Négyesben a hármasra

Három közös edzéssel, betegségekkel tarkítva készült a leány háromszor hármas kosárlabda-válogatott a nandzsingi ifjúsági olimpiára. Meglestük az edzésüket.

reb Noha hivatalosan délben kezdődne a foglalkozás, a lányok már tíz perccel a kezdés előtt beszállingóznak a Városmajor MTK-BSE pályájára. Elsőként a felkészítő, a hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes Károlyi Andrea érkezik. Míg a Tóth Tímea, Simon Cintia és Aho Nina Daniella az edzőpartnerekkel melegít, Károlyit kérdezzük a felkészülésről. A válogatott korábbi klasszisa nem örül, ugyanis Nagy Dorottya megbetegedett. Abban maradtak, semmi értelme, hogy szerdától péntekig terheljék, inkább kúrálja ki torokgyulladását a vasárnapi indulásra. Csakhogy így az edzések sem ugyanazok, mégis csak négyből hiányzik egy, aki ráadásul a csapatkapitány. Károlyi fél szemét végig a lányokon tartva mondja: a 3x3-as formációban még nagyobb szükség lenne a közös gyakorlásra. Mindössze tizenkét másodperc a támadóidő, nagyon gyorsan kell védekezésről  támadásra átállni, és fordítva. Ezért aztán a három közös edzésen ő is erre tette a hangsúlyt: a bemelegítést követően megmutatott néhány formációt a lányoknak. Ugyan nem ő utazik a fiatalokkal, a játékosmúltja mellett a szaktudása is a válogatott mellé helyezi: nyáron a női felnőttválogatottal járt Moszkvában, az egyre dinamikusabban fejlődő 3x3-as szakág világbajnokságon. Nem véletlen, hogy rá gondoltak, amikor a nemzetközi szövetség az utolsó pillanatban értesítette a hazait: indulhat magyar csapat Nandzsingban. Roppant kevés ideje volt kiválasztani a lányokat, ezért igyekezett nagy játékintelligenciájú, és valamelyes streetballos múlttal rendelkező kosárlabdázókat keresni. Láthatóan nem rosszul: Aho Nina és Nagy Dorottya az U18-es világbajnoki bronz és az U18-as B divíziós Eb megnyeréséből is oroszlánrészt vállalt, míg Tóth Tímea utóbbin szerepelt. – Cintia nagyon szimpatikus, bár csak keveset edzettünk, máris alakul az összhang – magyarázza az U17-es vb-t szívkatéteres beavatkozás miatt kihagyó center. – Még meg kell szoknunk a passzait, hiszen máshogy játszik, de nem lesz gond. Ami engem illet, nem vagyok egyénieskedő játékos, márpedig a háromszor háromban éppen ezen van a hangsúly. Kicsit nehéz is megszokni, de már a klubomban is mondták, „kosárra, kosárra”, így legalább kicsit fejlődhetek. Eközben a lányok már az edzőpartnerekkel gyakorolják a különböző egy-egyes, kettő-kettes játékokat. A kihagyott ziccerek vagy dobások után szívják a fogukat, de alapvetően jó a hangulat, a mosolyokból, passzokból látszik, hogy érzik egymást. A csapatkapitány távollétében inkább átmozgató edzésnek beillő foglalkozást természetesen éles játék zárja. A fiatalok koncentrálnak, gyors, tempós a játék, de le sem lehetne tagadni, a tíz nap pihenő nem feledtethette: hosszú szezon és nyári felkészülés van a lábukban. Elgondolkozva nézi őket Mészáros Lajos edző is, aki éppen az egymás elleni játékra toppant be, hogy az edzés végeztével eligazítást tartson a lányoknak. – Nagyjából ennyit tehetek majd értük Nandzsingban is a mérkőzések alatt – mondja a szakember. – A meccseken nem avatkozhat be az edző, a nézők között lesz a helyem. A pályán a csapatkapitány az úr, ő dönt cseréről, időkérésről. A foglalkozásnak vége, kezdődik az eligazítás, ami már a csapat magánügye. Ahogy a kissé leharcolt csarnokból sétálok ki, és végiggondolom a leány kosárlabda-válogatottak nyári eredményeit, arra gondolok, a hármas – pardon, négyes! – nagyon rendben lesz Nandzsingban is.