A bűvös gól

Sallai Roland soha nem játszott még hétezer néző előtt, de nem volt lámpalázas, csereként beállva megszerezte élete első élvonalbeli gólját. Benczés Miklós példát mutatott a többi NB I-es vezetőedzőnek: ha változást akarunk a magyar labdarúgásban, bízni kell a fiatalokban.

Nagy-Pál Tamás Az előző szezonban az U17-es bajnokság gólkirálya lett, idén pedig pályafutása harmadik NB I-es meccsén az első góját is megszerezte a Puskás Akadémia színeiben. Ha mindez még nem lenne elég, a 17 éves támadó a Groupama Arénában volt eredményes. Sallai Rolanddal (főoldali fotó: pfla.hu) beszélgettünk.

– Bár hétezer néző a Ferencváros új stadionjában kimondottan kevésnek számít, gondolom, te teljesen máshogy érzékelted ezt a dolgot. – Soha nem játszottam még ennyi ember előtt! Szenzációs érzés volt ilyen hangulatban, az Üllői úton lőni életem első NB I-es gólját. – Kilenc percet voltál a pályán mindössze a gólod előtt. Gyorsan felvetted a ritmust? – Egyáltalán nem voltam ideges, nagyon vártam már, hogy beállhassak. Előre tudtam, hogy jó lesz játszani, kellő önbizalommal futottam ki a pályára. Meg is lett az eredménye. – Benczés Miklós azzal küldött be, hogy szerezz gólt? – Szerintem azt is várta, igen, de annyit mondott, hogy játsszak előre, és próbáljak jó labdákat adni a társaknak. – Ennek is megfeleltél? – Igen, végig játékban voltam. Tényleg nagyon jól éreztem magam a pályán. – Viszont az eredménnyel nem lehettél elégedett. Megérdemeltétek a vereséget? – Nekünk is voltak helyzeteink és jobb periódusaink. Az első félidő végén például a Fradi térfelén játszottunk, gólt is rúghattunk volna. De igazság szerint a döntetlen ránk nézve lett volna hízelgő, mert több és nagyobb helyzeteik voltak a zöld-fehéreknek. – Így viszont továbbra is győzelem nélkül szerénykedtek a tabella utolsó helyén. – Szerintem több van a csapatban. Készülünk a Pápa ellen, és bízunk benne, hogy idén először megszerezzük a három pontot. Szükség lenne rá az önbizalom miatt és egyébként sem reális a tabellán elfoglalt helyezésünk. – Hol lenne a helyetek? – Szerintem az őszi szezon végére akár nyolcadikra is odaérhetünk. Ehhez úgy kell játszanunk, ahogy valóban tudunk. – Vagyis? – Több helyzetet kellene kialakítanunk, és bátrabban lőnünk. Mindemellett a támadásokat góllal befejeznünk. – Te most szép példát mutattál erre a többieknek. Akár kezdőcsapatot is érhet ez a gól? – Ezt nem tudom, de reménykedem benne. Az edzéseken továbbra is a maximumot nyújtom, hogy még több lehetőséget kapjak. – Furcsa egyébként erről beszélni veled, hiszen nem is olyan rég, márciusban még azért hívtalak fel, mert vezetted az U17-es bajnokság góllövőlistáját. – Akkoriban kezdtem azt érezni, hogy kinőttem azt a korosztályt. Szerencsére, a szakemberek is így látták, úgyhogy nyáron felkerültem a felnőttekhez, ahol több edzőmeccsen is bizonyíthattam. Jól ment a játék, az edző többször is megdicsért, ott ragadtam.

– Sokszor védekeznek itthon az edzők azzal, hogy azért nem rakják be a fiatalokat a csapatba, és adják inkább kölcsön vagy az NB III-as fiókcsapatokban játszatják őket, mert nem bírnák az élvonal ritmusát. Te viszont kihagytad az U18-at, az U19-et, az U21-et és a B csapatot is. Hogy bírtad ezt a hatalmas váltást? – Az elején picit nehéz volt, tényleg sokkal nagyobb az iram, meg a légkör is teljesen más. De gyorsan megszoktam, és most már tartom a lépést a többiekkel. Egyedül fizikailag vagyok még hozzájuk képest elmaradva. De már érzem is, hogy mennyivel többet tudok fejlődni itt, mint az utánpótlásban. Ezért is törekszem mindig a maximumra, hogy maradhassak a felnőttek között. – Akik hogy jönnek ki veletek, fiatalokkal? – Nagyon jól. A rutinosak mindig segítenek abban, mit és hogyan csináljunk jobban. Remek a viszonyunk, mindig hallgatunk Czvitkovics Péterékre, és fel is nézünk rájuk. – És tanácsaikat megfogadva mit szeretnél elérni az idei szezonban? – A legfontosabb, hogy beverekedjem magam a kezdőcsapatba, és meghatározó játékosa legyek a Puskás Akadémiának.