Kardos Botond csupán tudása legjavát akarta adni Nandzsingban. Nem gondolkodott helyezésekben, csak elegánsan akart odaállni a szerekhez, és bemutatni a gyakorlatát: úgy mint példaképe, Kohei Ucsimura. Olimpiai ezüst lett a jutalma.
PV A fiúmezőnyből Kardos Botond volt a nap tornásza: a sportiskola kadet reménysége egyik szeren sem talált legyőzőre, így Reszeli Péter tanítványa hat aranyéremmel lett gazdagabb – írtuk 2011 novemberében az utánpótlás egyéni országos bajnokságot követően.
Kardos Botond a nap tornásza lett, írjuk ugyanezt, de már 2014. augusztus 24-én. A Vasas versenyzője az ifjúsági olimpián ugyanis ezüstérmet nyert korláton. Nem voltak ilyen nagy álmai az elutazás előtt: csupán annyit várt el magától, hogy tudása legjavát adja.
Amikor edzőjétől, Reszeli Pétertől megkérdeztük, melyik az a tulajdonsága Botondnak, ami a magyar mezőny fölé emeli? Ő határozottan válaszolt: az embersége.
Kardos Botond Forrás: nanjing2014.org
– Botond – jó értelemben – nem a mai világban általános viselkedésformákat követi; az otthonról hozott és általunk is támogatott erkölcsi normák szerint él, belülről fakad az igénye a pontosságra, a szép előadásra, a tökéletes kivitelezésre.
Példaképe Berki Krisztián és a japán Kohei Ucsimura , aki a szertorna jelenlegi legnagyobb alakja. Botond még kisgyerekként látta őt tornázni, és tátva maradt a szája.
– Zseniális tornász, tisztelettel áll a szerekhez, mindig meghajol a bíróknak a gyakorlatok után. Ez az az út, amit én is követni szeretnék.
A fiatal tornász – elmondása szerint – a versenyekre szinte mindig összekapja magát, a felkészülés során azonban gyakran előfordul, hogy nem tud eléggé koncentrálni. A tornát művészetnek tartja, ezért mindig összpontosítva, elegánsan hajtja végre a gyakorlatokat.
A magyar férfitorna legnagyobb ígéretének tartott Kardos Botond 2013-ban több világeseményen is megmutathatta tehetségét. Az utrechti Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra (EYOF) a hazai válogatót megnyerve jutott el, és olyan helyezést ért el egyéni összetettben, amilyet magyar ifjúsági korú tornász még soha: hatodik lett. Nem mellesleg talajon negyedik, lólengésben ötödik, korláton pedig hetedik lett. Az év végén a Brazíliában tartott Gymnasiaden is remekelt: a szerenkénti döntőkben gyűrűn kilencedik, korláton hatodik, talajon pedig második helyet szerzett.
Az idei szófiai junior Európa-bajnokságon a cél az volt, hogy három szeren (talaj, lólengés, korlát) fináléba jusson, és összetettben is jól szerepeljen. Utóbbiban tizennegyedik lett, és még valami összejött neki: már a selejtezőben indulási jogot szerzett az ifjúsági olimpiára.
Nandzsingban aztán fantasztikus teljesítménnyel nemcsak az egyéni összetett döntőjébe került, hanem további öt szeren (talaj, gyűrű, korlát, nyújó, lólengés) is előkelő helyen kvalifikálta magát a finálékba. Összetettben végül épphogy csak lemaradva a dobogóról negyedik lett, s ha a szerenkénti döntőkben talajon, illetve lólengésben tudta volna hozni a legjobbját, akkor mindkettőn dobogóra állhatott volna. Így viszont a hatodik, a negyedik és a gyűrűn elért ötödik hellyel kellett beérnie.
De csak egy napig, a korlát fináléjáig: ha két századdal többet kap, akkor övé az arany, de – mint tudjuk – a sportban a "ha"-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük. Amit eltervezett, megcsinálta: a tudása legjavát adta. Legyen elég ennyi.
Az ifjúsági olimpián elért szép eredmény pedig újabb kínai utazás lehetőségét is felvetheti. Októberben Nandzsingban felnőtt-világbajnokságot rendeznek.
