Szekszárdon kezdte el rúgni a bőrt az a két kissrác, aki másfél évtizeddel később szemtelenül fiatalon lett az NB I-es Pécs meghatározó játékosa. A mostani, új bajnokságban még csak Márkvárt Dávid és Kővári Róbert szerzett gólt a mecseki csapatban.
Nagy-Pál Tamás A Pécsi MFC a Puskás Akadémia vendége volt az NB I második fordulójának nyitómérkőzésén. Ahogy azt már a tavalyi szezonban is megszokhattuk, csalóka a felcsúti gárda akadémiai elnevezése, hiszen a fiatalok ezúttal is inkább a másik oldalon remekeltek: két tizenkilenc éves pécsi, Márkvárt Dávid és Kővári Róbert is gólt szerzett a 2-2-es döntetlenre végződött mérkőzésen.
Kővári Róbert
Róberttel beszélgettünk, aki Véber Györgyről, Mészöly Gézáról és Dávidhoz fűződő nagyon régi barátságáról is beszélt.
– Szépen felvarrtad a hosszúba! Rúgtál már ekkora gólt az NB I-ben?– Igen. A Honvéd ellen tavasszal, beívelés után, kapásból...
– Az három pontot ért.– Sajnos, most nem sikerült megőriznünk az előnyünket. Úgy érzem, két pontot Felcsúton hagytunk.
– Az Újpest ellen már összejöhet az első győzelem?– Ez a célunk. És kezd is összeállni a csapat. Szép lassan jön ki az, amit Véber György gyakoroltat velünk az edzéseken. Ezt a meccset már uraltuk, a lila-fehérek ellen is így kell játszanunk. Ezen kívül hátul sokkal jobban kell összpontosítanunk, elől pedig kegyetlenül ki kell használnunk a lehetőségeket.
– A szakember habitusáról a nyilatkozatai is sok mindent elárulnak. Edzéseken milyen együtt dolgozni vele?– Nagyon jó, mindig remek hangulatban telnek az tréningek. Amikor kell, szigorú, elvárja a fegyelmet, de megvan a kellő lazaság is. És az is tetszik, hogy azt akarja: játsszon a csapat, ne álljon vissza bekkelni, és kontrákra várjon.
– Eddig ti, fiatalok viszitek a csapat szekerét, hiszen a Puskás elleni egyenlítő gólt a szintén tizenkilenc éves Márkvárt Dávid szerezte. Ebben mekkora szerepe van a mesternek?– Könnyen megtalálja velünk a közös hangot, ráadásul a bizalmát is maximálisan érezzük. Ilyen fiatalon erre van a legnagyobb szükségünk.
– A közös hang Dáviddal sem lehet gond. Mióta is játszotok egy csapatban?– Nagyon régóta, pontosan nem is tudom megmondani. Szekszárdon kezdtem el focizni ötévesen, és ott lettünk csapattársak. Aztán Maki Pécsre került, így rövid ideig ellenfelek voltunk. Egymás ellen játszottunk bajnokit, amikor a meccs után megkerestek a pécsiek. Kérdeztem tőle, hogy érzi magát, és csupa jót mondott, úgyhogy mentem a próbajátékra. Természetesen nagyon jó barátok lettünk. Hihetetlen érzés, hogy mindketten betaláltunk ugyanazon a meccsen az élvonalban.
– És ez már a második szezonotok az NB I-ben. Mire lehettek képesek, hogy van már némi tapasztalatotok?– Én a tavalyi négy gólomnál többet szeretnék szerezni, jó játékkal. A csapat pedig a hetedik hely után remélem, hogy megcsípi akár az ötödiket.
– Amivel akár Mészöly Géza figyelmét is felhívhatod magadra?– Reménykedem benne.
– Bántott, hogy nem kerültél be az U19-es válogatott Eb-keretébe.– Nem esett jól. Későn kerültem a csapatba, és azt mondta, hogy játékban nem tudtam beilleszkedni. De azért volt pozitív oldala is a dolognak: legalább az elejétől végigcsinálhattam a Péccsel a felkészülést.
– Tényleg ez lehetett az ok?– Igen. Személyes nem volt, jól kijöttünk egymással.
– Akkor a vébé-meghívóra boldogan mondanál igent?– Természetesen. Bizonyíthatnám én is a csapattal, hogy több van benne, mint amit az Eb-n mutatott.
