Segélykérés a padlóról

Nincs egyszerű helyzetben a Magyar Floorball Szövetség: október végéig ki kellene fizetni a sportág nemzetközi szervezetének (IFF) a hétmillió forintos tartozást, különben a juniorválogatott elbukja a pályán kiharcolt világbajnoki szereplést, idehaza pedig sok gyereket elveszíthet az utánpótlás. Füzi Gábor elnök azonban nem adja fel a reményt.

Nagy-Pál Tamás Az U19-es fiúválogatott remek játékkal nyerte meg Madridban a világbajnoki selejtezőt (erről ITT írtunk), viszont ennek ellenére elképzelhető, hogy a srácok önhibájukon kívül nem lehetnek ott a helsingborgi világversenyen. A hazai szövetségnek ugyanis október végéig rendeznie kell a nevezési és tagdíjakból évek óta felgyülemlett hétmillió forintos tartozását az IFF-nél, ennek elmaradása esetén kizárják hazánkt a hivatalos nemzetközi versenyrendszerbl. Füzi Gábor elnökkel beszélgettünk az okokról, a lehetőségekről és az esetleges kizárás egyéb következményeiről.

„Mindenféleképpen óriási siker, amit a fiúk elértek, hiszen ezzel továbbra is ott vagyunk közvetlenül a világelit mögött – kezdte a sportvezető. – A skandináv országok kimagaslanak a mezőnyből, utánuk következünk mi. A felnőtt női csapatunk a tizenharmadik, a férfiegyüttes a tizenhatodik helyen áll a világranglistán, míg a junior lányok a nyolcadik, a fiúk a tizenkettedik helyen végeztek a legutóbbi vébén. Közben az is látszik, hogy mindinkább kapaszkodnak fel újabb nemzetek, de ha folytatjuk a kemény munkát, akkor megtarthatjuk a pozíciónkat. Erőn felül teljesítünk, hiszen éves szinten csupán tíz-tizenkét millió forint a költségvetésünk, melynek egynegyede az állami támogatás.” És ebből kellene másfél hónapon belül átutalni hétmilliót az IFF számlájára. „Tavaly áprilisban vettem át az elnökséget, hatmilliós tartozással. Szeptemberben érkezett meg az IFF-határozata, miszerint a tagországok október végéig kapnak haladékot a hátralékok rendezésére. Nem csak rólunk van szó: Lengyelország, Németország, Szlovénia, Szingapúr vagy éppen Szlovákia is hasonló nagyságrenddel tartozik vagy tartozott a szervezetnek. Ennek az az oka, hogy mivel az IFF szándéka a sportág olimpiai műsorba iktatása, s ennek előfeltétele a tagországok számának gyarapítása, sokan visszaélnek a nagyvonalúsággal azt gondolván, hogy a nemzetközi szövetségnek úgyis szüksége van minden nemzeti szervezetra, akkor meg minek fizetni. De közben megszületett a mostani, kőkemény határozat. Persze itthon mindenki a regnáló elnököt hibáztatja, pedig az én időm alatt  nem nőtt a tartozás, csakhát a majdnem tizenegy százalékos árfolyamromlás sem segített. Az tény hogy az idén esedékes kötelezettségeinket még nem teljesítettük, de erre megvan a fedezet.” Füzi elmondta, hogy már tavaly óta dolgoznak az összeg előteremtésén – kevés sikerrel. „Először is faragtunk a szövetség működési költségéből, így az az éves költségvetés ötvenkét százalékáról harminckilencre csökkent. Kértünk részletfizetési koncepciót, de az IFF teljesíthetetlen finanszírozási javaslattal állt elő. Ennek ellenére jelezték, hogy látják törekvéseinket, hiszen közben nevezési díjat rendesen fizettünk, nem úgy, mint az előző ciklusban. A héten tájékoztattam a MOB nem olimpiai tagozatát is, de sajnos kijelentették, hogy nem tudnak segíteni, mert nincs ilyesmire keretük. A szponzorokat is folyamatosan keressük, eddig sikertelenül. Pedig jelen helyzetben minden megoldás érdekelne bennünket. Akár az is, hogy a jövőbeni támogatásunk terhére kapjuk meg a hiányzó összeget. Egyetlen dolgot nem szeretnénk: hitelt felvenni. Elmegyünk minden fórumra, ahogy önökhöz is: a televízióba, a sportnapilapba, hiszen nem lehet tudni, hol olvassa egy leendő mecénás súlyos gondunkat. Cserébe a bajnokságok névadó szponzorációját, válogatottjaink mezszponzorációját, valamint a szövetségi honlapon reklámmegjelenést tudunk kínálni. Ezek a lehetőségeink. Bízzunk benne, hogy valakit érdekelnek majd. A szlovákok egyszerűbben oldották meg a helyzetet: bekértek minden igazolt játékostól húsz eurót. Nálunk ezt nem nagyon lehetne megvalósítani, mert az egyesületek, a játékosok és a szülők így is erőn felül teljesítenek.”

A kizárás okozta károk persze jóval túlmutathatnak azon, mint hogy az U19-es csapatnak ki kell hagynia a világbajnokságot. „A szankció hatalmas érvágás lehet a sportágnak. A fiatalok közül jó néhányan átpártolnának más sportágba, mivel a közeljövőben nem indulhatnánk világeseményen, így a gyerekek elveszítenék a címeres mez nyújtotta motivációt. A játékosállományunk ezzel valószínűleg drasztikusan csökkenne, ami biztos leszakadást jelentene a világelittől. Teljesen újjá kellene építeni a sportágat, ami már huszonöt éve jelen van Magyarországon. Sajnos most már látható, hogy a korábbi vezetés kettesével vette a lépcsőfokokat, a nevezéseknek nem volt meg az anyagi hátterük. Most ott tartunk, hogy hiába fizetnénk a határidő után, de még az áprilisi vébé előtt, a fiúcsapatnak már biztosan ki kellene hagynia a tornát. Az elnök ennek ellenére azt mondja, ha megvalósul a legrosszabb forgatókönyv, akkor sem adja fel, és folytatja a másfél éve megkezdett munkát. „Hiszek abban, hogy ez az egész nem vezet majd visszafordíthatatlan folyamatokhoz. Vannak pozitív jelek, amelyek miatt nem szabad feladni, menni kell tovább. A diákolimpián a labdarúgás után már a második legnépszerűbb sportág vagyunk hatszáz iskolai csapattal. Ettől az évtől az országos dobogós helyezéssel már többletpontokhoz juttatjuk a továbbtanulókat. Ez a tény például hatalmas erőt és motivációt ad nekem és az elnökségnek is, valamint azt sugallja, hogy tegyem tovább a dolgom. Biztosan lesznek olyan hangok, amelyek a leváltásomat követelik, de tiszta a lelkiismeretem, hiszen minden lehetőséget megragadtunk, hogy az anyagi problémát orvosolni tudjuk. Komoly terveink is vannak, amelyeket mindenképpen meg akarunk valósítani. Az idén ősszel remélhetőleg végre elindul az utánpótlásprogramunk, amelynek keretében minden iskolába eljuttatunk egy-egy alapcsomagot, benne a sportág bemutatásával, a játékszabályokkal. Ezt követően garantáljuk a lehetőséget arra, hogy az érdeklődő iskolák részt vegyenek amatőr tornarendszerünkben, s még ütőszettet is kapnak, szponzori segítséggel. Így próbáljuk meg beindítani a floorballéletet minden egyes intézményben. Ezt követően ki kell dolgoznunk annak a rendszerét, hogy a diákok miképpen kerülhetnek egyesületekbe.. Az a tervünk, hogy az egyetemi városokban létesüljenek az utánpótlásközpontok, ezzel területekre osztva az országot. Jó lenne, ha már teljes erővel az emíltett tervek megvalósításával foglalkozhatnánk, de a pénzügyi nehézségek sajnos beárnyékolják a pozitívumokat.”