? – Egyértelmű, hogy mindent megfogadunk, amit a cég tanácsol. Már már az első lépéseknél tartunk, de erről most nem szeretnék bővebben beszélni. – Mint már említette, volt és jelenlegi munkahelye is előre került a vizsgált műhelyek rangsorában, hiszen a Fehér Miklós a második, míg az Illés Akadémia a harmadik helyen áll. Miért döntött a váltás mellett? – Több oka is volt. Egyrészt kihívás számomra, hogy most már nemcsak csapatot, hanem egész akadémiát irányíthatok. Arról nem szólva, hogy valójában hazatértem, hiszen a Haladás korosztályos csapataiban nevelkedtem. Bár úgy érzem, hogy az ETO-család tagjává váltam, a hazai hívó szóra lehetetlen volt nemet mondani. – Fiatal edzőnek számít, hiszen harminckilenc éves mindössze. – Ennek ellenére közel két évtizede vagyok a szakmában. Jó pár helyen megfordultam már, például Kaliforniában is dolgoztam. – Az utánpótlásban? – Igen. U13-as korosztályig fiúcsapatokkal foglalkoztam, tizenöt-tizenhat éves lányoknak pedig egyéni képzést tartottam. – Az amerikai kirakatcsapatok már a világ élvonalába tartoznak, elég, ha csak a válogatottra gondolok, amely remekelt a világbajnokságon, vagy a klubokra, amelyek nagy sztárokat csábítanak az országba. Az utánpótlás is ilyen ütemben fejlődik? – Amikor hazajöttem, mindenki az kérdezte tőlem cinikusan, hogy szeretik már a futballt a tengerentúlon? Bele tudnak rúgni egy egyenest a labdába? Ehhez képest már akkor olyan mérkőzések voltak, melyeken szakadó esőben is hetvenezer néző töltötte meg a lelátót. A Los Angeles Galaxy stadionjába is több mint harminc ezren látogatnak ki hétről hétre. De mondhatok mást is: tízmillió igazolt női játékosuk van. A férfiakról nincs pontos adatom, de gyaníthatóan annál is több. Nagyon szervezett az utánpótlásuk, korábban főleg angol és szerb szakemberek dolgoztak itt. Most pedig ugyebár Jürgen Klinsmann jelöli meg az irányt a felfogásával, hiszen nemcsak szövetségi kapitány, hanem utánpótlás-szakmai igazgató is. Ezért egyáltalán nem volt véletlen, hogy a világbajnokságon jó játékot produkáltak. – Elmentek már mellettünk? – Sajnos, igen. Leginkább fizikai felkészítésben és táplálkozásban járnak előttünk, ezekben súlyos hiányosságokat látok itthon. Az egészségügyi háttérről nem is beszélve. Ellenben csapatjáték, taktika és technikai tudás terén még nincsenek annyival előttünk. – Akkor már tőlük is van mit tanulnunk. Szombathelyen mi a célja? – Olyan szellemi műhely kialakítása, ahol szabad gondolatáramlás van, vagyis a mindennapi tapasztalatokat leszűrve fejlesztjük közösen, napról napra a játékosokat. Az egyéni és a minőségi képzés felé szeretném eltolni a szakmai munkát, a csapatjáték így picit háttérbe szorul majd. Nem csapatokat, hanem jó játékosokat szeretnénk nevelni.