Kalmár Zsolt példája motiválja a győri fiatalokat, akik hozzá hasonlóan Prágában nyertek U19-es nemzetközi tornát. Háromszor fordítottak hátrányból, a fináléban kétgólosból. Jobban kell menedzselni őket ahhoz, hogy a felnőtt fociban is tudjanak ilyesmit produkálni – állítja edzőjük, Csató Sándor.
Nagy-Pál Tamás Prágában járt rangos nemzetközi felkészülési tornán a Győri ETO U19-es csapata. A gárda címvédőként, illetve U18-as magyar bajnokként utazott a viadalra és nem is okozott csalódást, ugyanis ezúttal sem állt meg az első helyig. Csató Sándor vezetőedzővel beszélgettünk.
A csapat jelentős mentális erőről tett tanúbizonyságot, hiszen rögtön az első mérkőzésén hátrányból fordítva nyert a házigazda Bohemians Praha ellen. A második csoportmeccs sima győzelmet hozott, a lengyel Wisła Kraków volt az áldozat. Az elődöntőben a német Frankfurt ellen ismét hátrányból kellett kapaszkodni, de 4-2-re meglett a meccs. A fináléban a szlovák Trenčín ellen kétgólos mínuszt kellett ledolgozni bő fél óra alatt – 4-3-as győzelmet ünnepelhetett a győri alakulat.
Összefoglaló a döntőről
„Tavasszal is úgy lett bajnok ez a garnitúra, hogy elég nagy hátrányt dolgozott le – kezdte Csató. - Már az is bizonyította, hogy remek kis közösség alakult ki. Tudtak küzdeni egymásért a srácok és végig érezték, hogy van keresnivalójuk a pályán. Egyértelműen a Trenčín volt a legkeményebb ellenfél. Rövidpasszos játékot mutatott, elfelejtve a régi cseh és szlovák hagyományokat. Nagyon izgalmas, nehéz meccset játszottunk ellenük.”
A szakember arról is beszélt, miben emelkedett csapat a rangos mezőny fölé.„Elsősorban abban, hogy rúgtunk tizennégy gólt négy meccsen. Csapatként remekül működtünk, illetve azok a fiúk, akik már korábban játszhattak feljebb, most igazi húzóemberként viselkedtek. Ha hátrányba kerültünk, vagy megállt a játékunk, mindig volt valaki, aki túllendítette a holtponton.”
Például Mayer Milán, aki a torna gólkirálya lett. „Többszörös korosztályos válogatott és január óta az NB III-as keret tagja. Nagy tehetség, akit most láttam először igazi vezérnek a pályán. Csapatkapitányként magával ragadta társait, rúgta a gólokat, és adta a gólpasszokat. Nagydarab, erős játékos, aki a kapu előtt feltalálja magát. Picit még szeleburdi, magát szórakoztatva elad egy-egy labdát, de ha erről leszokik, jó kis játékos válhat belőle.”
Sokadszor látjuk azt, hogy korosztályos klubcsapataink nem lógnak ki az európai mezőnyből, felnőttkorban mégis jelentősen meglépnek tőlünk még a keleti gárdák is.
„Ennek több oka van. Egyrészt nálunk nagyon kevés a focista gyerek. Lehet, hogy az elenfelek soraiban találkoztunk olyanokkal, akikből nem lesz labdarúgó, de a helyükre lépnek mások. Nálunk erre sokkal kevesebb a lehetőség. Másrészt, amint kikerülnek az utánpótlásból ezek a játékosok, nem futtatjuk őket megfelelően. Kevés lehetőséget kapnak a felnőttfutballban, akár csak a másodosztályban, ahol tovább fejlődhetnének. Mi is pontosan tudjuk, hogy korosztályonként maximum két-három játékos az, akiből lesz is valaki. Ezért is kellene jobban menedzselni őket, hogy ne vesszenek el. Kalmár Zsolt erre jó példa: láthattuk, mekkora lendületet adott neki, hogy az NB I-ben szerepelhetett. Tavaly még ő is játszott ezen a tornán. Mi ifiben nem tudjuk megadni azt a srácoknak, ami a felnőttek között várja őket. Edzhetünk akármennyit, a gyorsabb, keményebb játékra csak élesben lehet felkészülni.”
Elmondása szerint a tizenkilenc éves Kalmár története, aki nemrég a német másodosztályú RB Leipzig játékosa lett, külön motiválja a játékosait. „Pici korától kezdve itt volt, sőt, ezzel a korosztállyal kezdett. A srácok is érzik, hogy közülük került ki, hiszen van, akivel együtt járt iskolába vagy lakott a kollégiumban. Feldobta őket ez a történet, sokat beszélnek róla. Láttam, ahogy facebookon is üzengettek egymásnak. Büszkék rá nagyon.”
De nekik egyelőre még az U21-es bajnokságra kell felkészülniük (jelen kiírás szerint ez következik az U18-as után, erről bővebben ITT). „Bár a sorozat két hét múlva kezdődik, nekünk az első meccsünk elmarad a Pécs ellen, így van még három hetünk a felkészülésre. Kicsit kacifántos volt a nyár, két tornán is jártunk, mert fontosnak tartjuk, hogy sokat játsszunk nemzetközi színtéren. Hogy lássuk, milyen gyors, mennyire agresszív a mezőny. Én három éve járok ezekre a tornákra, és rengeteget fejlődtünk az első időszakhoz képest. Már nem azért megyünk ki, hogy megverjenek. Sőt! És az ellenfelek edzői a meccsek után folyamatosan keresik velünk a kapcsolatot. A döntő után is odajöttek hozzánk, hogy télen játszhatnánk-e felkészülési mérkőzést.”
Csató csapata játékstílusát is bemutatta. „Arra törekszünk, hogy minél többet passzoljunk, ne rugdossuk el a labdát. Játszani próbálunk, szerintem magasabb szinten is erre vevők a nézők. Fontos, hogy a fiatal meg merje csinálni a cselt, a lövést vagy a beadást, ne pánikoljon. Nem akarjuk görcsöltetni őket, arra ráérnek majd akkor, ha komoly tétért játszanak. De felkészítjük őket arra, hogy mi várhat rájuk az első csapat öltözőjében. Sokat beszélgetünk velük erről és a visszajelzések alapján jól tesszük, ugyanis nem érik őket meglepetések. A célunk az, hogy felkészítsük őket a felnőttfutballra. Persze, ha már elindulunk, nyerni szeretnék, senki nem szeret veszíteni. De nem ez a legfontosabb. A kettő összefügg: ha fejlődnek a játékosok, jönnek az eredmények. Bízom benne, hogy ez a jó út.”
