Vereséggel és horrorsérüléssel zárult a magyar leányválogatottnak az U16-os debreceni kosárlabda Európa-bajnokság, ám a mérleg még így is pozitív. Igaz, a fejlődési utat is kijelöli az Eb-hatodik hely.
reb Talán még a Lettországtól elszenvedett vereséget is „elhomályosította” Soós Réka kosárlabdapályán ritkán látott sérülése a vasárnap délutáni helyosztón. A debreceni U16-os A-divíziós Európa-bajnokság utolsó magyar érdekeltségű meccsén a fiatal játékos térde kifordult, de úgy, hogy még a csontja is kilátszott…
magyar_orom_rebay_viktor_fibaeurope02
– Kollégáim és én sem láttunk még ilyen csúnya sérülést, a lányok közül többen is elpityeredtek – idézi fel a nehéz perceket Magyar Gergely szakvezető. – Szerencsére a röntgen után kiderült, nincs nagy baj, nem szakadt el semmi, bár még tüzetesebb orvosi vizsgálat vár Rékára. Mindenesetre a csúnya eset is megfogta kicsit a csapatot, ráadásul az amúgy sem erős centerposztunkról vesztettünk embert. Látható volt, két nagyon fáradt csapat mérkőzött meg egymással. Volt tartásunk, többször is felzárkóztunk, de sajnos nem volt kérdés, ki nyer.
Noha honfitársaink vesztes mérkőzéssel fejezték be a korosztályos kontinensviadalt, van miért örülni. A gárda elsődleges célja az A-divíziós tagság kiharcolása volt. Ezt viszonylag hamar, a sorozatban megnyert első öt meccsel teljesítették, ahogy megvalósították álmukat, a nyolc közé jutást is. Tették mindezt úgy, hogy a tucatnyi játékosból nyolc 1999-es születésű, azaz egy évvel fiatalabb, mint az Eb-n szereplők többsége.
– Voltak fájó hibák, amik nélkül akár előrébb is végezhettünk volna, de összességében elégedett vagyok: a negyedik, ötödik helyhez hasonlóan szép a hatodik is. A torna elején önmagunkat múltuk felül, amikor zsinórban ötször nyertünk, ráadásul nagyon régen fordult elő olyan, hogy női válogatottunk bármilyen korosztályban megverje Spanyolországot. Ez bravúr volt a javából, pláne azt látva, hogy a hispánok a harmadik helyen végeztek.
A 33 éves trénernek a debreceni Eb szakmailag nagy előrelépés volt, hiszen bár korábban Farkas Sándor vagy éppen Gáll Tamás mellett dolgozott már utánpótlás-válogatottakkal, vezetőedzőként most debütált.
A lányok többsége idehaza a serdülő- vagy kadetbajnokságban pallérozódik, csakhogy ezek a sorozatok teljesen más színvonalat képviselnek, mint a nemzetközi mezőny. A felkészülési mérkőzéseken, illetve a kontinensviadalon mieink megtapasztalhatták, milyen az erősebb, gyorsabb európai kosárlabda. A keményebb meccsek pedig a fejlődést segítik.
magyar_gergely_fibaeurope_rebay_viktor01
Magyar úgy látja, az előrébb végző válogatottak részben annak is köszönhetik sikerüket, hogy sokkal jobb a fizikai felkészültségük, min a magyaroké. Ahogy mondja, a spanyol válogatottban tizenkét atléta játszik, akik tudnak kosárlabdázni is. Hiába technikás a magyar játékos, egyértelmű, a fizikai felkészítés terén előre kell lépni, akárcsak az edzőképzésben.
A szakember úgy látja, nagy lökést adhat ennek a munkának is, hogy a leányok között az U16-os, U18-as és U20-as korosztály is szép sikereket ért el idén (utóbbi kettő A-divízióba jutott, az U17-esek pedig világbajnoki bronzérmesek lettek – A szerk.).
– A legfontosabb feladat együtt tartani ezeket játékosokat. Sportágunkban nagy probléma, hogy érettségi után, továbbtanulás miatt vagy más okból, de felhagynak a kosárlabdázással. Pedig ha ezeket a korosztályokat sikerülne megőriznünk, idővel talán a felnőtt kontinensviadalokon se csak a mezőny végén kellene harcolnunk.
