UtánpótlásSport
2024. március 28.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Ökölvívás

2014-08-26 09:56

Egri (lelki) fröccs

Könnyű Richárd nagyon elkeseredett a vesztes elődöntője után, de Egerből kapott lelki fröccsöt, így a bronzmeccsen parádésan bunyózott. Edzője szerint óriási élmény a sarokból nézni a meccseit, azt viszont nem szereti, ha a másik hobbijának, a labdarúgásnak hódol.

Nagy-Pál Tamás Könnyű Richárd senkinek nem bizonyult könnyű ellenfélnek az ifjúsági olimpián, három meccséből kettőt megnyert, és a sportág egyetlen dobogós helyezését elérve bronzérmes lett a 60 kg-ban. A tizennyolc éves versenyző edzőjével, Dorkó Péterrel beszélgettünk, aki itthon izgulta végig tanítványa nandzsingi mérkőzéseit. Könnyű Richárd„Élőben néztem az interneten mindhármat – kezdte. – Mindegyiken magabiztos volt, amit a jó állóképességének és a remek idegrendszerének köszönhet. Az elődöntőt nálam megnyerte a kazah ellen, az első és harmadik menetben is jobb volt. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy én kis képernyőn néztem, nem a legjobb minőségben. A pontozói székben ülve a ring mellett lehet, hogy más jött le a meccsről. Szerencsére, sikerült túltennie magát ezen, és a bronzmeccsen szenzációs ökölvívással tette fel teljesítményére a koronát.” Pedig nagyon el volt keseredve, hogy a világbajnoksághoz hasonlóan ismét Ablajhan Zsuszupov fosztotta meg álmától. „Kovács László csapatvezető meg is kért – folytatta Dorkó –, hogy beszéljek vele pár mondatot, valahogy öntsek lelket bele. Próbáltam biztatni: ne kudarcként élje meg, hogy csak a bronzéremért bokszolhat, hanem szedje össze magát. Gyors lelki fröccs volt, ami végül hatott.” Olyannyira, hogy a japán Go Hoszakának esélyt sem adott a bronzmeccsen, nem volt kérdés, kinek a keze emelkedik a magasba a meccs után. „Mindketten nagyon boldogok vagyunk természetesen, hiszen egész évben arra készültünk, hogy éremmel térjen haza Nandzsingból. Siker ez mindenkinek: Ricsinek, nekem, a szakosztálynak, a magyar ökölvívásnak.” És ha már a szakosztály: edző és tanítványa 2010 óta dolgozik együtt az Egri VSI-ben. „Akkor kerültem oda. Előtte bíróként dolgoztam, például a pekingi olimpián is jártam. Azóta több mint száz meccsen voltam a fiúval a sarokban. De már a munkakapcsolatunk előtt is ismertem Ricsit, és már akkor lehetett látni: született sportoló, szinte bármiben sikeres tudna lenni. A boksz családi hagyomány náluk, a bátyja felnőtt magyar bajnok.” Ricsi valóban született sportoló, ugyanis a szabadidejében sem pihen, hanem a másik szenvedélyének, a labdarúgásnak hódol. Bár Dorkó nem örült, amikor felhoztam a témát. „Ne is mondja! A mindenáron győzni akarása foci közben is előjön, és emiatt rengeteg sérülést összeszed. Nyugodtabb vagyok, ha az edzőteremben látom.” Bár a tehetsége korán kibontakozott, mint minden sportolónak, Ricsinek is akadtak nehézségei. „Tavaly voltak magánéleti problémái az iskolában, illetve a lányokkal, emiatt volt egy-két zűrzavaros hónapja. De túlvan rajta, és rájött, hogy az eredményekért rengeteget kell dolgozni. Már nincs vele gond, ami látszik is a teljesítményén.” Ricsi már háromszoros magyar bajnok, az edző szerint minden meccsét élmény a sarokból nézni. „Sokat változott az elmúlt időszakban. Régebben inkább harcos, verekedős bunyós volt, most már az a gondolkodás, szellemesség jellemzi a vívását, amit az olimpián is mutatott. Pörgős típus, már a menetek elejétől – és az állóképességének köszönhetően végig bírja a tempót.” Októberben indulhat az utolsó korosztályos versenyén, a zágrábi ifjúsági Európa-bajnokságon, jövőre pedig már a felnőttmezőny következik. „Ha töretlen marad a fejlődése, ugyanilyen eredményes maradhat. Próbáljuk tartani a hatvan kilót, ami itthon az egyik legkeményebb súlycsoport, elég, ha csak Gálos Rolandot és Varga Miklóst említem. Először itthon kell dominanciára törni, aztán meglátjuk, mi lesz a nemzetközi erőpróbákon.”